Saját szemmel • SportTV

Saját szemmel

Abramov Gábor avatar Abramov Gábor 2016. 10. 26. 14:07    
Olvasási idő: 3 perc

FC Rosztov-Atlético Madrid, Bajnokok Ligája, D-csoport

Az Atlético Madrid két győzelemmel a tarsolyában utazott Oroszországba, oda, ahol még egyszer sem kapott ki. A matracosok a PSV-t és a Bayernt is 1-0-ra verték az első, illetve a második fordulóban, a nagy utazás előtt pedig egy hetessel küldték haza a Granadát, pedig a Vicente Calderónban a déliek szerezték az első gólt. A belga válogatott, Ferreira Carrasco volt a meccs hőse a maga mesterhármasával, ami az első volt pályafutása sorén, és Don-melletti-Rosztovban is ő bizonyult a legértékesebbnek, hiszen a piros-fehérek az ő góljával nyerték meg a meccset. A Don jobb partján nehéz feladat várt a Simeone legénységre, legalábbis a tavalyi, asztanai kirándulást véve alapul (ezt vették alapul ők is), elméletileg, de a vártnál sokkal egyszerűbb dolguk volt. A Bajnokok Ligája abszolút debütánsa fegyelmezetten játszott hátul, de csupán háromszor jutott el Oblak kapujához, és tulajdonképpen csak kétszer volt veszélyes, azaz került közelebb a gólszerzési lehetőséghez. Ezzel szemben, ha Correa, Griezmann vagy Torres jobban céloz, és Ferreira Carrasco a többi helyzetét is gólra váltja, akkor igen nagy zakó is lehetett volna a vége. A Rosztov korrekt futballt játszik, és nem lóg ki a mezőnyből, mint mondjuk a Legia és a lengyeleken kívül még legalább 6-7 csapat. Az új lebonyolítás, ami 2018-tól lép életbe, egy jóval kiegyensúlyozottabb mezőnyt eredményezhet, ugyanakkor a keleti régió teljesen ki fog szorulni a Bajnokok Ligájából. Az Atlético egy csodálatos rosztovi szériának vetett véget, ugyanis a csapat 26, veretlenül megvívott hazai mérkőzés után szenvedett vereséget. Az orosz klub edzői stábjának felépítése izgatja egy picit a fantáziámat. Sokféle edzői csapatot láttam már, de ilyet, legalábbis ezen a szinten még nem. Kurban Bergyijev a szakmai igazgató, aki a Rubin Kazannyal egyszer már elpáholta az Atléticót a Vicente Calderónban, de ő sosem ül le a kispadra. Az egyik segítője meccsel, a másik pedig nyilatkozik. Ki érti ezt? Ki érti ezt? Én nem! (KFT, ELIZABET)

Granada-Sporting Gijón, spanyol bajnokság, 9. forduló

A liga egyetlen nyeretlen csapata fogadta a szintén kieső helyen állót, amely ráadásul az ezt megelőző öt bajnokiját elveszítette. Régen láttam és közvetítettem ilyen rossz meccset. A szurkolók helyében visszakértem volna a jegy árát, mert amit a pályán lévők műveltek, az a futball legmagasabb szintű csalása és megcsúfolása volt. Lucas Alcaraz, a Granada immáron harmadik edzője, aki harmadik etapját tölti a „nazarik” kispadján, az összes létező, futballozni tudó, kreatív játékosát kiebrudalta a keretből, miközben azt hangoztatja, hogy a tálentumnak kell eldöntenie egy-egy meccset. Ha a 20 mezőnyjátékos közül valaki arra ébredt, hogy a labdát átvitte a túloldalra, a homlokára csapott, és azon nyomban visszahozta vagy visszapasszolta a sajátjára. Oda-vissza! A meccsen összesen három gólhelyzet volt, az utolsó az utolsó másodpercben, amikor a horvát válogatott Duje Cop szerezhetett volna gólt a Sportingnak, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból 5 centiről mellé rúgta a labdát. Nálam mindkét csapat az első számú kiesők között szerepel.

Celta Vigo-Deportivo, spanyol bajnokság, 9. forduló

A galíciai rangadót mindig nagy izgalommal várják Spanyolország egyik legszebb régiójában. A derbiknek nincs favoritja, és teljesen mindegy, hogy a mérkőző felek milyen pozíciót foglalnak el a bajnoki táblázaton. Ez minden egyes helyi, regionális vagy városi rangadóra igaz, és ez alól a klasszikus sem mentesül. A „gallego” derbi még ebben a kategóriában is speciálisnak számít, hiszen rendkívül kiegyenlített a párharc mérlege. A felek úgy vágtak neki a meccsnek, hogy a Celta 2014 óta nem tudta legyőzni a La Coruna-i csapatot a Balaídosban, ahol az elmúlt években különösképpen jól ment a Depornak. Apropó galíciai derbi! Nos, csupán öt „gallego” volt a pályán, ebből négy a vigóiakat erősítette, és nem nehéz kiszámolni, hogy csak egy a Deport. A helyiek megadták a módját, a mérkőzés előtt a szurkolótáborok együtt énekelték el a galíciai himnuszt, és így kísérték a galíciai énekesnő, Andrea Pousa csodálatos hangját. A Depor ezt megelőzően egyetlen gólt sem rúgott idegenben, a Celta minden egyes hazai meccsén kapott legalább egy gólt, de volt úgy, hogy négyet is. Valamelyik sorozatnak meg kellett szakadnia. Végül a vendégek szériája ért véget, de a legvégén mégsem lehettek boldogak, hiszen egy 4-1-es vereséggel távoztak a Balaidosból. A hazaiaknál Aspas, Hugo Mallo és Orellana is kimagasló formában futballozott, a túloldalon csupán Andone nyújtott elfogadható teljesítményt, aki a negyedik gól után sem adta fel, nem úgy, mint a társai. A Depor nagyon szomorú képet villantott magáról, és ha nem kapja össze magát nagyon gyorsan, nagy bajba kerülhet. Mondjuk kreatív játékosok nélkül nehéz, és ha csak Andone harcosságában bíznak, aki ebben a szezonban még nem rúgott gólt, akkor már most reménytelen helyzetben vannak.

Cookie beállítások