Az edzőfejedelem

Abramov Gábor 2012. 02. 05. 04:44    
Olvasási idő: 2 perc

Váratlanul ért mindenkit a hír: elhunyt Angelo Dundee! Pedig már a 91. életévében járt a profiboksz egyik leghíresebb alakja, aki nem kevesebb mint 15 ökölvívót segített álma megvalósulásához, a világbajnoki cím megszerzéséhez.

Dundee egészen a legutóbbi időkig olyan derűvel, energiával, tettvággyal élte hétköznapjait, hogy meglett kora ellenére letaglózóan hatott a hír. Egy-két éve, közeledvén a 90.(!) születésnapjához, még segítette Oscar De La Hoya felkészülését, vagy éppen elrepült Ausztráliába, hogy Russell Crowe-nak adjon jó tanácsokat James Braddock hiteles megformálásához a „Remény bajnoka” című filmben.

Ő volt a két lábon járó bokszenciklopédia, nagy idők nagy tanúja, olyan bajnokok mentora, mint Muhammad Ali, Carmen Basilio, Sugar Ray Leonard vagy éppen George Foreman, hogy csak a legismertebbeket említsük. Nem Dundee tanította híres tanítványait a boksz alapjaira, viszont a legnagyobb sikereiket nélküle aligha érték volna el. Olyan motiváló, inspiráló erővel bírt, ami nem egyszer húzta ki bokszolóit a bajból.

Leonardnak a Hearns ellen vívott első meccsen – mivel Sugar Ray vesztésre állt a 12. menet után – csak annyit mondott: „Ezt elszúrod fiam, ezt elszúrod!” Leonard összekapta magát, és két menettel később lefiniselte veretlen ellenfelét. 1964-ben a Sonny Liston elleni világbajnoki címmeccsen Alit, illetve akkor még Cassius Clayt a negyedik menet után szó szerint belökte a ring közepére, és rákiáltott: „Táncolj!” Leghíresebb tanítványa elmondása szerint Liston kesztyűit bekenhették valami „vakító” krémmel, hiszen nem látott semmit, és ezért le akarta vetetni kesztyűit.

Néha elég volt egy figyelmeztető mondat, máskor egy taszajtással kísért szigorú parancs. Önéletrajzi regényében szerényen csak ennyit mond: „A taktika, stratégia mit sem ért, ha a versenyzőmnek nem volt meg a tehetsége, az esze, a bátorsága, hogy megvalósítsa mindezt.” Tekintélye, helyzetfelismerő képessége nélkül ma a sportág nem ugyanaz lenne, mint ami. Belegondolni is ijesztő, mi lett volna a profiboksszal Muhammad Ali nélkül…

A „Legnagyobb” a következőt nyilatkozta egykori mesteréről: „Soha nem mondta, hogy nincs igazam. Soha nem kérdezte, miért csatlakoztam a muszlimokhoz. Soha nem kommentálta ezt a döntésemet. Ezért maradtam vele. Persze nagy edző is volt. De azokban a zűrös időkben Angelo nem avatkozott bele a dolgaimba. Hagyta, hogy az legyek, aki lenni akartam. És hűséges volt. Ezért szeretem Angelót.” Muhammad Ali és a szeretet egyébként is megkerülhetetlen fogalmak, ha a híres tréner neve szóba kerül. Az őt körülvevő rajongás szinte kézzel tapintható volt, az Alival töltött időkről pedig megannyi legenda, anekdota és könyv született. Fantasztikus élete volt, azzal foglalkozott, amit a legjobban szeretett, és mindig hatalmas közmegbecsülésnek örvendett. Amikor megkérdezték tőle, hogy életének mely szakasza volt a legjobb, a következőt felelte: „Sok nagyszerű bunyósom volt, és sok szép periódusa volt a pályafutásomnak. Ám életem legnagyszerűbb szakasza az volt, amit Alival együtt töltöttem.”

Angelo Dundee azok közé tartozott, akikről soha senkinek nem volt negatív megnyilvánulása. Ellenfelek, szakírók, szurkolók, edzők egyaránt csak és kizárólag a tisztelet és a szeretet hangján szóltak róla. Ennél nagyobb dolgot nehéz elmondani egy emberről. Főleg egy olyan emberről, aki a szorítók ellentmondásos, olykor kegyetlen világából jön…

Nyugodjék békében!