Buli Classics: minden, amit tudni kell egy 9 gólos Leverkusen-Wolfsburgról, 2. rész!

A félidőben a remek taktikával a Leverkusen presszingjét átcselező (húszból tizenöt sikeres!!) és átívelgető Wolfsburg teljesen megérdemelten vezetett három góllal, míg a hazaiak egyelőre saját magukat verték meg. Kérdés, hogy a mérnök Roger Schmidt mit alakít át a gépezetén?

A Bayer-tréner egyből hármas cserével kezdett, Bender, Calhanoglu és Kiessling helyére Simon Rolfes, Julian Brandt és a 17 gólos szezonja után Nürnbergből elhozott Josip Drmic jött be. Szerkezetileg maradt a 4-4-2 avagy 4-2-2-2, de a félterületben játszók közül Bellarabi fentebb lépett, így Brandt lett a jobb oldali tízes. Rolfes ugyanazt a szerepkört játszotta mint Bender, míg a Kiesslinget váltó Drmic több lendületet szándékozott vinni a játékba. Tulajdonképpen Schmidt a négy legdinamikusabb támadóját egyszerre rakta fel, ami háromgólos hátrányban abszolút érthető.

Az első pár percben azonban egyelőre a Wolfsburg továbbra is jól tudta átjátszani a Leverkusen letámádását: egyrészt Knochéék jó ütemben ívelték át a presszinget és a szélről bemozgók révén megszerezték a lecsorgó labdákat, amivel aztán Caligiuriék és az összjátékban sokat részt vevő De Bruyne révén a jobb oldalon tudtak támadni. Csak zárójelben említendő, hogy Spahic egy ilyen után csak könyökkel tudta megállítani Caligiurit, és végre megkapta jól megérdemelt első sárgáját. Másrészt Bellarabi és Brandt nem igazán tudott összehangoltan presszingelni, így néha laposan is ki lehetett hozni a labdát. Középen Luiz Gustavo szép esernyővel tartotta meg a labdát az 51. percben elég komoly nyomás alatt.

Ugyanakkor támadásban Rolfes labdaszerzései, Drmic szélre húzódása és harcossága, valamint Brandt bemozgásai és kombinatív készsége révén kezdett kibontakozni a Leverkusen. Egy sikeres visszatámadás révén az ötvenedik percben Bellarabi futhatot el, veszélyes beadását Naldo kis szerencsével tisztázta. A Leverkusen éledezni kezdett: a Brandton átfutó és Drmic oldalmozgásái miatt immáron erőteljesebb kontrák is egyre többször jöttek, de beadásaik (Brandt) és átlövéseik (Bellarabi) ekkor még nem jártak sikerrel.

Son vs Benaglio

Az 54. percben Naldo rövid időn belül másodszor nyúlt sután a labdába, és Benaglionak fejjel kellett megoldania helyzetet. Az 57.-ben Benaglio immáron a tizenhatosáról kivetődve fejjel kellett, hogy takarítson! A svájci kapus azonban nem mindig tudott menteni: Castro 15 másodperc alatt bemutatott két jó labdaszerzése után Bellarabi lőhetett éles szögből, a meglepett Benaglio alá kvázi beszorult a labda, Son pedig bekotorta. A wolfsburgiak heves reklámása ellenére Bastian Dankert úgy ítélte meg, hogy Benaglio nem birtokolta azt, bár ez a kép eléggé mást mutat….

A VAR előtti futball?

A csapkodásba átmenő következő pár percből a Leverkusen Bellarabi cselei révén veszélyeztett, de Hilbert és Boenisch labdaszerzésekre épülő szélsőhátvédjátéka miatt egyre több kockázatot is vállalt. A hatvanadik percben Boensich egy ilyen rizikós megmozdulása után 3:2-ben mehettek a vendégek, de a balhátvéd egy sárgalapért cserébe megállította Caligiurit. A Szon, Benaglio párharc második felvonását sem a wolfsburgi kapus nyerte, miután egy felívelésnél kirohanva a kapujából ismét jelentőset hibázott, a dél-koreai pedig már 2-3-ra módosította az állást.

Benaglio??

Persze, könnyű Benagliót kritizálni, de érdemes megvizsgálni, hogy miképpen kényszerítette ki a Leverkusen a hibát: Brandt visszahúzásával majdnem 3-4-3-ban játszik, ezért a Wolfsburg középpályásainak (Arnold, Gustavo) feljebb kell lépniük, de a kulcs a jobb oldalon van. A De Bruyne mögött meginduló Hilbert adja a szélességet, de valamennyi mélységet is biztosít, így Rodriguez talán picit elbizonytalanodik (és persze rossz irányba, kifelé fordul), hogy ő Szonnal menjen vagy kilépjen. Szon remekül veszi ezt észre, és a félterületbeli előnye (jobb rálátás a pályára, veszélyesebb innen indulni) kihasználásával sikerül megnyernie a Knoche és Rodriguez közti sávot. Ezek miatt érezhette úgy Benaglio, hogy amolyan végső megoldásként ki kell jönnie.

Szon és Rodriguez azonban amolyan fordított szereposztásban összehozták a meccs hatodik gólját: a koreai röviden fejelte vissza Hilbertnek, így De Bruyne indíthatta a svájcit. Azt pedig tudjuk, hogy az ő belőtt labdáira mindig van érkező, és azt is, hogy Bas Dost ezeket nem szokta elrontani, 2-4!

Fellélegzésről azonban nem beszélhettünk, hiszen egy újabb Spahic-íveléssel ezúttal Bellarabit találták meg a félterület meghosszabbításában, aki kiharcolt egy szögletet. Ezt Szon végezte el, a kivágott labdát az egyre több labdát begyűjtő Castro tette vissza neki egy keresztlabdával, a koreai pedig a rárontó Arnold kicselezése után visszahúzta a rövidre, mesterhármasával 3-4-re alakítva az állást!

Ekkor már a Wolfsburg is többet jött előre visszatámadni, ám egy rossz Naldo-felszabadítás után Bellarabi ismét remekül indult meg, kiugratását Drmic azonban fölévágta. Apropó, Bellarabi: egy újabb előrevágott labdával ő már 4-4-re változtatta az állást, miután Knoche a félpályáról (!) próbálta meg a labdát hazafejelni. Hihetetlen, de a Leverkusen kiegyenlített!

gólpassznak jó lett

A wolfsburgi fölény meghozza a győzelmet a végén

Dieter Hecking Aaron Hunt személyében behozta az egyik kreatív támadó középpályást, így De Bruyne került ki a bal oldalra. A Wolfsburg a meccs végéig 75%-ban birtokolta a labdát, köszönhetően a 83%-os passzhatékonyságnak, persze 4-4-nél a Leverkusen letámadásintenzitása is csökkent. A Leverkusen a félidő elején még négyszer annyi rövid passzt vállalt be, mint hosszú indítást, az utolsó húsz percre ez 22-27-re módosult. A vendégek pedig 47-szer juttotak el a támadóharmadba az utolsó húsz percben, ez azért érdekes, mert az egész meccsen 116-szor történt meg, tehát majd’ negyven százalékot a végén sikerült. Így értelemszerűen több wolfsburgi lehetőség is volt:

A 74. percben egy szélről belőtt labdát a tizenhatos előtt üresen átvevő Hunt talán lőhetett is volna, de ő Dostot akarta kiugratni. Utolsó momentumaként Arnold még egy távoli lövéssel próbálkozott egy szöglet után, majd Guilavogui leváltotta. Hecking ezzel egyértelműen stabilizálni akarta a középpályát, és talán lassítani is valamit az őrült iramú meccsen. Ez talán a játékosoknak is eszükbe jutott vagy talán csak a fáradtság jött ki, de előbb Naldo, majd Rolfes kapott sárgát csúnya belépő után!  Ekkor talán a játékosok több időt töltöttek a földön, mint a labda, de azért a vendégek főleg a Dostra felívelt labdákban és a mögötte pozíciójukat változtató támadóhármasban bíztak.

Ennél az ominózus felívesnél azonban Spahic ismét a karját használta, Dost arcába nyúlásáért megkapta a második sárgáját. Rolfes visszahúzásával Schmidt edző egy 4-2-3-as felállásban (Szon jött be Castro mellé) védekezett mélyen (középpályás presszingben ez 4-4-1-re módosult, Drmic volt elöl) és igyekezett kontrázni, Brandt és Bellarabi révén. A Wolfsburg az átmenetekben Guilavogui révén tudott megindulni, de labdajáratása is felgyorsult. Átlós felpasszaival Dostot és második hullámban Huntot kereste, esetleg egy-egy Naldo-átlövéssel (jó negyven méterről, ha már egyszer bejött alapon) próbálkozott.

Mivel a Leverkusen emberhátrányban kevésbe tudta az első vonalban levédekezni a szélre forgatásokat, a vendégeket ezzel próbálkoztak, főleg a jobb oldalon erőltetve a beadásokat. A Leverkusen, ha kellett durva faultokkal (Castro, Papadopulosz) tördelte a játékot, így ebből Rodriguez ballábas beívelt szabadrúgásai is veszélyt jelentettek. A háromperces hosszabbítás első percének végén a hazaiak elég jól álltak, hiszen egy kirúgás és az azt követő oldalvonal melletti kombináció után Brandt harcolt ki szabadrúgást úgy jó harminc méterről. Igazi Calhanoglu-szög volt ez, ám a török már nem volt a pályán, de Szon így is a 93. percben lőhetett fölé. Sőt, már a 93. percnek is a végén jártunk, amikor Naldo lerántása után a Wolfsburg gyorsan elvégezte a szabadrúgást:

a győztes gól

Hunt technikáját és intelligenciáját kihasználva megcsinálta a 2:1-et Vieirinhával Rolfes ellen (Boenisch maradt le), a rövidre jövő beadásra pedig a holland Bas Dost ismét menetrendszerűen érkezett és megszerezte saját negyedik, csapata ötödik gólját!

A meccs után érthetően csalódott Roger Schmidt a változásokról és a cserékről beszélt, ami annak fényében, hogy a hátralevő 13 fordulóban szerzett 29 pontjuknál csak a Gladbach szerzett többet és behúzták a BL-indulást jelentő negyedik helyet, egyértelműen jót tett a csapatnak. A Wolfsburg pedig a további 7 gólt szerző Bas Dostnak  és a még nyolc gólpasszt jegyző De Bruynének köszönhetően megelőzte a Gladbachot az ezüstéremért. A bajnok Bayernt ugyan nem sikerült megfogni, ám némi dortmundi segítséggel (ők ejtették ki a Bayernt az elődöntőben büntetőkkel) a kupát azért csak megnyerték Heckingék, megkoronázva nemcsak ezt a szezonjukat, hanem egész wolfsburgi korszakukat is.

Mi, Bundesliga-rajongók, pedig egy hihetetlen meccsel gazdagodtunk….