Minden idők legerősebb ötöse?
2012. 10. 09. 01:31 Olvasási idő: 3 perc
Tegnap bemutatkozott – ugyan egyelőre Howard nélkül – a vérfrissítésen átesett Los Angeles Lakers és ezen a napon jelent meg a Nemzeti Sport amerikai sportokkal foglalkozó különszáma is. Ha fellapozzátok, megtudhatjátok, hogy a Lakers idei kezdőcsapatát minden idők legerősebb ötösei között tartom számon. Hülyeség?
Klement Balázs szerint mindenképpen, aki a Facebookon előbb csak egyet nem értését fejezte ki néhány keresetlen szóval, de aztán sikerült rávennem arra is, hogy írja meg, szerinte kiket illetne ez a cím.
Átnéztem az általa hozott példákat, sőt kiegészítettem a listát, majd előbb osztottam, aztán szoroztam, és most szeretném megosztani veletek, mire jutottam.
Balázs egyébként kiváló javaslatai közül a 67-es 76erst, a 72-es Lakerst és a 89-es Pistonst hamar kizártam, beemeltem viszont a 96-os Bullst.
Akik végül fennmaradtak a rostán:
– 1965-ös Celtics (Jones-Havlicek-Sanders-Heinsohn-Russell)
– 1986-os Celtics (Johnson-Ainge-Bird-McHale-Parish)
– 1987-es Lakers (Magic-Scott-Worthy-Green-Jabbar)
– 1996-os Bulls (Harper-Jordan-Pippen-Rodman-Longley)
– 2004-es Lakers (Payton-Bryant-George-Malone-O’Neal)
– 2013-as Lakers (Nash-Bryant-Artest-Gasol-Howard)
Kellett néhány kapaszkodó…
Első körben megvizsgáltam, hogy ezekből a gárdákból hány játékos jutott be a Hírességek Csarnokába. Talán lesz, akit meglep, de a felsoroltak között egy olyan kezdőcsapat sincs, amelynek minden tagját beválasztották volna a Halhatatlanok közé.
A két bostoni gárda egyenként 4-4 Hall of Famerrel büszkélkedhet (Sanders és Ainge nem került be), míg a Showtime Lakers és a 72-10-es Bulls 3-3-mal.
Két csapat helyzete bizonytalan még.
A 2004-es Lakers hamarosan felzárkózhat a legnagyobbak mellé, ha Gary Payton és Shaquille O’Neal is bekerül az elit elitjébe, ami gyakorlatilag biztosra vehető.
Emellett természetesen arról is csak sejtéseink lehetnek, hogy mi lesz az idei Lakers-kezdő sorsa.
Kobe-nak már évek óta bérelt helye van Springfieldben. Nehezen tudom elképzelni, hogy Steve Nash és (jó néhány évvel később) Dwight Howard ne követné a Mambát. Gasol ügyében egyelőre nem tudok dönteni, de ha összejön, amiért ezt a csapatot összerakták, azaz bajnokok lesznek (esetleg többször), akkor nem tudom elképzelni, hogy az ezredforduló egyik legsikeresebb európai játékosának ne jutna hely.
A második körben Bill Simmons piramisát hívtam segítségül, amelyet 2010-es, The Book of Basketball című könyvében épített fel. Ha valaki szerepelt a 96 játékost tartalmazó listán, akkor pontot kapott. Az első, Michael Jordan 95-öt, a második Bill Russell 94-et és így tovább.
Az eredményeket torzítja, hogy a jelenleg aktív játékosok a könyv megjelenése óta feljebb kerülhettek a listán és helyezésük a pályafutásuk végéig még simán változhat(na). Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy hiába például Jabbar brutális pontszáma, 1987-ben már vastagon túl volt a fénykorán, azaz az életműdíjak is árnyalják a helyzetet. De ez úgyis csak egy játék ez a számokkal, nem kell véresen komolyan venni.
A pontszámok így alakultak:
1965-ös Celtics: 278 pont
Jones 63, Havlicek 82, Heinsohn 39, Russell 94
1986-os Celtics: 231 pont
Johnson 42, Bird 91, McHale 61, Parish 37
1987-es Lakers: 231 pont
Magic 92, Worthy 46, Jabbar 93
1996-os Bulls: 194 pont
Jordan 95, Pippen 72, Rodman 27
2004-es Lakers: 305 pont
Payton 55, Bryant 88, Malone 78, O’Neal 84
2013-as Lakers: 166 pont
Nash 60, Bryant 88, Howard 18
Hatalmas fölénnyel nyer a 2004-es Lakers! Most látszik csak igazán, micsoda príma csapat lehettek volna, ha a két alfahím képes együttműködni és egészségesek maradnak.
Ezen a területen meglepően nagy lemaradással küzd az idei kezdőcsapat, még akkor is, ha az előbb felvázoltaknak megfelelően feltételezzük, hogy a könyv egy nem létező idei kiadásában Howard és Nash néhány hellyel előrelépne és talán Gasol is bekerülne.
Papíron Kobe-nak is előrébb kellene lépnie, mert a könyv megjelenése óta nyert egy újabb gyűrűt, de embertelenül sűrű előtte a mezőny.
Fordítsuk komolyra a szót! Hiába a négy potenciális Hall of Famer, hiába a brutálisan magas pontszám a piramisos összesítésben, a 2004-es Lakerst eredménytelenség miatt diszkvalifikálom. Aki nézte őket, pontosan tudja, hogy azokon a napokon, amikor éppen mindenki hadra fogható volt, Payton és Malone csak szenvedett a háromszögben. Ritkán volt az embernek olyan érzése, hogy történelmet lát a pályán.
Erre a sorsra jut az 1996-os Bulls is, amely lehet, hogy a cserepaddal, illetve Phil Jacksonnal kiegészülve minden idők legjobb csapata volt, de a kezdőjében két olyan játékos is szerepelt, akik ugyan nagyon fontos fogaskerekek voltak, de nem tekinthetők klasszisnak.
Marad tehát a Celtics és a Lakers két-két csapattal.
Fenntartom, hogy az idei Lakers a palánk alatt felveszi a verseny bármelyik nagy előddel. Howard védekezése jobb napjain megközelíti Russell dominanciáját, Gasol pedig egy ritkán látható fineszes magasember, aki megfelelő számú érintéssel megoldhatatlan feladatot jelent.
Ahhoz sem férhet kétség, hogy hajlott kora ellenére Bryant a versenyben maradt kettesek közül a legjobb.
Azaz a vitát az irányítóknak és a hármasoknak kell eldönteni.
Az irányítók listája? Sam Jones, Magic, Dennis Johnson, Steve Nash. Egytől egyik korszakos, kiváló játékosok. Talán a két bostoni játékmester neve nem sokat mond a laikusoknak, de a piramison elfoglalt helyük egyértelműen jelzi, hogy nem ezen a poszton fog eldőlni a harc.
Nézzük akkor a hármasokat! World Peace, Worthy, Sanders és… LARRY BIRD! A piramis 5. helyén álló Larry Bird! Minden idők egyik legokosabb és legszorgalmasabb játékosa Larry Bird.
Itt a vége.
Ez a Lakers papíron nagyon jól néz ki. De ha Nash, Bryant, World Peace, Gasol és Howard minden idők legjobb ötöse akarnak lenni, akkor az út az 1986-os Boston Celticsen keresztül vezet.
Balázs, köszönöm, hogy rávettél, hogy elgondolkodjak a dolgon!
És nektek mi a véleményetek?
