Élet a Bayernnél, Niko Kovac után

2019. 11. 04. 16:43    
Olvasási idő: 3 perc

Niko Kovac már nem a Bayern vezetőedzője, ez akkora szenzáció, hogy rögtön két részben is foglalkozunk vele: először a tényeket próbáljuk meg értelmezni, majd az ideiglenes vezetőedzőt, Hansi Flicket és a lehetséges utódokot vesszük szemlére. A második részben pedig értekeljük a Kovac-érát.

Lehetne azzal a jó kis sportújságírói közhellyel kezdeni ezt a posztot, hogy “A szombati 5-1-es frankfurti vereséggel Niko Kovacot volt csapata rúgatta ki” , folytatva a közösségi média kommentszekcióban is kínosnak tartott szóviccekkel talán meg egy jó kis “Heynckes felesége elvágta a telefonzsinórt” poén is belefér. Sőt, még csábító is lenne a Bayern Münchent ekézők elég hosszú sorába beállni -elől Lothar Matthaus vezetésével a volt Bayern-legendák,  de ott röhög Jürgen Klopp, mögötte a fél Bundesliga és hátul a Bild és hasonló bulvárlapok elégedetten kuncognak – mert azért a legendás klub utóbbi pár éve a saját szintjükhöz képest (értsd a Bundesliga felett) azért bőven adott okot rá. De legyen ennyi elég, és nézzük a száraz tényeket. A vasárnap reggeli regeneráló edzést követően még Niko Kovac úgy köszönt el a csapattól, hogy kedden (a hétfő szünnap) találkoznak, és a mindig jól értesült SportBild- főnök Christian Falk még vasárnap délután is úgy tudta, hogy Kovac a hétközi B- meccsen és a Dortmund elleni derbin is  marad Bayern vezetőedző.

A tweet második fele azonban árulkodik és informálisan több helyről is érkeztek olyan hírek, amelyek szerint a válogatott szünetben valószínűleg elbocsátották volna Kovacot, akivel így végül “közös megegyezéssel” szerződést bontottak. Falk szerint az változott, hogy Kovac felajánlotta a lemondását, ami valahol érthető: ha úgyis kirúgják, akkor egyrészt magához ragadta a kezdeményezést, másrészt Süle, Hernández és Boateng nélkül talán nem látta értelmét az utóbbi két meccsén picit magára találó és a mély keretét jól kihasználó Dortmund elleni csatának.

Hansi Flick és esetleges utódjai

A Kovac-stáb távozása után, ideiglenesen a német válogatottból Joggi Löw segédedzőjeként ismert, taktikai és rögzített szituációguru és nyáron szerződtett másodedző Hans-Dieter “Hansi” Flick vette át a csapatvezetést. Flick 1985-90 között maga is négyszeres bajnok lett a  Bayernban, a hoffenheimi második csapatot még 14 évvel ezelőtt irányította vezetőedzőként (majd a német válogatattól való távozása után papíron itt dolgozott vezetői beosztásban), de abszolút háttérember. Flickről még nyáron beszélgettem a kiváló Bayern-blog (Miasanrot.de) egyik szakírójával, Justin Krafttal – könyvét a Generation Lahmsteiger-t a Német Futballakadémia az év könyvei díjra is jelölte . Kraft elmondta, hogy bár a vezetőség Peter Hermann afféle pótlékaként hozta oda Flicket, (Heynckes legendás másodedzője nem igazán tudta, vagy 67 évesen talán nem akarta Kovac taktikai hiányosságait kiküszöbölni, és májusban távozott). Bár Hoenessék ültették oda Flicket, de nem feltétlenül Kovac “nyakára”: Kovac és Flick a 2014-es vébé óta barátok. Flick egyrészt kiválóan ért a pozíciós játékhoz (a nyári edzőtáborban ismét visszatért a Guardiola-féle átszabdalt pálya (ez a szélek levágásával a félterülteket és a centrumot akarja jobban kihasználni), másrészt a világbajnok német válogatottban ő is szerepet vállalt a Bayern-Dortmund ellentét feloldásában, míg az idén az egyik hazai meccs után a roppant elkeseredett Javi Martínezt nyugtatgatta. Egyelőre bizonytalan időre az övé az állás, és bár kvalifikációi meglennének hozzá, és nyilván volt egy válságterv-feelingje is a nyári szerződtetésének, nem valószínű, hogy ő lesz a hosszútávú megoldás.

Kovac-utódok: ten Hag, Allegri, esetleg Ralf Rangnick?

Egyelőre az Ajax hajlandó lenne Erik ten Hag-ot (előtte Guardiola és a Bayern II-nél 2 évig) elengedi és a 49 éves holland már hónapok óta a kívánságlista élén áll. A holland mellett a Bayern-kötődés, a nyelvtudás és a stílushasonlóság (4-3-3-as rendszer, Ajax-Pep modell) szól, és a hírek szerint Marc Overmars sportigazgató engedné is, igaz a szerződése 2022-ig tart.

A Juventustól nyáron távozó Massimiliano Allegri szabadon igazolható, így “meglepő módon” az olasz média szerint ő a favorit. Vele szemben a német nyelvtudás hiánya a legnagyobb ellenérv, ugyanakkor a Bayernnél Rummenigge miatt igencsak szeretik az olasz edzőket (Trapattoni, Ancelotti), így ő talán a második-harmadik helyen áll.

A Lipcséből csendesen “távozó” (papíron ő nemzetközi fejlesztési igazgató, bármit is jelentsen ez) Ralf Rangnick szakmailag zseniális, bár nehéz lenne elképzelni az RB-féle “Umschaltfussballt” a Bayernnél. Arról nem is szólva, hogy emberileg sem egyszerű eset (lásd Hoffenheim, Schalke), és mondjuk egy Rummenigge-Hoeness (még akkor is ha “távozik”) duóval folytatott vitához nincs az a mennyiségű popcorn, amit nem bírnánk elfogyasztani. Mindezek ellenére az utánozhatatlan Raphael Honigstein és a Guardian is a komoly esélyesek között említi, így talán mégis lehet belőle valami.

Pochettino a Spurs gyengélkedése és német nyelvtudás hiánya miatt amolyan outsider, mint ahogy az 1994-ben majdnem szerződtetett, de már 70 éves Arséne Wenger.  A José Mourinho-Bayern házasságba valószínűleg az Internet is beleroppanna, és a hírek szerint Hoeness sem akarja.

Így tehát, alig pár nappal a Klassiker előtt, áll a bál a Bayernnél, immáron harmadik ősze. Ancelotti az októbert sem érte meg, Kovacnak tavaly ez csodával határos módon még sikerült, idén viszont november elején lett vége a 16 hónapos, iszonyatos nyomás alatt zajló vezetőedzői pályafutásának. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a 48 éves tréner nem jön ki olyan rosszul ebből a válásból. A Bundesliga őrült edzőfogyasztói étvágyát ismerve, bőven lesz kérője a szimpatikus, jól nyilatkozó és közkedvelt edzőnek, akár egy Hertha-szintű csapatnál. Elnézve a berlini csapat idei hullámzását, és az Ante Covic által beígért támadófutball hiányát, a tősgyökeres berlini Kovac, amolyan “attraktívabb Dárdai Pálként” igencsak komoly jelölt lehet.

Cookie beállítások