A Klinsmann-éra kezdete nem a Favre-, hanem a Preetz-korszak végét jelenti

2019. 12. 02. 17:54    
Olvasási idő: 5 perc

Michael Preetz egyelőre nem sok jó döntést hozott a Hertha sportszakmai főnökeként. Alighanem Jürgen Klinsmann kinevezése is beleillik majd ebbe a sorba...

Mint ismeretes, a Hertha a hét elején véget vetett a nagy reményekkel induló Ante Covic-érának, és a szezon végéig a nemrég a felügyelőbizottsághoz csatlakozó Jürgen Klinsmannt nevezte ki vezetőedzőnek. Ennek a döntésnek és a Dortmund elleni meccsen látottaknak nézünk most alaposabban utána.

Windhorst milliói

A Dárdai Páltól megváló Herthánál június végén Lars Windhorst nevéhez kötődő befektetői csoport – róla bővebben ezt a podcastot és Nik Wildhagen cikkét ajánlom –  kivásárolta a passzív amerikai tulajdonos KKR csoport 37.5%-os tulajdonrészét az ún. KGaA-ból. Ez ugye a 125 millióból gazdálkodó futballrészlege a klubnak, amihez még hozzájön a Windhorst által beígért további százmillió, így 49.9%-ra növelve részesedését (az 50+1 miatt nem lehet többségi tulajdonos). Mondanom sem kell, hogy a pontos összeget nézve ezzel Windhorst és a Tennor Holding a német futball legnagyobb befektetését csinálta a korábbi 90-110 milliós Bayern-Audi, Allianz 8.33-8.33% vásárlás óta. Azzal a nem titkolt szándékkal cselekedték ezt, hogy a középszerűségben tengődő BSC-t az európai fővárosok elitklubjaihoz zárkóztassák fel, és persze közben – a Dot-com őrületben meggazdagodó, majd pár keményebb ügyet megúszó Windhorstot ismerve – némi pénzt sem árt, ha hoz az üzlet. Bár a 225 millió számottevő befektetés német szinten, ebből vélhetően a pénz jelentős része az évek óta húzódozó új stadionra mehet, és nemzetközi szinten azért ez az összeg nem annyira egetrengető.

Mindenesetre a liga szürke egereként nyilvántartott,  az átigazolási piacon korábban nem tényező Hertha hirtelen Lukebakióért húszmilliót, Eduard Löwenért 7 milliót áldozott, míg Marius Wolf dortmundi és Marko Grujics újabb egyéves kölcsönszerződése 2-2 millióba került. A 33 milliós kiadás duplája volt a tavalyi 16 milliós rekordnak, és az ősberlini utánpótlásedző Ante Covic személyében egy fiatal, ambíciózus, támadófutballt ígérő szakvezetőt is találtak a projekt élére. Többen úgy gondolták azonban, hogy ez a vezetőedzők kiválásztásában nem éppen jeleskedő Michael Preetz próbál egy újabb Dárdait előhúzni amolyan utolsó bűvésztrükként. Hogy erre miért nem voltsok esély, az kiderül a korábbi döntéseiből…

Dárdai a kivétel, avagy Preetz mellényúlásai

A 2003-as visszavonulásától 2009-ig amolyan vezetői asszisztensként tevékenykedő egykori remek csatár, Lucien Favre “szokásos” idény eleji távozása után, 2009-ben dönthetett először immáron sportigazgatóként. Azóta ő válogatja ki a nem éppen veretes névsort : a Favre-t (Karsten Heine egy meccses ideiglenes edzőségével) váltó Friedhelm Funkel, például 27 meccsen 21 pontot szerezve zúgott ki tök utolsóként a Herthával, de ő legalább a Düsseldorfnál magára talált. Némi jóindulattal ideszámíthatjuk az azóta már Ausztráliában dolgozó  Markus Babbelt is, hiszen ő éppena későbbi Hertha-edző Jos Luhukay (neki is voltak jó pillanatai, de Babbelhez hasonlóan inkább a másodosztályban) Augsburgját megelőzve juttatta vissza  – Lasoggával, Dárdaival, valamint a Ronny-Raffael testvérpárossal – az első osztályba a Herthát. Babbelt ugyan féltávnál kirúgták a következő idényben (mondjuk ha a védelemben egy már a Bayernben is “bevált” Andreas Ottl, Christian Lell páros vitézkedett), pedig “az Öreg Hölgy” a 11. volt.  Babbel ugyanis már novemberben jelezte Preetznek, hogy ő nyáron továbbállna, ő meg a háta mögött megegyezett Michael Skibbével. Az azóta már a görög válogattottnál és két török klubnál is megbukó egykori Hitzfeld-segéd  öt meccsen nulla pontot gyűjtött össze, és ekkor már sokan azt gondolták, ennél rosszabb nem jöhet. Tévedtek, hiszen az eddig sem remeklő Preetz karrierje talán legrosszabb döntését hozva a 73 éves Otto Rehhagelt (aprópó görögök!) nevezte ki. A “Bundesliga gyermekét” azonban az azóta már a Honvédban focizó Anisz Ben-Hatira utolsó fordulós duplája csak ideiglenesen mentette meg a 2011-12-es idényben, éppen a Markus Babbelt alkalmazó Hoffenheim ellen. Jöhetett az osztályozó: a feljutásért küzdő, Rehhagel mentoráltja, Norbert Meier által irányított, nem túl acélos Fortuna Düsseldorf azonban 2-1 és 2-2 után kiejtette a Herthát. Az újabb másodosztályú idényt a holland Jos Luhukayjal kezdték, és a 18 gólos Ronny, valamint a 11 találatig jutó Adrian Ramos által vezérelve 76 pontttal elsőként jutottak fel. Az idényt egy 6-1-es Frankfurt-veréssel kezdték és egy 0-4-gyel a Klopp-Lewandowski-félr BVB ellen fejezték be végül a 11. helyen,

Luhukay alatt még az első fordulóban Bundesligát is vezetett a BSC!

És bár a következő idényben Luhukay visszavágott az akkor féltávnál kieső Dortmudnak, 19 meccsen szerzett 18 pontjával mennie kellett. A többnyire sikeres Dárdai-érát most átugranánk, elérkezvén Ante Covichoz.

A roppant szimpatikus, 23 éve a klubnál lévő,  Berlinben nagy népszerűségnek örvendő 44 éves tréner azonban a kezdeti, Bayern elleni 2-2 óta mind a támadófocival (a Wolfsburg elleni második félidős 4-2-4 kaotikusnak tűnt), mind a célfutballal (a Schalke ellen az öngólok sokkolták a kedélyeket, a Paderbornt otthon ugyan megverték, de 62%-ban birtokolta a labdát és focizta le őket az újonc) adós maradt. A szeptember közepén jött reménysugarak – Paderborn, a tízemberes Köln legyőzése, majd a Düsseldorf ellen az idény legjobb támadójátéka – kevésnek bizonyultak és az őrült Hoffenheim elleni valamint az Unionnal megvívott berlini derbi elbukása után már Covic körül fogyott a levegő. Ekkora a színtelen-szagtalan játék mellé már a kirotált Duda, Ibisevic, Kalou, Rekik négyes, a formán kívül focizó Grujics, valamint az alig-alig játszó Löwen mellőzését is felrótták a horvátnak, akinek a száguldó Lipcse elleni vereséget még igen, de az Augsburg elleni blamát már nem bocsátották meg.

Utódjának kiléte sokáig bizonytalan volt – a másik ősberlinit, azat Niko Kovacot rengetegen akarták, de a jól értesültek szerint Preetz őt már többször inkább nem akarta, így érthető, hogy a Bayerntől menesztett, de vélhetőleg nem rosszul megfizetett Kovac visszamondta és csak nyártól vállalna új munkát. Onnantól kezdve, hogy a Windhorsttal jó kapcsolatot ápoló Klinsmann november 8-án lett a felügyelőbizottság tagja, és, hogy az ecuadori szövetségi kapitány poszt nem jött neki össze, körvonalazódni kezdett a megoldás, a Bild szerint 2 millió euró ellenében. Klinsmannt egyébként a Hertha-drukker édesapja (mesélt pl. egy nyolcéveskori meccsélményéről) köti a klubhoz, olyannyira, hogy 15 éve klubtag, természetesen a 18-as számú, és a Süddeutsche Zeitung szerint már a múlt idényben is megkeresték Preetzék.

Az utóbbi időben renoméjából sokat vesztő Klinsmann szerepét a Sommermarchen-féle német rendezésű vébébronzéremben, valamint a német futball 2014-es vébégyőzelmében kicsúcsosodó felemelkedésében senki sem vitatja. Bár “Klinsit” sokan gúnyolják a Buddha-szobrok felállítása, valamint taktikai hiányosságai miatt, tény és való, hogy a válogatottnál hozott “kaliforniai” szemlélete és újításai a taktika (Löw), teljesítménynövelés (GPS, új erőnléti edzések, stb) és a csapatmenedzsment (Bierhoff) terén túlzás nélkül a 21. századba vitték át a “Rumpenfussballt” játszó és Erich Ribbeckék alatt elöregedő Nationalelfet.

A szó üzleti értelmében menedzser Klinsmann mostani stábja is különösen árulkodó:  a Hertha-legenda Arne Friedrich amolyan Sebastian Kehl-féle csapat és menedzsment közti összekötő emberként végre visszakerült a Hertha közelébe, ami egyértelműen Preetz pozíciójának gyengülését jelenti. Klinsmann teamjét a Werderből ismert, de Friedrichhez hasonlóan “Klinsivel” az USA-ban összebarátkozó Alexander Nouri vezeti, ő felel pl. az edzések vezetéséért, és Klinsmann menedzserszerepét ismerve (vigyázat, ez eufémizmus a taktika iránti nem túl mély érdeklődésére) ő amolyan Jogi Löwként dolgozhat. Apropó német válogatott: az eddigi kapusedző Petry Zsolt ugyan marad a klubnál, de a profiknál ezt a szerepet a legendás Andy Köpke veszi át. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Hertha utánpótlás és felnőttcsapataiban 3 Dárdai, 1 Köpke és Covic kap szerepet, úgy hogy Jonathan Klinsmann nyáron a Herthából ment a St. Gallenhez. Az erőnlétért az Adi Hütterrel, de még inkább Felix Magathtal is dolgozó Werner Leuthard felel.

Klinsmann = Windhorst?

Mindezekből, és a bemutató sajtótájékoztatón , ahol egyébként Otto Rehhagel kinevezésé óta nem volt annyi újságíró (ez sem elhanyagolandó érv, az egyébként igencsak megoszló és álmos berlini médiakörnyezetben) Windhorst nevét 15-ször említő Klinsmann kinevezéséből, több berlini újságíró is megerősítette azt a nyilvánvaló tényt, hogy a Hertha most már végérvényesen Windhorst klubja, míg Preetz pozíciója talán még sosem volt ennyire gyenge. Egyáltalán nem lenne meglepő, ha a beugró Klinsmann helyett a nyáron egy magát kipihenő Niko Kovac venné át a csapat irányítását: ugyan akkor is Covic gyerekeinek keresztapja lesz a korábbi Bayern-tréner, ám így már nem őt váltaná, hanem Klinsmannt. Preetz szerződése pedig 2022 nyarán jár le, így lehet, hogy egy hosszabb búcsúzási folyamat keretében őt se sokáig látjuk.

3 nap edzésmunka után egyelőre a Klinsmann-féle futballból vajmi keveset lehetett látni a Dortmund ellen végül 1-2-re elveszített meccsen. A pozitívumok sorát talán csak a második félidő izgalmai gyarapítják, és bár Klinsmann ezzel vitatkozna, legalább Selke elvett gólja révén a VAR-ral is közvetlen kapcsolatba került.

Klinsmann futball, vonalak között senki

A fenti rettenetes pozíciós játék-labdakihozatal mellett a két szárnyvédő. Mittelstadt és Wolf 1-1 alkalommal  tudott a Dortmund tizenhatosára bepasszolni, Boyatának és Skjelbrednek szinte nem volt előrepassza, így Lukebakio joggal szenvedett, míg Selke jobbára Hummels helyezkedési hibáit használta ki.

Továbbá, az, hogy Klinsmann csapata, a 4-4-1-ben mélyen védekező BVB ellen, 25 percig emberelőnyben, három belső védővel és egy védekező középpályással focizott,  nem túl üdvözítő, mint ahogy a meccsen elért összesen 0.78 XG sem. A Favre által átstrukturált Dortmund – erről bővebben a ma esti Germániában – ugyanis főleg Sancho és Brandt ragyogó játéka miatt már az első 25 percben 3-4 góllal is vezethetett volna, mielőtt Darida ügyes közbeszúrása és Hummels kiállítása izgalmassá, ha nem is látványossá tette a meccset. Szerencséjükre a közvetlen riválisok döntetlenjei és a Paderborn veresége miatt nem alakult rosszul a forduló, de a hátralevő Frankfurt, Freiburg, Leverkusen, Gladbach négyes nem túl sok pontot prognosztizál. Mindenesetre Klinsmannék elérték, hogy egy darabig ismét a Herthára figyeljen a Bundesliga, és ez már valami!

Cookie beállítások