Ferrari Blanco400

A Real Madrid és a spanyol válogatott egykori védője, Fernando Hierro azt mondta róla: „meglátjátok, ez a Ferrari úgy el fog húzni mellettünk, hogy soha az életben nem fogjuk utolérni.” Hierro hátvéd kollégái is gyakran megpróbálták, és nekik is csak ritkán sikerült. Immáron a Malagánál dolgozó egykori klasszis nem tévedett: Raúl utolérhetetlen és megállíthatatlan. A Schalke játékosaként megszerezte pályafutása 400. gólját. Ennél súlyosabb bizonyíték nem kell.  Ráadásul spanyolnak ez még sosem sikerült. Gonzálezből és Blancóból millió van, egyikből is, másikból is, de Raúlból csak egy.

Sokszor hallottam, hogy Raúl jól cselez, kiválóan lő, remekül fejel, játékintelligenciája is bámulatos, ugyanakkor egyetlen képessége sem tekinthető rendkívülinek, vagy ha úgy tetszik, egyedinek. A nagy megmondó, Johan Cruyff nagyszerűen foglalta össze a Raúl adottságait felölelő véleményeket, mondván, egyetlen képességére sem adna tízes osztályzatot, de nyolcasnál rosszabbat sem. Dicséretek és kritikák kísérték, kísérik a 18 éve tartó pályafutását, ám minden kérdésre, feltevésre, megjegyzésre ott vannak válaszként, magyarázatként, lábjegyzetként a számok, és a számok bizony beszédesek. Még jó, hogy legalább a számok azok, mert az érintettből sok mindent nem lehet kihúzni. Soha semmit nem akart megmagyarázni, soha nem emelte fel a hangját, soha nem vette a szájára a kollégáit, és soha senkit nem sértett meg. Tény, sokaknál kiverte a biztosítékot azzal, hogy egy-egy gólja után a mezszámára mutatott, de van, akit ez cseppet sem zavart.  Családi állapota rendezett, sőt tökéletes.  A bulvársajtónak soha semmilyen témát nem szolgáltatott, nem lehetett, nem lehet rajta csámcsogni. Félénk, visszahúzódó természetét sokan büszkeségre fordították le. A sajtót nem használja púderként, és egyébként is nehezen tudott ráhangolódni a média hullámhosszára. Eleinte csak hebegett-habogott, amikor mikrofont toltak az orra elé, a spanyol humoristák fel is vették a repertoárjukba. Később megbarátkozott a sajtó légkörével, és egy időben Raúl  gondolatai nézettségi rekordokat döntögettek. Apropó rekordok: 740 meccsel ő a Real történetének legtöbb mérkőzésével rendelkező játékosa, és a 323 gól is egy olyan csúcs, amit nehéz lesz megközelíteni, és főleg túlszárnyalni.  Ő a spanyol liga történetének egyetlen olyan 500 meccsel rendelkező játékosa, aki túllépte a 200-as gólhatárt.  Az aktív játékosok közül, 228 góllal még mindig ő tekinthető a liga legeredményesebb futballistájának. 179 spanyol első osztályú meccsen volt eredményes, e tekintetben sincs párja. 77-szer nyitotta meg a gólok sorát, és ebben is verhetetlen. Az  50., a 100., illetve a 150. gólját is a liga historiájának legfiatalabbjaként érte el.  Az élvonal történetének legfiatalabbjaként játszotta a 100., a 200., a 300., a 400., illetve az 500. meccsét. 74 góllal az európai kupák gólszerzőinek rangsorát is ő vezeti. Trófeáinak se szeri, se száma. A zuhanyhíradó szerint élet és halál ura volt a Real Madrid öltözőjében, a válogatottnál Canizaresszel és Salgadóval felvértezve egy kezelhetetlen, öntörvényű klánt vezetett. Ezekre nincs bizonyíték, ám a gólokra van: mind a 400 fellelhető az archívumokban.

A Forma1-ben a 400 egy álom, a labdarúgásban a Ferrari Blanco400  egy legenda.