Moncz Attila: Minden kétely nélkül rábíznám a kulacsomat a sivatagban • SportTV

Moncz Attila: Minden kétely nélkül rábíznám a kulacsomat a sivatagban

2019. 04. 27. 13:30    
Olvasási idő: 2 perc

A magyar sportújságírás legrangosabb elismerését, Feleki László-díjat kapott Moncz Attila, a Sport TV főszerkesztő-helyettese, szakértője. A díjátadón laudációjában egykori kollégája, jóbarátja, Deák Zsigmond, a Nemzeti Sport Főszerkesztő-helyettese, az MSÚSZ elnökségi tagja méltatta. Ezt közöljük most változtatás nélkül.

Novotny Zoltán, Moncz Attila, Deák zsigmon és Szöllősi György. (Fotó: MSÚSZ/Róth Tamás)

Nem könnyű laudációt írni egy kollégáról, egyben barátról, egyszerűen azért, mert az ember a hosszú évek során megkedveli őt, megszokja és természetesnek veszi úgy az erényeit, mint a hibáit, s amikor eljön a megérdemelt méltatás ideje, nem tud igazán objektív lenni. Aztán rájöttem, van segítség, méghozzá a tavalyi laudációm, persze egy másik kollégámról, s másik barátomról, Novák Miklósról, mert érdekes módon igen sok a hasonlóság ő és az aktuális díjazott között. Szóval itt egy újabb delikvens, akire minden kétely nélkül rábíznám a kulacsomat a sivatagban, mert biztosan tudnám, hogy nem inná meg a vizemet, inkább hozzátenne a sajátjából. Ezért persze még nem jár jelentős szakmai elismerés, csak azt jelzi, milyen kiváló emberről van szó. A másik párhuzam az a tulajdonsága, amit Novák Miki használt tavaly megjelent regénye főhősére, én pedig egyrészt rá, másrészt a mostani díjazottra is: túlzott, már-már magamutogatásba forduló tisztesség. Aki ismeri, tudja, előfordult, hogy kis diplomáciai érzékkel maradhatott volna az állásában, szakmailag és anyagilag elismert pozíciójában, s ott lehetett volna élete egyik legjobban várt sporteseményén, de ő inkább felmondott, mert ezt diktálta az igazságérzete.

Szerencsére azért megtalálta a maga útját, ha néha kisebb kerülőket is tett, pontosabban visszagondolva inkább ő ment egyenesen előre, csak a sorsa kerülgette. A Komárom-Esztergom megyei Ácsról származik, a középiskolát Budapesten, a Baár-Madas Református Gimnáziumban végezte, majd a közgazdaságtudományi egyetemen szerzett diplomát, de már előtte beszippantotta őt a sportújságírás, a Nemzeti Sport szerkesztősége. Szakmai és nyelvtudásának köszönhetően hamar elismertségre tett szert, pár éven belül labdarúgó Európa- és világbajnokságon találta magát, ilyesmit nem dobálgatnak oda minden gyakornoknak, újoncnak, de az ő alapossága, elhivatottsága meggyőzte a kétkedőket. 2006-ban gyakorlatilag már említett nyakasságának köszönhetően távozott az újságtól, ahová a Magyar Hírlaphoz tett kis kitérő után tért vissza, majd 2011 óta részben műfajt váltva a Sport Televíziónál dolgozik. Itt egészen a főszerkesztő-helyettességig kapaszkodott, tisztán a maga „munkaalapú” módján, hiszen mi sem áll távolabb tőle, mint a furkálódás, a pozícióhajhászás, viszont mindenkinek megmondja a véleményét, s bizony szakmai kérdésekben tetszőleges sportágat választva – de azért a külföldi foci, a kézilabda, a profi boksz és az amerikai major ligák állnak nála a topon – szinte mindig igaza van. Ezt a széles körű tudását több tucatnyi sportkönyv írásával is bizonyította, a munkabírása és -tempója egyedülálló, pályáját korábban is számos díj szegélyezte.

Nyugodtan állíthatjuk, az élete a sport, a sportújságírás, szakmánk immár megkerülhetetlen egyénisége. Így aztán nem véletlen, hogy a Magyar Sportújságírók Szövetsége Feleki-díjának egyik idei kitüntetettje: Moncz Attila.

(Deák Zsigmond)