A Klinsmann-éra kezdete nem a Favre-, hanem a Preetz-korszak végét jelenti

Mint ismeretes, a Hertha a hét elején véget vetett a nagy reményekkel induló Ante Covic-érának, és a szezon végéig a nemrég a felügyelőbizottsághoz csatlakozó Jürgen Klinsmannt nevezte ki vezetőedzőnek. Ennek a döntésnek és a Dortmund elleni meccsen látottaknak nézünk most alaposabban utána.

Windhorst milliói

A Dárdai Páltól megváló Herthánál június végén Lars Windhorst nevéhez kötődő befektetői csoport – róla bővebben ezt a podcastot és Nik Wildhagen cikkét ajánlom –  kivásárolta a passzív amerikai tulajdonos KKR csoport 37.5%-os tulajdonrészét az ún. KGaA-ból. Ez ugye a 125 millióból gazdálkodó futballrészlege a klubnak, amihez még hozzájön a Windhorst által beígért további százmillió, így 49.9%-ra növelve részesedését (az 50+1 miatt nem lehet többségi tulajdonos). Mondanom sem kell, hogy a pontos összeget nézve ezzel Windhorst és a Tennor Holding a német futball legnagyobb befektetését csinálta a korábbi 90-110 milliós Bayern-Audi, Allianz 8.33-8.33% vásárlás óta. Azzal a nem titkolt szándékkal cselekedték ezt, hogy a középszerűségben tengődő BSC-t az európai fővárosok elitklubjaihoz zárkóztassák fel, és persze közben – a Dot-com őrületben meggazdagodó, majd pár keményebb ügyet megúszó Windhorstot ismerve – némi pénzt sem árt, ha hoz az üzlet. Bár a 225 millió számottevő befektetés német szinten, ebből vélhetően a pénz jelentős része az évek óta húzódozó új stadionra mehet, és nemzetközi szinten azért ez az összeg nem annyira egetrengető.

Mindenesetre a liga szürke egereként nyilvántartott,  az átigazolási piacon korábban nem tényező Hertha hirtelen Lukebakióért húszmilliót, Eduard Löwenért 7 milliót áldozott, míg Marius Wolf dortmundi és Marko Grujics újabb egyéves kölcsönszerződése 2-2 millióba került. A 33 milliós kiadás duplája volt a tavalyi 16 milliós rekordnak, és az ősberlini utánpótlásedző Ante Covic személyében egy fiatal, ambíciózus, támadófutballt ígérő szakvezetőt is találtak a projekt élére. Többen úgy gondolták azonban, hogy ez a vezetőedzők kiválásztásában nem éppen jeleskedő Michael Preetz próbál egy újabb Dárdait előhúzni amolyan utolsó bűvésztrükként. Hogy erre miért nem voltsok esély, az kiderül a korábbi döntéseiből…

Dárdai a kivétel, avagy Preetz mellényúlásai

A 2003-as visszavonulásától 2009-ig amolyan vezetői asszisztensként tevékenykedő egykori remek csatár, Lucien Favre „szokásos” idény eleji távozása után, 2009-ben dönthetett először immáron sportigazgatóként. Azóta ő válogatja ki a nem éppen veretes névsort : a Favre-t (Karsten Heine egy meccses ideiglenes edzőségével) váltó Friedhelm Funkel, például 27 meccsen 21 pontot szerezve zúgott ki tök utolsóként a Herthával, de ő legalább a Düsseldorfnál magára talált. Némi jóindulattal ideszámíthatjuk az azóta már Ausztráliában dolgozó  Markus Babbelt is, hiszen ő éppena későbbi Hertha-edző Jos Luhukay (neki is voltak jó pillanatai, de Babbelhez hasonlóan inkább a másodosztályban) Augsburgját megelőzve juttatta vissza  – Lasoggával, Dárdaival, valamint a Ronny-Raffael testvérpárossal – az első osztályba a Herthát. Babbelt ugyan féltávnál kirúgták a következő idényben (mondjuk ha a védelemben egy már a Bayernben is „bevált” Andreas Ottl, Christian Lell páros vitézkedett), pedig „az Öreg Hölgy” a 11. volt.  Babbel ugyanis már novemberben jelezte Preetznek, hogy ő nyáron továbbállna, ő meg a háta mögött megegyezett Michael Skibbével. Az azóta már a görög válogattottnál és két török klubnál is megbukó egykori Hitzfeld-segéd  öt meccsen nulla pontot gyűjtött össze, és ekkor már sokan azt gondolták, ennél rosszabb nem jöhet. Tévedtek, hiszen az eddig sem remeklő Preetz karrierje talán legrosszabb döntését hozva a 73 éves Otto Rehhagelt (aprópó görögök!) nevezte ki. A „Bundesliga gyermekét” azonban az azóta már a Honvédban focizó Anisz Ben-Hatira utolsó fordulós duplája csak ideiglenesen mentette meg a 2011-12-es idényben, éppen a Markus Babbelt alkalmazó Hoffenheim ellen. Jöhetett az osztályozó: a feljutásért küzdő, Rehhagel mentoráltja, Norbert Meier által irányított, nem túl acélos Fortuna Düsseldorf azonban 2-1 és 2-2 után kiejtette a Herthát. Az újabb másodosztályú idényt a holland Jos Luhukayjal kezdték, és a 18 gólos Ronny, valamint a 11 találatig jutó Adrian Ramos által vezérelve 76 pontttal elsőként jutottak fel. Az idényt egy 6-1-es Frankfurt-veréssel kezdték és egy 0-4-gyel a Klopp-Lewandowski-félr BVB ellen fejezték be végül a 11. helyen,

Luhukay alatt még az első fordulóban Bundesligát is vezetett a BSC!

És bár a következő idényben Luhukay visszavágott az akkor féltávnál kieső Dortmudnak, 19 meccsen szerzett 18 pontjával mennie kellett. A többnyire sikeres Dárdai-érát most átugranánk, elérkezvén Ante Covichoz.

A roppant szimpatikus, 23 éve a klubnál lévő,  Berlinben nagy népszerűségnek örvendő 44 éves tréner azonban a kezdeti, Bayern elleni 2-2 óta mind a támadófocival (a Wolfsburg elleni második félidős 4-2-4 kaotikusnak tűnt), mind a célfutballal (a Schalke ellen az öngólok sokkolták a kedélyeket, a Paderbornt otthon ugyan megverték, de 62%-ban birtokolta a labdát és focizta le őket az újonc) adós maradt. A szeptember közepén jött reménysugarak – Paderborn, a tízemberes Köln legyőzése, majd a Düsseldorf ellen az idény legjobb támadójátéka – kevésnek bizonyultak és az őrült Hoffenheim elleni valamint az Unionnal megvívott berlini derbi elbukása után már Covic körül fogyott a levegő. Ekkora a színtelen-szagtalan játék mellé már a kirotált Duda, Ibisevic, Kalou, Rekik négyes, a formán kívül focizó Grujics, valamint az alig-alig játszó Löwen mellőzését is felrótták a horvátnak, akinek a száguldó Lipcse elleni vereséget még igen, de az Augsburg elleni blamát már nem bocsátották meg.

Da Hertha BSC für mich nicht einfach nur ein Arbeitgeber ist, tut diese Entscheidung natürlich weh. Ich habe aber auch immer gesagt, dass dieser Verein bedeutender ist als einzelne Personen, denn ich liebe nicht nur diesen Beruf, sondern noch mehr liebe ich diesen Verein. #hahohe

— Ante Čović (@antecovic14) November 27, 2019

Utódjának kiléte sokáig bizonytalan volt – a másik ősberlinit, azat Niko Kovacot rengetegen akarták, de a jól értesültek szerint Preetz őt már többször inkább nem akarta, így érthető, hogy a Bayerntől menesztett, de vélhetőleg nem rosszul megfizetett Kovac visszamondta és csak nyártól vállalna új munkát. Onnantól kezdve, hogy a Windhorsttal jó kapcsolatot ápoló Klinsmann november 8-án lett a felügyelőbizottság tagja, és, hogy az ecuadori szövetségi kapitány poszt nem jött neki össze, körvonalazódni kezdett a megoldás, a Bild szerint 2 millió euró ellenében. Klinsmannt egyébként a Hertha-drukker édesapja (mesélt pl. egy nyolcéveskori meccsélményéről) köti a klubhoz, olyannyira, hogy 15 éve klubtag, természetesen a 18-as számú, és a Süddeutsche Zeitung szerint már a múlt idényben is megkeresték Preetzék.

Az utóbbi időben renoméjából sokat vesztő Klinsmann szerepét a Sommermarchen-féle német rendezésű vébébronzéremben, valamint a német futball 2014-es vébégyőzelmében kicsúcsosodó felemelkedésében senki sem vitatja. Bár „Klinsit” sokan gúnyolják a Buddha-szobrok felállítása, valamint taktikai hiányosságai miatt, tény és való, hogy a válogatottnál hozott „kaliforniai” szemlélete és újításai a taktika (Löw), teljesítménynövelés (GPS, új erőnléti edzések, stb) és a csapatmenedzsment (Bierhoff) terén túlzás nélkül a 21. századba vitték át a „Rumpenfussballt” játszó és Erich Ribbeckék alatt elöregedő Nationalelfet.

A szó üzleti értelmében menedzser Klinsmann mostani stábja is különösen árulkodó:  a Hertha-legenda Arne Friedrich amolyan Sebastian Kehl-féle csapat és menedzsment közti összekötő emberként végre visszakerült a Hertha közelébe, ami egyértelműen Preetz pozíciójának gyengülését jelenti. Klinsmann teamjét a Werderből ismert, de Friedrichhez hasonlóan „Klinsivel” az USA-ban összebarátkozó Alexander Nouri vezeti, ő felel pl. az edzések vezetéséért, és Klinsmann menedzserszerepét ismerve (vigyázat, ez eufémizmus a taktika iránti nem túl mély érdeklődésére) ő amolyan Jogi Löwként dolgozhat. Apropó német válogatott: az eddigi kapusedző Petry Zsolt ugyan marad a klubnál, de a profiknál ezt a szerepet a legendás Andy Köpke veszi át. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Hertha utánpótlás és felnőttcsapataiban 3 Dárdai, 1 Köpke és Covic kap szerepet, úgy hogy Jonathan Klinsmann nyáron a Herthából ment a St. Gallenhez. Az erőnlétért az Adi Hütterrel, de még inkább Felix Magathtal is dolgozó Werner Leuthard felel.

Klinsmann = Windhorst?

Nr. 980 #HerthaBSC https://t.co/06RB8vB4Q0 pic.twitter.com/5yJ79gr9AV

— HärringersSpottschau (@spottschau) November 30, 2019

Mindezekből, és a bemutató sajtótájékoztatón , ahol egyébként Otto Rehhagel kinevezésé óta nem volt annyi újságíró (ez sem elhanyagolandó érv, az egyébként igencsak megoszló és álmos berlini médiakörnyezetben) Windhorst nevét 15-ször említő Klinsmann kinevezéséből, több berlini újságíró is megerősítette azt a nyilvánvaló tényt, hogy a Hertha most már végérvényesen Windhorst klubja, míg Preetz pozíciója talán még sosem volt ennyire gyenge. Egyáltalán nem lenne meglepő, ha a beugró Klinsmann helyett a nyáron egy magát kipihenő Niko Kovac venné át a csapat irányítását: ugyan akkor is Covic gyerekeinek keresztapja lesz a korábbi Bayern-tréner, ám így már nem őt váltaná, hanem Klinsmannt. Preetz szerződése pedig 2022 nyarán jár le, így lehet, hogy egy hosszabb búcsúzási folyamat keretében őt se sokáig látjuk.

3 nap edzésmunka után egyelőre a Klinsmann-féle futballból vajmi keveset lehetett látni a Dortmund ellen végül 1-2-re elveszített meccsen. A pozitívumok sorát talán csak a második félidő izgalmai gyarapítják, és bár Klinsmann ezzel vitatkozna, legalább Selke elvett gólja révén a VAR-ral is közvetlen kapcsolatba került.

Klinsmann futball, vonalak között senki

A fenti rettenetes pozíciós játék-labdakihozatal mellett a két szárnyvédő. Mittelstadt és Wolf 1-1 alkalommal  tudott a Dortmund tizenhatosára bepasszolni, Boyatának és Skjelbrednek szinte nem volt előrepassza, így Lukebakio joggal szenvedett, míg Selke jobbára Hummels helyezkedési hibáit használta ki.

Továbbá, az, hogy Klinsmann csapata, a 4-4-1-ben mélyen védekező BVB ellen, 25 percig emberelőnyben, három belső védővel és egy védekező középpályással focizott,  nem túl üdvözítő, mint ahogy a meccsen elért összesen 0.78 XG sem. A Favre által átstrukturált Dortmund – erről bővebben a ma esti Germániában – ugyanis főleg Sancho és Brandt ragyogó játéka miatt már az első 25 percben 3-4 góllal is vezethetett volna, mielőtt Darida ügyes közbeszúrása és Hummels kiállítása izgalmassá, ha nem is látványossá tette a meccset. Szerencséjükre a közvetlen riválisok döntetlenjei és a Paderborn veresége miatt nem alakult rosszul a forduló, de a hátralevő Frankfurt, Freiburg, Leverkusen, Gladbach négyes nem túl sok pontot prognosztizál. Mindenesetre Klinsmannék elérték, hogy egy darabig ismét a Herthára figyeljen a Bundesliga, és ez már valami!