Megint óriást öl és edzőt buktat az Eintracht? A Dortmund-Frankfurt elé, 1. rész • SportTV

Megint óriást öl és edzőt buktat az Eintracht? A Dortmund-Frankfurt elé, 1. rész

2020. 02. 14. 12:46    
Olvasási idő: 4 perc

A tavaszi tabellán egyaránt dobogós Dortmund és Frankfurt rangadójával kezdődik a 22. forduló a Bundesligában, mi pedig kétrészes anyagban hangolunk az összecsapásra!

A péntek esti Dortmund-Frankfurt hirtelen rangadóvá lépett elő. Az még hagyján, hogy a tavaszi tabellát csak jobb gólkülönbségének köszönhetően vezeti az Eintracht előtt a  szintén tízpontos Bayern, míg a harmadik helyet a 4 meccsen 18 gól szerző BVB foglalja el. Fokozhatnánk azzal, hogy a Rückrunde góllövőlistáját nem a gólkirályjelölt Lewandowski, Werner páros vezeti, hanem az első 3 meccsén hétszer beköszönő Erling Haaland és óriási meglepetésre az inkább jobbhátvédként ismert, frankfurti Timothy Chandler. De gólpasszok terén is ez a két csapat uralja a tavaszt: Jadon Sancho 4, Filip Kosztics 3 assziszttal áll, nem mellesleg mindkettőjüknek 3-3 góljuk is van. De a gólokon és gólpasszokon kívül az edzők személye miatt is érdekes meccs lehet, hiszen azután, hogy a Frankfurt épp volt mesterét Niko Kovacot buktatta meg az ősszel, most Lucien Favre kapott kétmeccses ultimátumot (a PSG elleni keddi BL-meccset sem veszítheti el). Ja, és hogy kivel pótolná a BVB a svájci trénert? Hát persze, hogy Adi Hütterrel! A Frankfurt őrült tavaszának járunk most utána.

A Frankfurt szisztémát vált, és ez a Dortmund ellen is nagyon bejöhet

Az Eintracht libikóka – forrás Transfermarkt

Még mielőtt rátérnénk a péntek esti meccs taktikai érdekességeire, ejtsünk gyorsan pár szót az Eintracht fellángolásáról. Volt honnan: mint ismeretes, a Kovac müncheni megbuktatása (a Frankfurt elleni 5-1-et követően küldték el a Bayerntől) utáni Eintracht-szezon eléggé félrement, hiszen hét bajnoki meccsből hatot elbuktak (csak az utánozhatatlan Hertha ellen sikerült kétgólos hátrányból fordítani). Mondjuk ebből hat meccset alig egy hónap alatt játszottak le Koszticsék, úgy, hogy közben még két El-csoportmérkőzés is várt rájuk, így talán érthető, hogy Adi Hütter a Kickernek adott téli nagyinterjújában főleg a fáradságot emelte ki fő okként. Ha belevesszük a július végén kezdődött 3 oda-visszavágós El-selejtezőt, a 6 csoportmeccset és a 2 Német Kupa-találkozót, akkor a 17 őszi bajnokival együtt elképesztőnek hangzó 31 meccset kellett abszolválniuk SZÁZÖTVEN nap alatt! Ebben ugye nincs benne a három válogatott szünet miatt kieső háromszor 7-10 nap, plusz a lábakban lévő válogatott meccsek, szóval inkább 120 napról van szó. És persze Hütter azt is megjegyezte, hogy a tavalyi csodás szezon – percekre voltak az El-döntőtől az akkor még Rebic, Haller, Jovics trióval szárnyaló „sasok” – összesen ÖTVEN tétmeccset tartalmazott (a kupából még augusztusban kiestek). A Bundesliga-eredményeik pedig ismertek: 18 pont, 27 rúgott és 29 kapott góllal mínusz kettes gólkülönbség, bár ha megnézzük az advanced statokat, akkor láthatjuk, hogy a büntetőket nem számoló várható gólkülönségük +4.36 volt, amivel egyébként a liga HATODIK legjobb csapata lettek volna. Hintereggerék azonban 8.5 ponttal alulmúlták a várható pontjaik (xPTS) számát, és így az első tíz fordulóban elért, az xPTS által megajánlott hetedik hely helyett a 13. pozícióval kellett beérniük. Így tehát elmondható, hogy azért a balszerencse is jelentős szerepet játszott a mélyrepülésben. A Rückrundében azonban egyelőre újra remekel az SGE: 4 meccsen tíz pont (8-as xPTS-re),  a gólkülönbség plusz 8, az NPxGD pedig kicsit gyengébb, mint az őszi +2.96, így tehát némi felülteljesítésről beszélhetünk.

„Féloldalas”, de kiegyensúlyozottabb Frankfurt

A legfőbb taktikai változtatást abban lehet észrevenni, hogy a Red Bull-iskolában 4-4-2-es vagy 4-2-2-2-es játékrendszerben szocializálódótt Hütter visszatért az eredeti elképzeléséhez. Mint azt a tavalyi borzasztó idénykezdetről – a Szuperkupában a Bayern legázolta őket, az SSV Ulm pedig negyedosztályúként verte ki a Frankfurtot a Német Kupa első fordulójából  – készített videómban ecseteltem, Hütter eleve ebben a rendszerben akart játszani. Lévén, hogy nem voltak szélsői a 4-4-2-höz, rátalált a kezdetben nem működő 3-4-1-2-re, amivel aztán alaposan rácáfolt Moncz Attila és jómagam kiesőtippjére, és a Rebic, Jovics, Haller bölénycsorda Kosztics és Da Costa véget nem érő beadásaira érkezvén, szinte egész Európát letarolta.

Pótlásukat ugyan a három „portugállal” nem igazán sikerült megoldani: a korábban Wolfsburgban, majd az utóbbi években a liga NOS-ban remeklő, mostanában azért eléggé sérülékeny, holland Bas Dost talán elnézni ezt a költői túlzást nekünk, míg André Silva és a házi gólkirály, a már előttük érkező Goncalo Paciencia novemberben és decemberben ketten lőttek egy gólt. Mivel a hamar Luka Jovic utódjának kikiáltott, a belgrádi Partizantól igazolt Dejan Joveljics annyira messze van a Bundesliga színvonalától (főleg fizikailag), őt kölcsön is adták, így történhetett meg az a csoda, hogy 6 góljával a középső védő Martin Hinteregger az ősszel társgólkirály volt Pacienciával.

Kosztics szinte lekörözi a mezőnyt a sikeres beadásokban, de a tavasszal Chandler által kiszorított Danny da Costa még mindig a dobogós helyek közelében

Mivel Hütter alatt a 3-4-1-2-es rendszerben játszó Frankfurt sokszor agresszív letamádást játszott és méginkább erőltette a beadásokat: a tavalyi húszról 27-re mentek fel meccsenként, és főleg a három csatár távozása miatt mellékszereplőből főszereplővé előlépő Kosztics vállalt túl sokat, olyannyira, hogy szinte minden ellenfél scouting riportjának első oldalán szerepelt az „előrerohanó Kosztics mögött kötelezően be kell indítani” akcióterv. Mivel a háromvédős rendszerben a szerb papíron szárnyvédőt játszott, ezért hátul sokszor térfélnyi területen maradtak 3:3 ellen. A már nem fiatal Haszebe és a sokat sérült, majd Christian Streich letarolásáért eltiltott Abraham duót sokszor segítette ki a nálam az ősz csapatába beférő Hinteregger. És akkor még lehetne beszélni a kényszerből elhasznált három kapus problémájáról, esetleg a középpályásgondokról (Gelson és Rode), stb.

Az újítás nemcsak abban áll, hogy Hütter 4 védővel játszik, hanem abból, hogy a Hinteregger, Abraham (Haszebe vagy Ilsanker) páros mellé a széleken két hibrid középső védő játszik: Evan Ndicka és Almamy Toure belsővédőknek megfelelő fizikummal rendelkeznek az erőteljesebb támadók ellen, de megvan a gyorsaságuk a védekezéshez és a visszatámadásokhoz is, emellett egyikük általában előszeretettel segíti a támadásokat:

Így viszont a most már a Stuttgart után ismét balszélsőt játszó Koszticsot jobban tehermentesítik védekezésben (hiszen van mögött egy szélső védő), és koncentrálhat a beadásokra, amit a három idei gólpassza is alátámaszt. Ami ennél fontosabb, hogy a Paderborn elleni utolsó őszi meccsen Chandler még Da Costa mögött játszott jobbhátvédet, de azóta, hogy a volt leverkusenit a padra, az amerikait pedig eggyel feljebb rakta Hütter, a csapat beindult. Ennek két oka van: egyrészt a tavalyi idényben karriercsúcsot hozó Da Costa fej- és passzjátéka sokkal gyengébb, mint Chandleré, másrészt az amerikai sokkal beljebbről indulva, néha már második csatárként érkezik a beadásokra.

Chandler csatárban

Chandler centerben

Az eredmények pedig önmagukért beszélnek, és ha azt nézzük, hogy az Eintracht az utóbbi 5 párharcból mindegyik alkalommal óriási küzdelemre kényszerítette a BVB-t (háromszor pontot szereztek, egyszer egy utolsó húszperces Paco, máskor pedig egy 93. perces Michy Batshuayi gól kellett a dortmundi sikerhez), már csak ezért, meg az átlagban esett 3.8 gól miatt is érdemes lesz a Sport1-re kapcsolni 20:15-től