Pompásan buszozunk – így ütötte ki a Werder a Dortmundot a kupából

Bár a Heidenheim történelmi győzelme a Leverkusen ellen megadta az alaphangot, és a HSV ideiglenes másodosztályú csapatként elintézte a feljutott Nürnberget, a nap legnagyobb meglepetését mégis a másik északi csapat szolgáltatta. A Werder Bremen, idegenben, 1-1-es rendes játékidő, majd 3-3-as hosszabbítás után, tizenegyesekkel végül is kiejtette a Borussia Dortmundot a Német Kupából! Nézzük, hogy történt:

Oelschlägel a megmentő?

A Werdernél Florian Kohfeldt mester és Davy Klaassen középpályás is rendívül elégedetlen volt az „idény legrosszabb teljesítményével”, amikor is a hétvégén egy-nullás vezetésről „sikerült” döntetlenre menteni a meccset a tökutolsó Nürnberg ellen. A hazaiaknál Lucien Favre már a meccs előtt említette, hogy rotálnia kell: Jadon Sancho és Marcel Schmelzer is lebetegedett, míg Lukasz Piszczeknek a lába fájt. Ám az igazi meglepetés délután 5 órakor érkezett: sem Roman Bürki, sem Marwin Hitz nem tudta vállalni a játékot, így a 23 éves Eric Oelschlägel debütálása következett. A dolog pikantériája, hogy a fiatal német kapus nyáron pont a Werdertől érkezett, és 2016 őszén még az Eggestein fivérekkel pont Florian Kohfeldt irányítása alatt védett a Bréma második csapatában. Az más kérdés, hogy a 193 centis hálóőr első két idényében nem igazán tudott alapember lenni  a Werder tartalékcsapatnál. Így hiába védett jól a harmadosztályban a tavalyi szezonban, a vezetők Regionalligába való kiesés után 8 játékostól váltak meg, köztük tőle is. A brémaiak ugyanis a 18 éves korosztályos válogatott Luca Plogmann-nal képzelték el a jövőt, így Oelschlägel, akit szintén Roman Bürki ügynöke képvisel, ingyen érkezett Dortmundba. A szintén Regionalligás BVB II-ben ősszen 17 meccsen 19 gólt kapott, de egyébként a Dortmund felnőttkeretében már pl. a Bayern elleni 3-2 alkalmával (Bürki hiányzott) ott volt. Mindenesetre élete meccsére készülhetett….

Kohfeldt sündisznóállása vs Favre türelemjátéka

az alapfelállás, 5-3-2 a Werdernél, 4-2-3-1 a BVBnél

Az egyébként igencsak attraktív futballt játszó Kohfeldttől meglepetés volt ez az ultradefenzív 5-3-2, amiben így néztek ki a feladatok:

• a szökőévenkénti labdabirtoklásnál Rashica egymaga küzdött a védőkkel, az első 15 percben még a jobboldali szárnyvédő Gebre Selassie segített neki. Max Kruse rengeteget lépet vissza középpályára, ahol Eggestein a jobboldalra indult néha be, míg Klaassen biztosított. Augustinsson valószínűleg a Pulisic – Hakimi jobbszárny sebessége miatt maradt többet hátul. Védekezésben Götzét Sahin (néha a védőfal közepéből egészen az oldalvonalig), Reust pedig Bargfrede követte.

A Dortmund 4-2-3-1-es biztos védekezésre, magabiztos passzjátékra és pontos kontrákra épülő alaptaktikája keveset változott, bár a mély brémai védekezés ellen utóbbira vajmi kevés lehetőgét adódott. A dolgokat súlyosbította a váratlan első gól: egy keresztlabdánál Diallo szabálytalankodott feleslegesen Gebre Selassie ellen, Kruse szabadrúgásába pedig Rashica szépen belepöckölt, így Oelschlägel tehetetlen volt. 0-1.

Brémai buszozás, Favre makacssága

A Bréma 5 v 2 -ben a középpályán – a visszalépő Reus is csak 5-3-ra tudja javítani a brémai fölényt

A vezetés tudatában a Bréma még inkább visszaállt és elsősorban a pálya közepét védte: jól látható, hogy Rashica és Kruse is visszazár, így belül 5 a 2-ben vannak Delaney és Witsel ellen, Erre a labdát hetven százalékban birtokló Dortmund, előbb  Witsel védővonalba visszlépésével (10-15. perc), majd Delaneyvel (35. perc), később Reus középre majd Götze bal szélre való visszahúzásával próbált válaszolni. Mivel Kruse és Rashica mellé a középpályáról másik három brémai csatlakozott – Eggestein és Klaassen mögött Bargfrede ment fel a visszalépő Reushoz – a széleken Gebre Selassie és Augustinsson nyugodtan presszingelhették a forgatásnál labdákat kapó Hakimi-Dialló párost, abban a biztos tudatban, hogy Pulisic-et és Guerreirót még simán felveszi a Langkamp – Moisander páros. Érdemi változást csak a Weigl – Toprak duó nagyobb rizikóvállalása (előretörések a labdával, a presszingvonalak megbontása) hozott volna, ám ez a konzervatív Favre alatt kvázi eretnek gondolatnak számít. Ez nem feltétlenül kritika, inkább csak stilisztikai preferencia, mert pl. Bosz alatt megtapasztalhatták a Dortmund drukkerek a rizikó vállaló, állig feltolt középső védőjáték árnyoldalait is.

Így aztán egy-egy Pulisic megindulást, vagy Reus – Guerreiro helyzet és ritmusváltást leszámítva az első félidő kevés izgalmat hozott.

Witsel és Reus a geometria foglya

A 37. percben ritka brémai kontrák egyikéből Klaassen beadása után Rashica növelhette volna az előnyt, majd egy rövidre visszahúzott Kruse szabadrúgást védett a debütáns Oelschlägel a 42. perc végén. A Dortmund hiábá járt négyszáz passz felett, az első kaput eltaláló lövésre a félidő hosszabbításáig kellett várni. Egy remek Diallo bepasszt, Götze sarkazott tovább Sahin elől, majd az egyre gyakrabban előretörő Witsel ért oda Bargfrede elé, aki kénytelen volt buktatni a belgát, a kaputól kb. 18 méterre. A szabadrúgásra a bajnokságban már a Werdert megtréfáló Guerreiro is bejelentkezett, ám végül Marco Reus csavarta be mesterien a bal felsőbe. Jiri Pavlenka kapus a teljesen „feladta” ezt az oldalt, abban bízva, hogy Reus nem tudja eltekerni a hatfős sorfal (plusz Delaney és Toprak) fölött…

Pompás buszozásból, őrületes meccs

Mint kiderült, Reus meg is sérült – Favre meccs utáni sajtótájékoztatója szerint még nem tudni játszhat-e hétvégén, – így őt a félidőben Paco Alcácer váltotta, aki aztán Götzével cserélt posztot.

A játék képe azonban alapvetően nem változott, a Dortmund továbbra is meddő mezőnyfölényben volt, Toprak és Weigl komoly passzrekordokat veszélyeztettek (végül 285-ig jutottak). A dortmundi belső védők azért a 62-65.- perc között villantottak valamit: előbb Delaneyt, majd Alcácert találták meg remek átlós lapos passzokkal a pálya közepén, és csak előbbi ügyetlensége, ill két remek Moisander becsúszáson múlt, hogy nem lett belőle óriási ziccer.

Delaney továbbra is sok hibával játszott (a 81%-os hatékonyság ezen a szinten, viszonylag szabadon játszva és nem sok rizikót vállalva, elég kevés), míg a Favre által Mönchengladbachban felfedezett, ám az utóbbi időben sokat mellőzőtt Mo Dahoud továbbra is a padon csücsült. A két szélén Hakimi és Diallo kiégették a hőtérképeket, de a marokkóira Moisander-Klaassen és Augustinsson folyamatosan kisegített, így nem igazán tudott megindulni. A Hakimi és az egyre több labdát elszóró Pulisic közötti összhang pedig láthatóan hiányzott.

Úgy hírlik, Kohfeldt is nagy Garaczi rajongó

A továbbra is 5-2-1-2-es „busz” alakzatban védekező Werder, az 53. percben az előresprintelő Gebre Selassie remek sarkazása után egy Max Kruse lövéssel veszélyeztett. Összeségeben azonban látszott, hogy az első ötös egyre inkább fárad, Rashicáék ritkán értek át a gyorsabb dortmundi oldalváltásokra, és középen is átcsusszant pár passz. Kohfeldt ezt megérezve azonban nem mélyebbre állt vissza (igaz ezt nehezebb is lett volna fokozni).  Előbb Rashicát Harnikra váltotta, majd 75. percben a belső védő poszton először játszó ex-dortmundi legenda Nuri Sahin helyére beállított Kevin Möhwalddal pedig a Werder egy 4-4-2-es gyémánt alakzatra állt át. Az más kérdés, hogy Sahin utolsó akciójaként nem kis szerencsével úszott meg egy tizenegyesgyanús szituációt Guerreiro ellen.

Brémai gyémánt a középpályán és a mágnestáblán

Erre Lucien Favre az addig rengeteget a szélre visszalépő Götze középre pozícionálásával válaszolt, ám a Dortmund a nagy mezőnyfölény ellenére összesen EGY második félidős lövésig jutott.

„Paco mögött játszol, Mario!”

Sőt, a 89. percben Kruse majdnem megint megtréfálta Oelschlägel kapust, ám a volt bremeni kapus a Weigl vállán megpattanó labdát óriási bravúrral föléütötte!! A 91. percben a szintén nyári brémai szerzemény Thomas Delaney csillogtatta meg fejelőtudását: csak centiken és a felsőlécen múlott a 2-1. A kaotikus végjáték után azonban következett a hosszabbítás, a BVB-nek már három kupameccsből harmadszor!

Pizza parti egy kis Pavlenkával

A ráadásra mindkét edző frissített, ám míg Favre posztra (Guerreirót Bruun Larsen, Götzét Philipp váltotta), addig Kohfeldt egy újabb támadót hozott be Claudio Pizarro személyében a védekező középpályás Philipp Bargfrede helyére. A felállás eleinte nem változott, mert a gyémánt tetéjén Klaaseent Kruse váltotta, aki így Möhwald mellett  játszott, az alját pedig Maxi Eggestein biztosította. A Werder így legalább a labdát birtokolta (55%-ban), de lövésig nem jutott el, míg a kicsit visszaálló Dortmund a hosszabbítás első 15 percében háromszor lőtt kapura, ez a rendes játékidőbeli NÉGYhez képest elég komoly fejlődés volt.

Meccskép a 96. percből – visszazáró Dortmund, építkező Werder

A Werder fölényére Mo Dahoud 102. perces becserélésével és Witsel hátrébb vonásábal reágált Favre, de az áttörést végül egy csodálatos Christian Pulisic szólógól hozta meg. Egy felívelt labdára Witsel fejese után Maxi Eggesteint megelőzve csapott le az immáron Chelsea játékos amerikai, majd Klaasent kikerülve, Gebre Selassiet és a visszafutó Eggesteint egy Alcácer kényszerítővel átjátszva került nagy helyzetbe. Moisander elcsúszása után még több terület nyílt Pulisic előtt, aki a kirohanó Pavlenka bal lába mellett elgurítva megszerezte a 2-1-es vezetést a BVB-nek. Aki azt hitte, hogy ezzel eldőlt, vagy éppen lenyugodott a meccs, az igencsak nagyot tévedett, mert a parti még csak ezután kezdődött: a második hosszabbításban 9 lövésből 5 talált kaput.  Előbb a labdát ekkor 62%-ban birtokló Werder egyenlített: a 107. perc végén Möhwald remekül indult be a dortmundi tizenhatos bal oldalára (Bruun Larsen elcsúszott, így nem tudta Gebre Selassie passzát blokkolni), a Witsel sarkán felpattanó beadására pedig a negyvenéves Claudio Pizarro eszmélt leghamarabb, és két zseniális mozdulattal kiegyenlített. A perui később csak így kommentálta az esetet:

„Ezért hoztak”

Két perc múlva egy kezezésért megítélt szabadrúgásnál Alcácer nem sokat tévedett, majd a 112.-ben Hakimi robogott el a jobboldalon. A váltást Pulisic kicsit elrontotta, Hakimi pedig szokása szerint túlszaladt, de mivel Philipp átküzdötte magát Augustinssonon, így kapóra jött, hogy a jobbhátvéd az ötösön ácsorgott üresen, és már 3-2 volt az állás.

A feldühödött brémaiak az egész meccsen furcsa, már majdnem kioktató stílusban bíráskodó Felix Brychnek rontottak, mondván nem vett észre egy Bruun Larsen kezezést a kontra elején. Az egész meccsen addig egy sárgát adó, kb. 5-6 játékossal parancsolkodó Brych hirtelenjében Moisandernek és Klaassennek is lapot adott, de az embernek olyan érzése volt, hogy még szívesen kiosztott volna kettőt-hármat. Kohfeldt azonban a körülményekhez képest – a dortmundi katlanban nyolcvanegyezer szurkoló, köztük nyolcezer (!!!) brémai –  nyugodt maradt, és a jobbhátvéd Gebre Selassie helyére egy újabb támadót és újabb Eggesteint, Johannest küldte be. A Werder ekkor már szinte 2-4-4-ben futballozott, Jonathan Wilson valahol (remélhetőleg Budapesten) elmorzsolt egy könnycseppet, hiszen Kohfeldt kis túlzással  egy meccs alatt a Wilson féle zseniális Futballforradalmak könyv összes létező formációját kipróbálta.

itt már szinte 2-4-4 azaz már majdnem a 2-3-5-ös piramis is összejött

Meg is lett az eredménye, hiába hárította Klaassen megpattanó lövését Oelschlägel a 118.-ban egy perccel később Harnik fejesét már csak bentebb tudta ütni, így a vége 3-3 lett, következtek a büntetők!

A hős a cseh Pavlenka lett, aki Alcácer és Philipp tizenegyesét is kifogta (sőt még Weigléhoz is hozzáért), így mivel Pizarro, Maxi Eggestein és Klaassen is bevágta csak idő kérdése volt, mikor nyer a Werder. Nos, ez a negyedik kör végén Max Krusével jött, aki sorozatban a HUSZONÖTÖDIK büntetőjét sem rontotta el, így a Bréma jutott a legjobb nyolc közé, az idei Német Kupa eddig legdrámaibb meccsén.