25 nap a világ
2013. 01. 27. 11:57 Olvasási idő: 2 perc
Péntek éjjel példátlan dolog történt. Nem Pál Dénes mennybemenetelére gondolok, mert azt eddig is tudtuk, hogy a tehetségkutatókat a nők döntik el. Ami ennél sokkal elképesztőbb volt, hogy a Los Angeles Lakers képes volt legyőzni egy rájátszást érő helyen álló nyugati csapatot, a Utah Jazzt.
Ide jutottunk. Szenzációszámba megy, ha a csapat, amelyet nyáron sokan a bajnoki címre is esélyesnek tartottak, nagy nehezen képes behúzni egy W-t. A hazai pályán elért győzelmet még érdekesebbé, esetleg értékesebbé teszik a statisztikák.
A Lakers 50% fölött dobott mezőnyből, 40% fölött a triplavonal mögül és fölényesen nyerte a lepattanópárbajt (45-30). Öten jutottak tíz pont fölé, de senki sem érte el a húszat. Howard nagy kedvvel, hatékonyan játszott és Gasol is lubickolt a hatodik ember szerepkörében.
És még egy „apróság”. Steve Nash két gólpasszig jutott, Kobe Bryant tizennégyig.
Amikor már mindenki készen állt arra, hogy lemondjon a Lakersről, előhúztak a cilinderből egy mutatványt, amit még nem láttunk tőlük.
Huszonöt napjuk, tizenkét meccsük, hosszabbítások nélkül nagyjából hatszáz percük van arra, hogy bizonyítsák Mitch Kupchak tervének (Kobe + Nash + DH12 + D’Antoni + trágya pad) életképességét. Február 21-én ugyanis lezárul az átigazolási időszak és azt követően D’Antoninak (akit nem fognak kirúgni) azzal kell főznie, amije van.
Bármennyire hihetetlen, még mindig nem futottak ki az időből, de már menekülniük kell, mint Indiana Jonesnak a perui templomban a kőgolyó elől.
Ahhoz, hogy képesek legyenek betömni a hajón tátongó lyukakat és kiszivattyúzzák az eddig beáradt vizet, több áldozatra és önzetlenségre lesz szükség, mint bárki képzelte. Elsősorban „természetesen” Kobe Bryant részéről.
Igen, megint Kobe, aki lassan olyan, mint a Moldova-klasszikus öreg parasztja, akinek az ésszerűsítő brigád a történet végén viharlámpát akar a tökére akasztani, hogy éjszaka is tudjon dolgozni.
Kobe azt gondolta, vagy sokkal inkább remélte, hogy a nyári felfordulás után is megtarthatja közel 100%-os tulajdonrészét a Lakersben. Mintha belátta volna, hogy tévedett. Ahhoz, hogy a Lakers elinduljon felfelé, Howardot is be kell vennie az üzletbe.
Csakhogy Dwight Howard egyszerű fiú. Nem ért a finom célzásokból, a gesztusokból. Két centiről kell az arcába üvölteni, hogy megértsen valamit. Kobe tizennégy gólpassza (amelyből négynél Howard volt a címzett) egy ilyen kiáltás volt: „CSAPATEMBER VAGYOK! TÖBBET FOGOK PASSZOLNI! LESZEL SZÍVES ÖSSZESZEDNI MAGAD ÉS ELKEZDENI VÉDEKEZNI VAGY KITÉPEM A GERINCEDET ÉS A KOPONYÁDBA VIZELEK!”
Miközben csak reménykedhetünk abban, hogy Dwight megértette az üzenetet, érdemes eljátszani a gondolattal, hogy milyen játékos lett volna Kobe Bryant, ha nem pont Michael Jordant választja példaképének. Pénteki teljesítményét és a statisztikákat elnézve talán érdemesebb lett volna valahova Jordan és Magic közé belőnie magát.
Rengeteg statisztika látott napvilágot arról, hogy mi történik a Lakersszel, ha Bryant túl sokat dob. Íme egy a sok közül: Kobe eddig 116 alkalommal jutott negyven pont fölé jut és a Lakers ezeknek a meccseknek csak a kétharmadát tudta megnyerni. Amikor azonban legalább tíz gólpasszt kiosztott (28 ilyen eset volt), a csapat győzelmi mutatója 82%-ra ugrik!
Azaz kifejezetten jól áll neki a játékszervezés. Érdekesség, hogy Jordannél ezek a számok 70% és 68%, azaz ő egyértelműen jobbat tett csapatával, ha a pontszerzést tartotta szem előtt.
Kobe eddig is olyan játékos volt, aki egyik meccsről a másikra képes volt gyökeresen változtatni a játékán. Ha gyűrűket szeretne nyerni, talán érdemes lenne pályafutása utolsó éveiben képességeit a csapat érdekébe állítani. Nem azt mondom, hogy ez az egyetlen út, hiszen a Lakers ezer sebből vérzik, de mivel már a „minden megoldás érdekel” fázisban vannak, ez (is) egy reális opció.
Ugyanis most nem csak arról van szó, hogy a Lakers bejut-e a rájátszásba vagy sem. A franchise jövője a tét.
Huszonöt napjuk van. Ma este a Thunder ellen kezdődik.
