A Bayern útja az évtized legfontosabb Klassikeréhez

admin 2019. 04. 04. 16:57    
Olvasási idő: 4 perc

Talán nem túlzás állítani, hogy az elmúlt évtized legfontosabb Bayern–Dortmund rangadóját játsszák szombaton az Allianz Arénában. Legalábbis a 2011–12-es idénybeli, akkor még BVB-s Robert Lewandowski sarkazós góljával 1–0-ra megnyert meccs óta nem volt ekkora tétje a Bundesliga ezen szakaszában a Klassikernek. Az akkori 30. fordulós szerdai meccs megnyerésével a Borussia hat pontra növelte előnyét és végül megvédte bajnoki címét. Azóta viszont kizárólagos jelleggel csak a Bayern nyert bajnoki címet, de az idei szezonban a Dortmund, még a remekül sikerült 2015–16-os 78 pontos Thomas Tuchel- szezont is felülmúlva, óriási meglepetésre komoly bajnokaspiránssá lépett elő.

A novemberi meccsre négypontos előnnyel érkező Borussia, és a hibátlan kezdés után az Augsburg majd a Freiburg ellen ikszelő, sőt a Hertha és a Gladbach ellen még ki kis kapó Bayern, az utóbbi évek legszínvonalasabb és legizgalmasabb Bundesliga-meccsét hozta össze. A rotáció és filozófiájának hiánya miatt sokat kritizált Kovac csapata fantasztikus első félidőt produkált, míg Lucien Favre mellényúlt Julian Weigllel, így a kontráit befejezni képtelen BVB egygólos hátrányból várta a folytatást a Signal Iduna Parkban. A szünet után a Bayern elfáradt, a lendületes Dortmund pedig a Reus, Sancho, Alcácer trió, no meg Lewandowski egycentis lese révén végül 3–2-re  megnyerte  a végletekig kiélezett derbit, ötödik helyre taszítva ezzel a bőrnadrágosokat.

a BVB és a Bayern versenyfutása, avagy bajnoki esélyek
Forrás: EuroClubIndex

December óta nagyot fordult a világ

Jelenleg a bajorok két pont hátrányból várják a Klassikert, és lehet, hogy a múlt heti freiburgi döntetlen hónapok munkáját tette tönkre. Történt ugyanis, hogy Niko Kovacék, a Borussia Dortmunddal szembeni, az őszi vesszőfutás alatt összeszedett kilencpontos hátrányukat, komoly dortmundi segédlettel ugyan (a Hoffenheim, a Nürnberg, és az Augsburg elleni pontvesztések) március elejére ledolgozták. Sőt: az őszi derbi óta eltelt 16 fordulóban a Bayern csak hét pontot vesztett, ebből kettőt rögtön a következő játéknapon a Düsseldorf ellen (3–3). A hátralévő öt megnyert őszi bajnokin csak egy gólt kapott, és az első két tavaszi meccsen (Hoffenheim 3–1, Stuttgart 4–1) is szinte már a régi Bayern-dominanciát láthattuk. A Peter Bosz alatt rövid ideig megtáltosodó Leverkusen ellen egy ki-ki meccsen becsúszott egy 3–1-es vereség, de az ezt követő két sima (Schalke, Augsburg) és egy kiszenvedett (Hertha) győzelem után három „gálameccs” jött: 17–1-es gólfesztivál a mumus Gladbach, az El-ért harcoló Wolfsburg és a Mainz ellen. A Freiburg elleni legutolsó találkozó viszont csak 1–1 lett, pedig az XG több mint 2.5 gólos Bayern sikert mutatott, de Lewandowski egymaga 5-6 helyzetet hagyott ki. Niko Kovac a csapat harcosságát és győztes mentalitását hiányolta, és úgy érezte, hogy csapata „meghalt a szépségben”.

Összeségében az őszi Klassiker óta rúgott 49 gól és 41 pont több mint imponáló, és a +35-ös gólkülönbség pont megegyezik az XG-különbséggel, tehát nem igazán a szerencse számlájára írandó. Persze, ez korántsem jelenti azt, hogy a Rekordmeisternél minden rendben lenne: az őszi „FC Hollywoodos” időkre emlékezető mizéria, a Ribéry, Robben, Hummels, Boateng vezette öltözői elégedetlenség, Renato Sanches, James Rodríguez vagy Thomas Müller a szinte folyamatosan az állásáért küzdő Kovac ellen több-kevesebb sikerrel megvívott csatái, a Lewandowski (Hamann), Boateng (külföldi utak, „divatikon vagy futballista”) vagy James (mikor megy a Realba?) elleni médiatámadások  és persze az elmaradhatatlan Hoeness kijelentések („a gólkülönbség nem számít”) mind-mind az utóbbi évek legtúlfűtöttebb Bayern-reality show-szerű szezonjának felejthetetlen fejezetei.

A felemás Kovac-éra

Hoenessék még odáig is elmentek, hogy nyilvánosan próbálták Kovac válláról a terhet levenni, az olyan kijelentésekkel, miszerint „nem feltétlenül kell bajnoknak lenni”, miközben a nagy nyári Bayern-újraindításra elköltendő összeg már 300 milliónál jár. A két világbajnok, Benjamin Pavard és Lucas Hernandez pedig már alá is írt, és Timo Werner is nagyon München felé kacsintgat. Zajlik tehát az újratervezés, ám azt még nem lehet tudni, hogy ezt Niko Kovac vezetőedzővel vagy nélküle képzelik el a vezetők. Hiába a remek bajnoki menetelés, a Liverpool elleni BL-kiesés, főleg a gól nélküli első meccs utáni müncheni visszavágón mutatott „gyáva taktika” miatt komoly kijózanító pofon volt: Ha Kovac tényleg reálisan úgy mérte fel, hogy egy nagyobb kvalitású csapat ellen, Kimmich és Müller hiányában, egy biztonsági játékra elég csak a Bayern jelenlegi futballtudása, akkor Hoenessék újratervezése igenis indokolt. Mindenesetre azzal, hogy Kovac látványosan nem akart-mert mit kezdeni a Klopp- féle liverpooli csatár-középpályás-presszinggel, nem szerzett magának híveket, és a küzdésre, hozzáállásra felfűzött motiváló-magyarázkodó nyilatkozatai sem biztos, hogy jól sültek el.

Mint ahogy a kupamenetelés is amolyan Kovacos lett:  egygólos kiszenvedett győzelmek a negyedosztályú Drochtersen, Rödinghausen duó ellen, majd a Herthát csak hosszabbításban sikerült legyőzni, 3–2-re. Szerdán este pedig egy egészen elképesztő meccsen, Niklas Süle 15. perces kiállítása után (Thiago eladott labdája után nem igazán volt választása), 75 ezer néző szeme láttára a másodosztályú Heidenheim kétszer is felállt és végül csak 5–4-re maradt alul a Bayern ellen. Kovac javára írandó, hogy a második félidőben a 2–1-es hátrányba kerülés után mindent egy lapra feltéve átállt a háromvédős rendszerre – Kimmich, Boateng és Hummels középen, Coman és Gnabry szárnyvédőben – és három gyors góllal le is zárhatta volna a meccset.

Kimmich-Boateng-Hummels a három belső védő

Ám, mint az idén már a Bayernnel számtalanszor megtörtént, katasztrofális egyéni hibák következtében magának tette iszonyatosan nehézzé a meccset. Mindkétszer Hummels volt a vétkes: az előremozgása, majd rossz ütemű kilépése a harmadik vendéggólnál, majd egy gyorsan elvégzett szabadrúgás utáni, büntetőt eredményező buktatása már sokadik kínos hibája a harmincéves védőnek. Sőt, a 82. percben Sven Ulreich elképesztő bravúrja, majd Boateng blokkja kellett az ötödök Heidenheim-gól elkerüléséhez. A pár perccel azután Lewandowski által szó szerint kiharcolt (kis könyökléssel indított) büntetőt maga értékesítette, és így a Bayern végül ott lesz az elődöntőben.

Mi várható a Klassikeren?

Bár a Kicker a Bayernnel kapcsolatban már egyenesen a „nagy meccseken rajtuk ülő átokról” beszél – a német szaklap a két Ajax elleni döntetlent, a Liverpool elleni oda-visszavágót, valamint a novemberi 2–3-at hozza fel – , mind Thomas Müller mind Niko Kovac nagyon magabiztos a meccs előtt. A hullámzó dortmundi tavaszt majd következő posztunkban elemezzük, de az sokat elmond az idén még így is messze túlteljesítő Dortmund és a Bundesliga erőviszonyairól, hogy a fenti problémák után talán még mindig a Bayern a találkozó és a bajnoki cím esélyese. Ezt amúgy a BVB sportigazgatója, Michael Zorc is megerősítette.

My brain: "You shall not jinx Werder. You shall not jinx Werder. You shall not jinx Werder. You shall not jinx Werder."

My mouth: "30%!" pic.twitter.com/m90MAG6J4P

— Goalimpact (@Goalimpact) April 1, 2019

A meccs komolyabb taktikai felvezetését és az egyéni párharcokat majd a 17:45 órakor kezdődő felvezető műsorunkban taglaljuk, de bajor oldalról a hétközi kupameccset kihagyó Manuel Neuer és David Alaba valószínűleg visszatér, bár a csütörtök délutáni infók szerint Neuerről csak az utolsó percben döntenek. A középpályán a négy kapott gól után Javi Martínez védőmunkája miatt kerülhet be, így Goretzka előreléphet a kupameccsen kisebb sérülést összeszedő James helyére tízesbe. Lewandowski mögött vélhetően a Gnabry, Coman duó kezd majd, hiszen Robben továbbra sem bevethető, és az utóbbi hetekben kezdőként és csereként sem sokat mutató Ribéry pedig valószínűtlen, hogy kezdjen. Thomas Müller esetleg odaérhet a becserélése után a 71. percben a Bayern-drukkerekre ismét a szívbajt hozó, de végül is nem megsérülő Coman vagy akár James helyére is.

A Bayern várható kezdője 4-2-3-1-ben

Nyilvánvalóan egy vereség egyben a bajnoki cím elvesztését jelentené míg egy győzelem, ezt az esetleges egy pont előny tudatában sem túlzás kijelenteni, akár annak bebiztosításával is kecsegtet, így hát csak remélni tudjuk, hogy az évtized „klasszikusa” lesz a szombat esti mérkőzés.