Siklósi Gergely alig emlékszik rá, mi történt az olimpián, mert ilyenkor egy kicsit ”átváltozik”

Siklósi Gergely a Mai helyzet stúdiójában.

Siklósi Gergely ezüstéremet szerzett az egyéni párbajtőrözők versenyében Tokióban. A fiatal, mindössze 23 éves vívó már hazatért, és a Mai helyzetben adott interjút a Sport TV-nek.  Itt arról beszélt, hogy az olimpiai ezüstérem utáni este olvasta az üzeneteket, amiket kapott, és 2-10 percenként elérzékenyült. „Egész nap nem hatott meg annyira a verseny és az ezüstérem, hanem az, amit másokból kiváltottam, és amilyen üzeneteket kaptam…erősen könnyeztem, miközben olvastam, és nagyon meghatottak.”

„Az a helyzet, hogy én a világbajnokságra sem nagyon emlékszem, hanem inkább visszanéztem, illetve erre az olimpiára sem emlékszem úgymond. Egy kicsit átváltozom ott egy ilyen „ufóvá” gyakorlatilag – mondta mosolyogva arról a 2019-es világbajnok, a versenyeken milyen tudatállapotba kerül, és hogy így kevésbé tudja felidézni magában a történteket. – Nincs meg semmi. Persze közben tudom, hogy mi történik, folyamatosan tiszta vagyok, de érzések nem kavarognak bennem egyáltalán. Este pedig nem tudok visszaemlékezni, mert a képekhez nem tudok érzelmet csatolni. Úgy pár hónappal később jön ez meg, hogy mennyire jó volt az a nap. A világbajnokság után fél évvel jött meg, hogy ez volt az egyik lejobb napom, és remélem, lesz még ilyen. Remélem, hogy ez a mostani nap is nagyon meg fog szépülni. Az életem képei nem pörögtek ott este, hanem csak ez a mérhetetlenül nagy szeretetbomba, amit mindenkitől kaptam, ennek a hatása alatt vagyok azóta is, és nagyon jó érzés, amikor ennyien szeretik az embert.”

Kiemelte, a sportsikerei szempontjából fontos döntés volt az életében az, amikor 2017-ben Tapolcáról Budapestre jött tanulni, és akkor eldöntötte, hogy profi élsportoló szeretne lenni. Azonban több apró döntés is hozzájárult ehhez: „Az a filozófiám, ha tízből kilenc jó döntést hozok, akkor jó irányba fogok menni. A nagy döntéseknél nyilván jól át kell rágni, és ott tényleg el kell dönteni, hogy milyen irányba menjen az életed, de a kis döntések nagyon fontosak, hogy tízből kilenc stimmeljen, és én úgy érzem, hogy mindig a jó döntés felé mentem. Ha pedig nem, akkor abból igyekeztem mindig a pozitív oldalát megfogni. Például most az olimpiai döntőben lehet, hogy rossz taktikát választottam, és nekem támadnom kellett volna, de marad motivációm a következő három évre. Nem feltétlenül tett volna nekem jót, ha megnyerem az olimpiai aranyat. Jobb ez így, hogy egyrészt teljes az éremkollekció, másrészt, marad nagyon sok motivációm arra, hogy megmutassam, igenis olimpiai bajnok tudok majd lenni.”

Siklósi határozott típus, aki pontosan tudja mit akar, és a Mai helyzetben korábban a jelenlegi edzője, Dancsházy-Nagy Tamás mondta azt róla, hogy ezzel kapcsolatban, hogy ő alkalmazkodott a versenyzőjéhez. Az ezüstérmes vívó szerint nem rizikós, hogy határozott elképzelései vannak. „Látom előre, hogy hogyan szeretnék haladni, és amikor a Tamás meg tud arról győzni, hogy Gergő, abba az irányba haladunk, de azért csináljuk ezt, mert meg kell ezt is tanulni, akkor megértem, hogy az hozzátartozik az úthoz. Igen, eltökélten megyek előre, és ebben nem látok rizikót, mert ez úgymond az én életem, nagyon szeretnék sikeres lenni, és ez a fontos, hogy nem másoknak akarsz megfelelni, hanem a saját elvárásaidnak, és önmagad szeretnél lenni a páston, az edzésen, és nem pedig az van, hogy az edzőm akaratát elégítem ki úgymond azzal, hogy ha ő azt mondja, hogy tízet fussak, akkor tízet futok, mikor én tudom, hogy nyolc után nincs értelme még egyet futni.”

Azt mondja, hogy nagyon sokakat beenged a fejébe, például az edzőjét, a pszichológusát és a mentorait is, ami rengeteget segít neki. A pártfogói között tudja Imre Gézát is, aki Rióban lett ezüstérmes párbajtőr egyéniben: „Ha beszélgetek a Gézával egy órát, az olyan, mintha egy évig tanultam volna egy egyetemen, mert olyan titkokat tud nekem elárulni a sportban, amiket ő 20 év alatt átélt.”  A kommunikáció szerepe kulcsfontosságú, például sok edzővel is beszélget: „Én elmondom mindenki másnak, hogy én mit érzek, és mit látok, és ha ők meg tudnak győzni, hogy valami téves ebben, akkor váltok. Pont ez a lényeg, hogy legyen kommunikáció, mert manapság mindenki megy a saját irányába, és nem hallgatjuk meg a másikat. Én pedig szeretném egyrészt elmondani másnak, hogy én hogy csinálom, és hogy ő is tudja így csinálni. Szeretem megosztani a tudást.”