Gerd Müller ma is megkapná a 10-est

Az NSZK egy az egyben ugyanúgy áll fel a brüsszeli Eb-döntőn, mint 23 nappal korábban a müncheni olimpiai stadionavatón (Fotó: lagaleriadelfutbol.blogspot.com)

EGY MECCS, AMIT ÉPPEN HOGY MEGRENDEZTEK

1972. május 26-án, pénteken, napra pontosan három hónappal a nyári olimpia megnyitója előtt rendezték a müncheni Olimpiai Stadion hivatalos nyitó mérkőzését az NSZK és a Szovjetunió részvételével. A meccs létrejöttében már bő félévvel korábban megállapodott a két szövetség, amikor még nagyban zajlottak az 1972-es belgiumi Eb selejtezői. Aztán mindkét csapat veretlenül megnyerte a maga selejtezőcsoportját, a tavaszi oda-visszavágós negyeddöntőn a németek az angolok (3–1, 0–0), a szovjetek a jugoszlávok (0–0, 3–0) testén keresztül jutottak el a négyes döntőbe, amelyen rajtuk kívül a rendező belgák és a románokat gigászi küzdelemben kiverő magyar válogatott szerepelt. A visszavágókat a két csapat május 13-án játszotta le, ezután hozták nyilvánosságra az Eb-döntő színhelyét. Mivel nyilvánvalóvá vált, hogy a két együttes találkozhat egymással az Eb-n – a reményeik szerint a döntőben vagy éppen a harmadik helyért – Alekszandr Ponomarjov szövetségi kapitány javasolta, mondják le a találkozót. Ám Valentyin Granatkin, a szövetség nagy tekintélyű elnöke – nyilvánvalóan egyeztetve a legfelsőbb szovjet pártvezetőség tagjaival – nemet mondott, mert a közelgő olimpia miatt fontos volt a szovjeteknek a minél felhőtlenebb viszony a német sportvezetőkkel. Így aztán a színültig telt, 80 ezres gyönyörű sátortetős stadionban kifuthattak a CCCP-mezes legények, hogy megmérkőzzenek a világ akkor legjobbnak tartott csapatával.

NÉGY MÜLLER-GÓL BŐ NEGYEDÓRA ALATT

https://www.youtube.com/watch?v=0MHx2S0-9S4

Helmut Schön a szokásos Bayern-Mönchengladbach vegyes csapatot küldte a pályára: hat müncheni és három gladbachi mellett a brémai Höttges és a schalkés Erwin Kremers képviselte a német futball többi részét. Bár az első félidő gól nélkül végződött, látni-érezni lehetett, hogy nem marad így végig.

A védelmek egyáltalában nem zártak úgy, mint egy igazi térmeccsen, mindkét kapu előtt számos lehetőség akadt, ezek kihagyásában főleg Anatolij Banyisevszkij játszotta a főszerepet, A Neftcsi csatára legalább három „ezerszázalékos” helyzetből nem tudott gólt szerezni, a kijevi Kolotov a lécet találta telibe, a túloldalon Müller, Hoeness és Netzer is hibázott ziccert. A második félidőben aztán Gerd Müller „beindult”. A 49. és a 65. perc között, bő negyedóra alatt egy mesternégyest hintett a kijevi óriás Rudakovnak!  Négy különböző, de egyaránt tipikus Müller-gólt, egyiket sem lőtte a kaputól 10 méternél távolabbról. Az elsőt egy Netzer, Wimmer akciót követőben 8 méterről tűélesen lőtte a bal sarokba, a másodiknál egy nagy Wimmer-lövést követően a Rudakov kezéből kicsorgó labdát – együtt lecsapva Hoeneß-szel – gurított a kapuba. (A kamera a visszafelé induló Wimmert követte közeliben, csak akkor vágtak vissza, amikor a két Bayern-csatár a labdához ért. Az eredményjelző kezelője olyan szögben ülhetett, hogy nem láthatta tisztán, hogy végül is Gerd rúgja el a labdát Uli elől, így még a meccs végén is a „HOENESS” felirat látszott a nagy táblán…) A harmadik gólnál a Nemzet bombázója egy rosszul hazagurított labdára csapott le és egy az egyben megverte Rudakovot, végül egy óriási Netzer-szóló után a bal kapufáról kipattanót kotorta be egy méterről. A végére aztán a fő ziccerelpuskázó Banyisevszkij mutatott be egy hatvanméteres nagy vágtát, amelynek végén Kolotovot hozta kihagyhatatlan helyzetbe.
[Akkoriban minden meccsen, amit akár élőben, akár tévén láttam, „Népsport-stílusban”, azaz 1-től 10-ig terjedő kalkulusokkal leosztályoztam a játékosokat.  Gerd „természetesen” 10-est kapott a mesternégyesért. A Nationalelf további játékosai mind 7-est és 8-ast kaptak, a parádésan irányító Beckenbauer 9-est, a szovjetek négy 6-osa mellett Hurcilava és a későbbi kijevi, akkor még donecki Konykov 8-ast, a többiek 7-est. A mai értékítéletemmel minimum 2-vel alacsonyabbat adnék mindenkinek, de a Nemzet bombázója ma is megkapná a tízest…]

EPILÓGUS

Ezt a gólt Brüsszelben lőtte Müller Rudakovnak – a müncheni négy után a Heyselben „csak” kettő sikeredett (Fotó: lagaleriadelfutbol.blogspot.com)

„Még egyszer nem kaphatunk ki ennyivel!” – nyilatkozta Viktor Kolotov a mérkőzés után. Tévedett. Pontosan 23 nappal később éppúgy hárommal kaptak ki a Heyselben az Eb-döntőn, mint Münchenben, csak még szépítésre sem futotta. A németek ugyanazzal a kezdő 11-gyel játszottak végig, csere nélkül, a szovjetek négy helyen változtattak, Abramov helyett Kaplicsnij kezdett, bekerült a kezdőbe a három héttel korábbi csere Muntjan, az ezúttal is nullázó Banyisevszkij két oldalán a friss KEK-döntős Bajdacsnij és egy újabb kijevi, Oniscsenko rohamozott … volna, ha náluk van a labda. De az kis túlzással mindig Beckenbaueréknél volt.

Akkor a Császárt még nem „zavarta” Netzer, de ha valaki megnézi az összes német gólörömöt, akár a münchenit, akár a brüsszelit, valahogy egyszer sem veregették egymás vállát… Arra ott volt Müller, aki a döntőn „csak” két gólt lőtt, az elsőt és az utolsót, a középsőt „átengedte” Wimmernek. Az volt az NSZK első Eb-döntője és az első győzelme, a szovjetek az 1960-as párizsi diadal után először vesztettek aranymeccset. Másodszor meg 16 évre rá, 1988-ban az ugyancsak zseniális hollandok ellen – hol máshol, mint a müncheni Olimpiai Stadionban…