Születésnapi köszöntő – Muhammad Ali 70! • SportTV

Születésnapi köszöntő – Muhammad Ali 70!

 avatar 2012. 01. 17. 00:02    
Olvasási idő: 2 perc


Január 17. nagy nap a sportvilágban, hiszen ekkor ünnepli születésnapját Muhammad Ali. Az idén, illetve ma a hetvenediket! Szinte nincs olyan hét, amikor valamelyik tv-csatornán (nem feltétlenül sport) ne látnánk a fiatal Alit, avagy Cassius Clayt, amint könnyedén, elegánsan, légies mozgással, letett kezekkel előbb elbizonytalanítja, majd villámgyors kombinációkat ütve lehengerli tanácstalan, frusztrált ellenfelét. E képeket látva szinte hihetetlen, hogy ma már 70 gyertya ég a szülinapi tortán.

Nehéz bármi újat írni az egyetemes sport talán legismertebb, legellentmondásosabb, legfontosabb alakjáról, hiszen nincs még egy sportoló, akiről ennyi fénykép, újságcikk, könyv, dokumentumfilm született volna, mint a háromszoros nehézsúlyú világbajnokról. És mégis! Beszélgetve az emberekkel azt látom, sokan, nagyon sokan még mindig nem ismerik, nem értik őt, még mindig az ugrik be elsőként, hogy csúfolta Listont, gorillának nevezte Fraziert és (jobb esetben) hogy megtagadta a vietnami behívóparancsot. Kár, mert Ali ennél sokkal komplexebb figura. Sem előtte, sem azóta nem volt sportoló, aki ennyire meghatározta volna korát, akinek jelentősége ennyire túlnőtte volna az egyetemes sport kereteit.

Volt ő egyszerű, ártatlan bohóc, aki rímekbe foglalja, miként és hányadik menetben üti ki ellenfelét, majd radikális muszlimként a bomlasztó, veszélyes szeparatista nem éppen népszerű szerepében irányította magára a világ figyelmét, hogy aztán fiatalok tömegei és pacifista mozgalmak háborúellenes jelképévé váljon. Több mint egy évtizedig hasonló mértékben váltott ki csodálatot és indulatot, sokak szemében ő volt a hatalom ellen lázadó „kegyetlen” ember, aki Tamás bátyjának hívja színes bőrű ellenfeleit, majd ugyanő lett a tolerancia és a megbékélés szimbóluma. Eleinte szélsőséges muszlimként a szegregáció mellett foglalt állást, majd harcolt a társadalmi igazságtalanságok, a rasszizmus, a bűnözés, az írástudatlanság és a szegénység ellen. Pályafutása 20 éve során emberek millióit szórakoztatta és dühítette, inzultálta és inspirálta egyszerre.

Olyan színes életmű az övé, hogy kudarcra ítéltetett minden játék- és dokumentumfilm-rendező, aki megpróbálja két-három órába sűríteni Ali életét, pályafutását. Lehetetlen vállalkozás! Mint ahogy azt is nehéz eldönteni, hol alkotott nagyobbat: a szorítóban vagy azon kívül! Kit tiszteljünk inkább: a nehézsúlyú profiboksz legfélelmetesebb figuráit (Liston, Foreman) teljesen esélytelenként agyoncsapó virtuóz bokszolót, vagy az elvei mellett következetesen kiálló lázadót, aki megtagadja a behívóparancsot, és nem hajlandó fegyvert fogni a vietnami háborúban, majd az Öböl-háború idején az ő közbenjárására 14 amerikai túsz szabadul ki a véreskezű Szaddam Husszein fogságából!?

Megoszlanak a vélemények, nehéz eldönteni. Talán nem is olyan fontos. Annál sokatmondóbb tény, hogy a római olimpián szerzett aranyérmének ötvenedik évfordulója alkalmából az Egyesült Államok legnagyobb példányszámú napilapja, a USA Today különszámot jelentetett meg, amit teljes terjedelmében Muhammad Alinak szentelt, és amelynek vezércikkét az elnök Barack Obama írta. Ennél nagyobb elismerés nem érhette a hivatalos kormányzat által sokáig börtönnel fenyegetett, majd pénzkereseti lehetőségétől éveken keresztül megfosztott bunyóst.

Muhammad Ali nem volt tökéletes! Ökölvívóként sem és emberként sem! Volt nála jobb bokszoló, eredményesebb sportoló és fiatal éveiben bizony a civil életében is többször lépett tévútra, vagy ragadtatta magát olyan nyilatkozatokra, amelyeket már maga is megbánt. Ő is egyszerű halandó, mint bármelyikünk. És ez jó érzés. Jó érzés tudni, hogy még köztünk van! Reméljük, még nagyon sokáig!

Isten éltessen, Bajnok!