Bizonyítványosztás
2013. 04. 19. 09:49 Olvasási idő: 4 perc
Ahogy egy családos férfiember öregszik, úgy változnak a prioritások. Néhány évvel ezelőtt ilyenkor (április közepén) már sóvárogva néztem volna nálam fiatalabb kollégáimra, akik minden este más romkocsmában váltják meg a világot és hetijegyük van a Szigetre. Ma már azzal is beérném, ha a következő másfél hónapra minden kötelezettségemet magam mögött hagyhatnám és egy csak egy dologgal kellene foglalkoznom: az NBA rájátszásával.
A kulcsfontosságú meccseket élőben nézném, a többit felvételről, beleégne a monitorba a League Pass logója. Minden nap blogolnék és mire elérkeznénk a döntőhöz, még az is lehet, hogy több élményem és emlékem lenne, mintha ezalatt a budapesti éjszakát jártam volna.
Figyelem! Nagy igazság következik: a rájátszáshoz az alapszakaszon keresztül vezet az út, így itt az ideje, hogy a két szezonharmadoló értékelés után kiosszam az NBA szezon hivatalos díjait. Lesznek meglepetések.
Ez a nap egyébként az alapszakasz értékeléséről fog szólni a Sport TV-n. Blogbejegyzésemet 19.30-kor az ilyenkor szokásos “Indul a rájátszás” című műsorunk követi majd a Sport 2 csatornán (ismétlés szombat reggel 9 órakor a Sport 1-en), amely alól Csabi ezúttal nem tudta kihúzni magát és természetesen ott lesz Kornél is, aki ugyan az NBA-hez nem nagyon ért, de daliás és jóképű, ideális organikus díszlet.
És még nincs vége, ugyanis az adás rögzítése után mikrofon elé ülünk és rögzítjük a 34. Alley-oopot, amely éjfél magasságában válik majd elérhetővé az iTunesban és legkésőbb holnap reggel az oldalon.
MVP
Ebben a kategóriában LeBron James kis túlzással rajt-cél győzelmet aratott. A szezon elején Kevin Durant még tartani tudta a lépést, de James január magasságában magasabb sebességi fokozatba kapcsolt és ma már csak az a kérdés, hogy megint lesz-e néhány feltűnési viszketegségben szenvedő, illetve a lojalitás fogalmát félreértelmező félnótás, aki megakadályozza, hogy James kapja minden szavazólapon a maximális pontszámot.
A pszichológusok egyik “trükkje”, hogy a stressz elől egy képzeletbeli “boldog helyre” küldik a pácienst. LeBron Jamesnek erre a szezonra a kosárlabda pálya lett a “boldog helye”, ahol nincs rajta nyomás, ahol önmaga lehet és ahol olyan magas szinten űzte ezt a játékot, mint kevesen.
A második hellyel kapcsolatban azonban hetek óta gondban vagyok és ezt a kognitív disszonanciát csak úgy tudtam feloldani, hogy a második helyre azt a Carmelo Anthonyt hoztam be, aki az előző listán nem is szerepelt, így Kevin Durantnek csak a harmadik hely jutott. Nem érdekel a statisztikai összehasonlítás. Nem érdekel KD35 50-40-90-es szezonja. Hiába az egyik legcsodálatosabb pontszerző, akit valaha láttam, egy olyan játékos, akinek sokszor a saját csapatában is csak a másodhegedűs szerepe jut, egyszerűen nem előzheti meg a magát újra feltaláló Anthonyt, akinél több nehezebb dobást senki nem vállalt el ebben a szezonban.
Ki kell térnem a negyedik helyre befutó Kobe Bryantre is, aki 34 évesen úgy játszotta ezt a játékot, mint ennyi meccsel a lábában még soha senki és noha hatalmas veszteség a kiesése, azt is be kell vallanom, hogy nagyon izgalmasnak találom a Bryant nélküli, Gasolra és Howardra épülő Lakers gondolatát Nashsel a rendezői székben.
1. LeBron James
2. Carmelo Anthony
3. Kevin Durant
4. Kobe Bryant
5. Tim Duncan
ÉV ÚJONCA
Nyugaton a helyzet változatlan. Továbbra is Portlandben pattogtat az NBA legjobb újonca, aki ugyan egyelőre csak a támadó oldalon alkot maradandót (a Blazers támadóhatékonysága több mint tíz pontot zuhan, ha nincs a pályán), de ott olyan érett játékos benyomását kelti, amelyet újonctól, főleg ezen a poszton ritkán látni.
Davis szezonja döcögősen indult, ki kellett hagynia pár meccset és talán volt egy-két olyan hét is, amikor úgy tűnt, hogy a Hornets melléfogott ezzel a fiúval. Aztán jött a március és az utolsó 20 meccsen (16 pont, 10 lepattanó, csaknem 2 blokk) a sűrű szemöldökű fiatalember megmutatta, hogy miért volt 1/1-es.
1. Damian Lillard
2. Anthony Davis
3. Bradley Beal és Andre Drummond
ÉV VÉDŐJE
Tucatnyi indokom lenne, hogy fenekestül felforgassam ezt a listát, de legalább ennyi, ha nem több érvem van amellett, hogy ne nyúljak hozzá egyáltalán. Tisztában vagyok azzal, hogy itt lenne a helye Ibakának, vagy éppen Sandersnek is, hogy a liga legjobban védekező csapatának, a Pacersnek az alulreprezentáltságáról ne is beszéljek.
Nekem mégis Noah kell, aki az egész szezonban olyan küldetéstudattal játszott, mint egy MLM-üzletkötő. Nem hagyhatom ki Gasolt, aki fizikai hiányosságai ellenére a Grizzlies fojtogató, brutális, klausztrofóbiát okozó védekezésének az alapja. És itt kell lennie Tim Duncannek, aki 36 évesen is képes arra, hogy az egyre fiatalabb, egyre gyorsabban játszó (emiatt egyre többször a saját palánkja alatt helytállni kénytelen) Spurs védekezését a Top 5-ben tartsa.
1. Joakim Noah
2. Marc Gasol
3. Tim Duncan
LEGTÖBBET FEJLŐDŐ JÁTÉKOS
A múltkor azt írtam, hogy ebben a kategóriában hetente változik az álláspontom. A szezon végére lecsillapodtam, ami azt jelenti, hogy kitartok Holiday és Vasquez mellett. A harmadik helyre végül Asik futott be, akinek a 36 percre vetített statisztikái a még esélyesek között a leginkább megugrottak.
A Philly szezonját úgy, ahogy van, el kellene felejteni, ahogy azt is, hogy valaha “volt” egy Andrew Bynum nevű játékosuk és dolgozott nekik egy Doug Collins nevű edző. Ha Holiday nem ilyen szezont futott volna, szerintem Sixers-szurkolók százai mentek volna a Delaware-folyónak, így viszont van miért várni a novembert, hiszen egy új edzővel és ráncfelvarrt kerettel jövőre beleszólhatnak a rájátszásért folyó harcba.
1. Jrue Holiday
2. Greivis Vasquez
3. Omer Asik
LEGJOBB HATODIK EMBER
Pedig én mindent megpróbáltam. Lehagytam az első listáról. Nem értettétek. Lehagytam a második listáról is. Azt hittétek, megártott a vidéki levegő.
Valószínűleg már akkor is igazatok volt, de nekem még szükségem volt erre a márciusra és áprilisra. Ebben az időszakban 22 pontot, 6 lepattanót és 3 gólpasszt átlagolt, ráadásul leszakadt a triplavonalról, agresszívabban támadta a gyűrűt és a középtávoli kísérletei számát is megduplázta. Nem tudom, hogy a feje lágya nőtt-e be, esetleg Woodson érdeme-e az egész, de végre nyugodt szívvel kijelenthetem: ebben a szezonban J.R. Smith az NBA legjobb cserejátékos!
A Celtics ellen a következőkre számítok tőle:
– egy meccsen kiállítják
– egy meccset lélegzetelállító teljesítménnyel hoz
– egy meccsen kidobja a meccsből a csapatot és helyzetbe hozza a Celticset
1. J.R. Smith
2. Jamal Crawford
3. Jarrett Jack
ÉV EDZŐJE
Keretszűkítés után is hat edző nevével nézek farkasszemet és még mindig nem tudom, hogy ki mellett tegyem le a voksomat.
Ki kell hagynom Popovichot, pedig a Spurs a rengeteg sérülés ellenére is odaért Nyugaton a 2. helyre. Nem jut hely Hollinsnak, akinek az új tulajdonosok lassan eladják a feje fölül a csapatot, ők mégis egyre jobban játszanak. Le kell mondanom McHale-ről, pedig a Rocketsba három új kezdőjátékost épített be érezhető átmenet nélkül. Végül, de nem utolsósorban ignorálnom kell Spoelstrát és a 27 meccses sorozatot, pedig üvölt a Heatről, hogy kiváló szakmai munka folyik a kulisszák mögött
Így nálam Frank Vogel marad az élen a március elején már taglalt okok miatt. Egy első ránézésre unalmasan játszó, de félelmetesen jól védekező csapat, amelyet ha közelebbről nézünk, meglátjuk, hogy milyen aprólékosan rakták össze. Játékuk, figuráik tele vannak rengeteg, szabad szemmel alig észrevehető zseniális ötlettel, amelyeket ráadásul csaknem egész szezonban Granger nélkül kellett megvalósítaniuk.
1. Frank Vogel
2. George Karl
3. Mike Woodson
ALL-NBA
Első csapat:
Chris Paul
Kobe Bryant
LeBron James
Carmelo Anthony
Tim Duncan
Második csapat:
Russell Westbrook
James Harden
Kevin Durant
Blake Griffin
Marc Gasol
Harmadik csapat:
Stephen Curry
Dwyane Wade
Paul George
LaMarcus Aldridge
Dwight Howard
