All-Bruszt Team
2012. 04. 18. 23:18 Olvasási idő: 3 perc
Mindig közel álltak hozzám a nem kifejezetten tehetséges, de esetleges hiányosságaikat szorgalommal és brusztolással ellensúlyozó játékosok. Ennek persze megvan a maga oka.
Elsős gimnazista voltam, amikor rájöttem, hogy a Teremtő nem kosárlabdázónak szánt. A Szinyei Merse Pál Általános Iskola és Gimnáziumba akkor érkezett meg ugyanis Horváth András, aki főállásban az MKOSZ akkori főtitkárának a fia, mellékállásban pedig a legjobb kosaras volt, akit addig szerencsém volt testközelből látni.
Riska minden mozdulatából sugárzott a természetesség, a tehetség és persze a rengeteg munka, amit addig a játékába fektetett.
Én ezzel szemben annyira ígéretes voltam, hogy az első keretszűkítésnél csak azért nem tettek ki a csapatból, mert – ahogy a történetek szerint az összes NBA-játékos – én tényleg elsőként érkeztem az edzésre és utolsóként indultam haza.
A szezon első meccseit utcai ruhában ültem végig, mert mez nem jutott. Aztán valaki megsérülhetett, mert egyszer csak enyém lett az 5-ös számú mez. Ezzel kapcsolatban csak annyi érdekességet szeretnék megjegyezni, hogy a csapat az Angliában élő ex-Szinyeis szakembertől, Németh Lászlótól kapta ajándékba a mezeket, aki valamiért jó ötletnek tartotta, hogy a méretezés a mezszámokkal együtt nőjön, így nekem egy paszentos S-es jutott. Akkor mondjuk még belefértem.
Újabb hetek teltek edzéssel, illetve a kispad koptatásával, de most már, ha nem húztam melegítőt, fáztam is.
A Széchenyi ellen kaptam először lehetőséget, kb. két percet. A mai napig emlékszem az első, tétmeccsen eldobott zicceremre: oldalba toltam a palánkot.
Aztán jött a sorsfordító meccs, Szóga Tamásnak szétszakadt a térde (vagy a bokája), én pedig az első félidő közepén beállhattam a helyére. Kiharcolt támadó, labdaszerzés, lelkes játék. A következő meccsen már kezdtem. És a következő három és fél évben is.
Sosem játszottam látványosan, de amikor erőm engedte, megdöglöttem az emberemen és megdolgoztattam a védőmet. És a brusztolós, szorgalmas játékosok a kedvenceimmé váltak. És most meg is mutatom, hogy a jelenleg is aktívak közül kik a kedvenceim.
Hölgyeim és Uraim! Az All-Bruszt Team, a csapat, amely felszántja a parkettát, amely nem ismer elveszett labdát, amely lehet, hogy 30 pontot dob, de csak 27-et kap és még sorolhatnám.
PG: R. Westbrook
Ez az ember egy alien. A liga tele van elsőosztályú zsákolókkal, de amit ő csinál, miután a lábai elhagyják a talajt, az nekem kedvesebb Griffin összes rántásánál. A szíve helyén atomerőmű, az agya helyén vatta, de kevés olyan játékos van, akivel szívesebben mennék egy késeléssel is kecsegtető összejövetelre, mint vele.
SG: T. Allen
Az egykori “Trick or Treat” Tony mára stabil kezdőember lett a liga egyik liblingcsapatában, a Memphisben. Ennek az oka nem az volt, hogy hirtelen megtanult volna dobni vagy passzolni. Allen egy összezárt állkapcsú pitbull ragaszkodásával őrzi emberét, a passzsávokat folyamosan kontrollálja, az ellenfél palánkja alatt pedig mindig tisztában van azzal, hány kiló és hatékonyan termeli a pontokat.
SF: L. James
Nem tudom kihagyni. Ritka, hogy egy ennyire tehetséges ember egyben ennyire szorgalmas, és ha a helyzet úgy hozza, brusztolós legyen. A hamarosan 3. MVP-címét is behúzó filantróp a fáradtságot csak pletykákból ismeri. Nemcsak a támadásban lehet rá (legalább három negyeden át) számítani, a védekezésben is egy szörnyeteg, mind az öt pozíciót képes lefogni. Emellett DNS-szinten kódolt labdaszerző és félelmetes érzékkel blokkoló játékos, legyen szó szemtől-szemben, besegítésből vagy hátulról érkező becsületsértésről.
PF: K. Faried
A hínárhajú Manimal februárig csak vasár- és ünnepnapokon került pályára, aztán a sérüléseknek köszönhetően az aktív rotáció tagja lett és mostanra ott tartunk, hogy Hollinger PER mutatójában a 17. legjobb és ha teljesítményét 48 percre vetítjük, 203 centis magassága dacára a liga Top-5 pattanózója! Aki látta már játszani, egyetérthet abban, hogy a helye ebben a csapatban megkérdőjelezhetetlen. Tettei súlyát csak megsokszorozza, hogy mindezt ezzel a frenetikus hajkoronával hajtja végre.
C: J. Noah
A centerposzton is egy kis kócos kerül bevetésre. A mókás frizura, a kalandos fogsor, a kajla dobás ne tévesszen meg senkit: Noah az egész liga egyik legkellemetlenebb ellenfele. Egyrészt idegesítő az egész lénye, másrészt védekezése szívós, támadójátéka kiszámíthatatlan, tipikusan az a játékos, aki ‘A’ este életveszélyes, ‘B’ este terített betli, ezért egy pillanatra sem lehet levenni róla a szemet.
És a cseresor:
J. Barea – A. Bradley – A. Igoudala – L. Amundson – R. Turiaf
Szerintetek kinek lenne még helye az All-Bruszt Teamben?!?
