„Csabikám, hajrá, hurrá, előre!”

A díjazott és a díjátadók. (Fotó: MSÚSZ/Peter Cseh)

Ki ne lenne büszke arra, ha Ronaldónak passzolhatna egy Real Madrid-Barcelona meccs előtt? Úgy különösen, ha a nyilvánvalóan remek bemelegítés hatására a brazil a mérkőzésen vezető gólt szerez a királyi gárdának. Nos, hősünk nem volt annyira az, mert az átadás nem volt meg képben, hiába keresték később páran a Sport TV archívumában, márpedig ez az ő szakmájában főbenjáró bűn.

De szerencsére „téthelyzetben” ilyen nem fordult elő vele. Mindegy, hogy futball, kézilabda, kosárlabda, Duna TV, Sport TV vagy éppen Antenna Hungária, a fülesében a kamera mögött belépett az ő kis világába, és nyugodtan, higgadtan megoldotta, amit elé gurított az élet. Oké, a füles olykor elrontotta a tökéletes összképet, elvégre a védjegyévé váló svájci sapkáját néha elhomályosította, de hát a jó képekért olykor áldozni kell. Márpedig ő áldozott rendesen, figyelembe véve a kamera mögött eltöltött évtizedeit.

És azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy a kamerák közötti időszakot is hasznosan töltötte. Mert rendben, hogy gitározni oktató édesapjától tanult meg, de a kiteljesedést a felvételek közötti szünetek indították el nála. Keller Sanyi barátjával kitalálták, hogy a haszontalan időt hasznossá teszik, és riffről riffre haladtak előre, illetve haladtak egy közös együttes felé. Amiből aztán idővel kettő is lett, az egyik inkább bluest, a másik inkább rockot játszik, hősünk pedig mindkettőben vezető arc, ami még a videoklipekből is kitűnik. Hiába, kapcsolatainak köszönhetően oda is ő toborozta a stábot.

Egy-egy munka végén rendre a „Hajrá, hurrá, előre!” szavakkal köszön el, így én sem merem most másképp ide szólítani: „Csabikám, hajrá, hurrá, előre!” Az idei év egyik Farkas József-díjasa a Budai Project és a Rock Angeles frontembere, az Antenna Hungária operatőre, Budai Csaba!

Moncz Attila