Amikor nem a Bayern lett a befutó…
2020. 01. 28. 12:08Olvasási idő: 2 perc
Legutóbb 11 esztendeje volt ilyen sok változós függvény a német Bundesliga bajnoki egyenlete, mint ebben az idényben…
Talán a 2008-09-es, végül wolfsburgi győzelemmel záruló német bajnokság volt ennyire kiélezett, mint a pénteken újrakezdődő Bundesliga jelen kiírása. Akkor még a, Felix Magath – aki lehet, hogy a Würzburg élén újra visszatér a német futballba – vezetésével 17 hazai meccséből 16-ot megnyerő „farkasok”, a tavaszt a KILENCEDIK helyen kezdték, lévén, hogy az újonc Hoffenheim – Vedad Ibisevic 16 meccsen szerzett 18 góljával – lett a Herbstmeister, azaz az őszi bajnok. A gólkirályi címen két wolfsburgi osztozott, az utánozhatatlan Grafite (28) és Dzeko (26) ketten 54-et rúgták, míg Ibisevic keresztszalagszakadást szenvedett és nem tudott 18 góljához hozzátenni, így Ralf Rangnickék elszálltak és csak a hetedik helyen zártak.
Jellemző a káoszra, hogy összesen hat különböző csapat vezette a ligát a szezon során, köztük a 8-9. helyen végző Leverkusen és Schalke is. Szinte elképzelhetetlen módon egyszer sem állt az élen a Jürgen Klinsmann vezette Bayern nem éppen legfényesebb korszakát érte az Ottl, Lell duóval máig lehet (sőt kötelező) oltani a Bayern-drukkereket, így nem csoda, hogy ö fordulóval a vége előtt már Jupp Heynckesnek hívták a bajorok vezetőedzőjét. Heynckes még azt a szívességet is megtette a korábbi Bayern-tréner Magathnak, hogy az utolsó fordulóban a bajorok legyőzték a szezon közben Markus Babbel alatt megtáltosodó Stuttgartot, így végül övék lett az ezüstérem. Most vasárnap a rekordbajnok pont Klinsi Herthája ellen kezdi meg a tavaszi Lipcse-üldözést, a berlinieket akkor még egy bizonyos Lucien Favre hozta be a negyedik helyre, úgy, hogy a 20. és a 25. fordulóban is az élen álltak és a 29. játéknapon is csak két pont volt a lemaradásuk a VfL mögött!
A Martin Jol alatt utolsó nagy korszakát élő HSV áprilisban még három kupában is versenyben áll. Aztán jött a 19 nap alatt lejátszott négy Nordderby a Thomas Schaaf-féle Werder gyémánt taktikája ellen: az UEFA-kupa elődöntőjében a már megint brémai Claudio Pizarro idegenbeli gólja ejtette ki őket, míg a német kupadöntőről Tim Wiese büntetőpárbajban bemutatott hőstettei miatt csúsztak le, a 32. fordulóban meg sima kétgólos vereség lett a vége és végül csak plusz kettes gólkülönbséggel zártak. Majd elkezdődött az a folyamat amit a kiváló der Abstieg (a kiesés) c. könyvben szórakoztatóan elemez a Tobias Escher, Daniel Jovanov páros. A hatodik helyen a Mainzból elhozott új dortmundi edző, Jürgen Klopp épp első verzióját gyakorolta a később nagy sikerre vitt presszingjátékának, amit kezdetleges kontrapresszinggel vegyített, több-kevesebb sikerrel. Ebben főszerepet kapott a talán karrierje legjobb szezonját futó (5 gól, 12 gólpassz a karlsruhei 8 és 9 után) Hajnal Tamás is, az akkor még a Klopp, Buvac, Krawietz trió alatt 4-4-2-t játszó gyémánt alakzat tetején. Ne feledjük, ekkor a Dortmund a Thomas Doll-éra okozta fájdalmakat próbálta meg kiheverni és a kerete (bár Schmelzer és Sven Bender idény közben bejátszották magukat a csapatba) azért bőven hagyott kívánnivalót maga után.
