Kettőből semmi

2011. 08. 15. 00:15    
Olvasási idő: 3 perc

1. HARMADIK NEGYEDEK

Mínusz 17 pont, összesen 45 kapott pont – ez a portugálok és a finnek elleni meccs harmadik negyedeinek összesített mérlege.

Tudjuk, számtalanszor láttuk, hogy egy rossz harmadik negyed a legtöbbször öl. Aki egy egál körüli meccsen a nagyszünetben jobban összeszedi magát, jobban áthangolja taktikáját, jobban rákészül arra, hogy ellenfél gyenge pontjait hogyan sebezze meg, az szinte biztosan megnyeri a meccset.

A magyar válogatott a nyolc lejátszott negyedből a két harmadik negyedben játszott a leggyengébben, ami azért is furcsa, mert ez a játékrész a portugálok és a finnek ellen is jól indult. A finnek ellen mi dobtuk a negyed első 5 pontját, a portugálok ellen pedig 4:04-gyel a játékrész vége előtt még vezettünk 43-42-re, innen száguldott az ellenfél egy 12-0-s sorozatot, a hiba tehát nem az öltözőben van.

Talán a rotáció a ludas – a portugálok ellen biztosan az volt –, talán más, de csütörtökig rá kell ébredni, mi a baj, mert a portugálokat meg kell szórni.

2. TÖBB KELLERT!

Igen, van abban kockázat, ha Keller Ákos sokat játszik. Lehet, hogy hamar tele lesz faultokkal, ami miatt a meccs későbbi szakaszában tölthet kevesebb időt a pályán, de nagyon úgy tűnik, hogy a magyar Terminátor, akihez hasonló fizikai paraméterekkel egyetlen magyar kosaras sem bírt, kell a pályára.

A portugálok ellen 16 percet játszott, majd a finnek ellen – miután Báder a második negyedben összeszedte harmadik személyi hibáját – már 23 jutott neki. Ezalatt 12 pont, 7 lepattanó és 2 blokk került a neve mellé, a magyar csapat pedig +7-tel zárt lepattanózásban az első meccs a portugálok -4-es mutatója után.

Nagyon remélem, hogy Bádernek nem lesznek faultgondjai a portugálok ellen csütörtökön, de Keller így is kap legalább 20 percet, mert kellenek a kilók és a Newtonok a palánk alá, és szükség van azokra a blokkokra és zsákolásokra, amelyektől a szolnoki katlan pokollá válik.

3. BÁDER, LÓRÁNT, TROTTER, HANGA

Nagy gondja a válogatottnak, hogy a kulcsemberek formaidőzítése a jelek szerint nem sikerült tökéletesen. A csapat négy legfontosabb játékosa a két villámléptű, Trotter és Hanga, valamint a két kezdő magasember, Lóránt és Báder – ha utóbbi kettőnek megy, akkor a mezőnyembereknek is több esélyük van.

Közülük Hangának volt pár jó negyede és egy borzasztó döntése Portugáliában, Lórántnak szintén vannak jobb percei, Trotter Szolnokon bemutatott pár perc varázslatot, de ő és Báder sajnos hazai pályán sem tudta felvenni a ritmust.

A statisztikákból az látszik, hogy a támadások végén Lóránt kezébe kerül a legtöbb labda, utána jön Trotter és Hanga, majd utoljára Báder, aki a két meccsen kevesebbet emelt rá (összesen 7-et), mint a másik három játékos bármelyike egyetlen találkozón. Ebbe persze belejátszik az, hogy a második meccsen faultjai miatt kevesebbet játszott, és az, hogy nem sikerül neki tiszta dobóhelyzeteket teremteni, ami pedig a csapat problémája.

Beszélni illik még valakiről, aki már tavaly nyáron is a csapat második legjobb dobója volt, és aki idén sem okoz csalódást. Ő Horváth Ákos: 8 és 15 pontot szerzett a két meccsen, mindkét mérkőzésen elérte az 50%-os dobóteljesítményt mezőnyből. A gond annyi, hogy Horváthnak ebben a válogatottban az extra pontokat kellene hozni, nem pedig azokat, amelyekkel a meccs elején kalkulálni lehet.

Csütörtökön kezdődik a számolgatás, addigra már tudni fogjuk a finn-portugál és a magyar-portugál meccsek eredményét is. Papírforma szerint a finnek 2-0-lal állnak majd, a portugálok és mi pedig egyaránt 1-2-vel. Akármi történjen, sorsunk már biztosan az utolsó, portugál-finn meccsen dől el. Tegyünk meg mindent, hogy esélyünk is legyen.

Gyerünk, gyerekek!