Miért vagy vicces, Krisztián?

2012. 11. 13. 16:26    
Olvasási idő: 3 perc

Mindenki ismeri az Irigy Hónaljmirigy örökzöldjét a magyar labdarúgás elmúlt évtizedeinek legjobb Krisztiánjáról. Ha egy másik Krisztiánt kell mondani az elmúlt 20 év magyar futballjából, aki a legjobbak közé tarozik, csak a vicces kedvűek kiáltanak fel így: „Budovinszky!”, de 99% vitán felül azt vágja rá: „A Kenő!”

A Szombathelyi Haladás csatára 50 méteres körzeten belül még mindig bárkit meg tud játszani egy-egy hajszálpontos labdával, idén 13 meccsen 6 gólt szerzett, ezzel a Hali házi gólkirálya és az élvonalban is a legjobbak közé tartozik, nem mellesleg még ma is kenterbe verné a komplett NB I-es mezőnyt, ha egy keresztlécre állított sörösüveget kellene 40 méterről eltalálni.

Eddig egyetlen gond volt vele: mindjárt 36 éves, öregecskedik, ezért időnként be-, néha lecserélik. Van, aki szebben, van, aki csúnyábban öregszik: Francesco Totti éppen ennyi idősen is a Roma egyik legjobbja, Teddy Sheringham még 95 nappal 41. születésnapja előtt is West Ham-mezt húzott magára, Rudi Völler viszont épp 36 évesen akasztotta szögre a stoplist.

Egy széles mosoly kíséretében alighanem Kenesei is elismerné, hogy egy fizikai teszten az NB I-es mezőny második felében végezne. Soha nem jelölte meg a konditermet ideiglenes lakcímeként, és az utolsó hírek szerint nem adta le időben nevezését az áprilisi Boston Marathonra sem. Szem előtt tartva pár évvel ezelőtti súlyos térdsérülését nem is kérdés, hogy az ő játékperceivel tényleg óvatosan kell bánni, így nem lephette meg, amikor Artner Tamás éppen azt közölte vele az idény előtt, hogy időnként kihagyja majd a csapatból.

A Siófok-Haladás meccset, melyen először kezdett idén a padon, éppen én közvetítettem. „Mi van, Kenő? Megsérültél?” – kérdeztem tőle, mikor láttam, hogy egy órával a kezdés előtt a padon ücsörögve lógatja az orrát. „Nem, a mestert kérdezd, hogy miért nem játszom. De nyugodtan mondd el, hogy ha beállok, gólt fogok lőni!”

Így lett, beállt és csak azért is gólt lőtt. Kenő azóta sem csinált belőle titkot, hogy nem tetszik neki a döntés, még ha kénytelen is elfogadni azt. Teltek-múltak a meccsek, és a gólátlag (132 perc/gól, ami elég jónak mondható) azt bizonyította, hogy Artner Tamás bölcs és jó döntést hozott, amikor a „kevesebb több” elve alapján időnként a padra kényszerítette a csatárt.

Aztán eljött a péntek. Kenesei az Újpest elleni győzelmet bebiztosító gólt lőtt, majd gólöröm gyanánt lehuppant a Haladás padjára. Ez az ünneplés Artner Tamásnál kiverte a biztosítékot. Az edző azt mondta: „Egyetlen Haladás-játékos sem engedheti meg magának, hogy így viselkedjen”, majd a vezetőséggel egyeztetve a második csapatba száműzte legeredményesebb játékosát, és a keret minden tagját figyelmeztette, hogy hasonlóért minimum 100 ezer forintos büntetés jár.

Először is tisztázzuk: Kenesei szövege, miszerint „ezt előre megbeszéltük, bárki talált volna be, ez lett volna a gólöröm”, felesleges kamu. Ez Kenő üzenete volt edzőjének: ültess csak örökre a padra, ha kell, innen is betalálok! Más kérdés, hogy én egy ilyen üzenetnek edzőként örülnék, hiszen ez azt jelenti: elértem a célom, felpiszkáltam a játékosomat.

Egy csapat nem állhat csupa jófiúkból, sőt, a világklasszisok között sokkal több a nehezen és még nehezebben kezelhető személyiség, mint az eminens. Ahogy orvosok sokasága bebizonyította már, hogy a klasszikus intelligencia és a játékintelligencia között sok összefüggés nincs, úgy biztos az is, hogy a pályán visszaköszönő vagányság és a pályán kívüli csibészség között nagyon is van.

Egy dörzsölt, szemtelen játékos általában indulatos is, ezeket az érzéseket pedig edzőjének nem elfojtani kell, hanem úgy kormányozni, hogy abból a csapatnak a lehető legtöbb haszna legyen. A számok azt bizonyítják, hogy ez eddig sikerült Artnernek, de a mostani döntés, az első keretből történő kizárás nekem erősnek tűnik.

Talán jobb lett volna még ott, helyben odamenni és egy mosoly kíséretében tarkón vágni a csatárt.

Talán jobb lett volna a meccs után behívni az edzői szobába és elmondani neki, hogy ez volt az utolsó megtorlatlan üzengetés.

Talán volt már ilyen beszélgetés és az a helyes út, amit Artner választott, de biztosan ez a legkockázatosabb is.

Most Keneseinél a labda. A kérdés csak az, ebből a helyzetből lesz-e gól.