Rátgébert a bácsiknak!

2012. 01. 08. 08:57    
Olvasási idő: 2 perc

Félek magamtól. A blog önálló életre kelt. A nyáron lemondtam Rubióról, most mindenki csak őt akarja látni. A pótselejtezők előtt bizalmat előlegeztem a litvániai repülőjegyért hajtó férfiválogatottnak, csattanós csicskalángos lett a vége. Néhány napja teli szájjal röhögtem Chris Bosh játékán, azóta nem tud húsz pont alatt dobni. Most Rátgéber László küszöbön álló kinevezéséről kellene írnom és tanácstalan vagyok. Ha örülök, elátkozom a csapatot. Ha lemondok róluk, sikerre ítélem őket, de hazudnom kell nektek és magamnak. Nem irigyelem magamat. Nemhiába mondta Marty Feldman és id. Henry Jones, hogy a toll hatalmasabb, fegyver, mint a kard.

Ne szépítsünk a dolgon: a portugálok és a finnek ellen csődöt mondott a csapat. Mind szakmailag, mind emberileg. A kanapéról űgy tűnt, hogy Dzunicsék nem készítették fel a fiúkat, ráadásul képtelen voltak fanatizálni őket, hogy a taktikai hiányosságokat lelkesedéssel kompenzálják. Ugyanakkor nem mehetek el amellett szó nélkül, hogy ezen a szinten nem feltétlenül az edző feladata lenne, hogy elérje, hogy egy játékos megszakadjon a pályán.

A biztosítékot nálam Mészáros Lajos egyik nyilatkozata verte ki, aki a magyar politikai “elitet” megszégyenítő mellébeszéléssel mosta kezeit a fiaskóval kapcsolatban.

Csak pletykákat hallottam arról, hogy kik jelentkeztek a posztra, de csaknem biztos vagyok abban, hogy a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége a legjobb döntést hozta Rátgéber jelölésével.

Örülök, hogy a szövetségi kapitányunk a hétköznapokat nem egy klubcsapat edzéseinek vezetésével tölti, hanem kizárólag a válogatottal foglalkozik.

Örülök, hogy a szövetségi kapitányunk pedagógiai repertoárja széles skálán mozog. Ennek a csapatnak legalább annyira szüksége van arra, hogy időnként valaki leüvöltse a hajukat, mint a szép szavakra.

Örülök, hogy a szövetségi kapitányunk mindent tud a szakmáról, mert a sztárjátékosok hiányát azzal lehet a legkönnyebben orvosolni, ha mi játszunk a legokosabban.

Örülök, hogy a szövetségi kapitányunk a kontinens egyik legtapasztaltabb szakembere. Olyan edző, aki számtalan nagy csatát megélt az éveken keresztül erején (és mint utóbb kiderült, anyagi lehetőségein) felül teljesítő Pécs európai kalandozásai során. Olyan edző, aki tudja, hogy a megfelelő kereten és taktikai felkészítésen felül milyen extra erőfeszítésekre van szükség a végső győzelemhez.

Nem örülök, hogy a szövetségi kapitányunk eddigi sikereit kizárólag lányokkal érte el, de bizakodom, mert elég csak Veszprémig mennünk ahhoz, hogy Mocsai Lajos személyében sikeres uniszex szakvezetőt találjunk.

Örülök, hogy a szövetségi kapitányunk eddigi sikereit kizárólag lányokkal érte el. Biztos vagyok abban, hogy tizenöt éves pécsi pályafutása során Rátgéber a női játékosok között legalább annyi ellenséget szerzett, mint szövetségest. A férfiak között azonban a lehetőségekhez és a körülményekhez képest érintetlen, tiszta lappal indul.

Örülök, hogy a szövetségi kapitányunk egy rock ‘n’ roll arc, aki nonkonformista hozzáállásával belenevelheti a válogatott tagjaiba a vagányságot, a váratlan, már-már arcátlan húzásokat.

Szükségük lesz rájuk. Főleg, most, hogy elátkoztam a csapatot.