Howard’s End

2012. 08. 14. 06:58    
Olvasási idő: 5 perc

Eltelt néhány nap azóta, hogy Dwight Howard Los Angelesbe került. Szükség volt a hallgatásra. A Lakers szurkolók kipihenhették a másnaposságukat. A gyűlölködők letörölhették a hányást a WC-deszkáról. Meg egyébként is: magyar ember olimpia alatt nem blogol elkényeztetett óriásbébikről.

FIGYELEM! A ma felvételre, holnap pedig nyilvánosságra kerülő új Alley-oopban Szaniszló Csabival erről a cseréről és az olimpiáról is beszélgetünk!

Idén nyáron világossá vált, hogy az új Kollektív Pénzügyi Szerződés (CBA) egyik fő kezdeményezése kudarcba fulladt. Lehet, hogy az eddig ész nélkül költő Mark Cuban ma már kétszer is meggondolja, hogy mikor nyitja ki a pénztárcáját, de maradtak és keletkeztek olyan piacok, ahol a tulajdonosok fittyet hánynak az ijesztő méretű luxusadóra. Hamarosan kiderül, hogy igazuk van-e és az összevásárolt sztárcsapatok képesek lesznek-e kitermelni az eszelős többletköltségeket, de addig is a szakadék a gazdag, az okosan, de költséghatékonyan építkező, illetve a rosszul menedzselt, esetleg forráshiányos csapatok között tovább fog nőni és a liga három részre fog szakadni: esélyesekre, edzőpartnerekre és bokszzsákokra.

Emiatt azonban ráérünk később is aggódni. Ezek most a megkönnyebbülés és az öröm percei, hiszen véget ért ez az egyszerre nevetséges és szánalmas színjáték és a Bohóc új társulatra lelt. A magam részéről egy idő után már azzal is kiegyeztem volna, ha az azeri harmadosztályba igazol, annyira untam már a műsorát.

Kommunikációs szakemberként hitetlenkedve figyeltem azt a módszeres image-pusztítást, amelyet az elmúlt hónapokban levezényelt. Hihetetlen, hogy abban a korban, ahol minden bokorban találsz egy PR-tanácsadót vagy egy personal branding szakértőt, lehet ennyire mélyre süllyedni, pedig Howardnak sikerült az, ami Shaquille O’Neal óta egy tengerentúli centernek sem: imádták az emberek.

Műsora kínosabb volt a mai szemmel nézve „vihar a biliben” kategóriába sorolható Melo-drámánál és még a „Decision”-t is überelte, pedig akkor azt hittük, hogy LeBron Jamesnél NBA-játékos nem adhat magának nagyobb pofont.

Dwight, gratulálunk! Megcsináltad! Neked sikerült!

Ahhoz, hogy véget érjen ez a szappanopera, természetesen szükség volt a Magic szakvezetésére is, akiket annyira kizsigereltek a tárgyalások és akiken akkora volt a külső nyomás, hogy végül egy olyan ajánlatra bólintottak rá, amelyen korábban csak egy jóízűt nevettek volna.

Amikor egy csapat meg akar szabadulnia egy ilyen kaliberű játékostól, három célt kell kitűzni és azokhoz a végsőkig ragaszkodni.

1. Szerezz fiatal tehetségeket!
2. Szerezz ígéretes draftcetliket!
3. Szabadulj meg a rossz szerződésektől!

A Magic a fenti három célkitűzésből egyet sem tudott teljesíteni.

Fiatal tehetségek? Kár lenne Moe Harklesst és Nikola Vučevićet leírni, különösen úgy, hogy az előbbi még egy percet nem játszott éles meccsen az NBA-ben, de maradjunk annyiban, hogy a draft 15. és 16. helyén ritkán húznak be olyan játékosokat, akik később a Hírességek Csarnokában kötnek ki. Aaron Afflalóra is rá lehet fogni, hogy fiatal, hiszen csak 26 éves, de a Nuggets rajongók összetehetik a két kezüket, hogy a támadásban limitáltan használható védekezőspecialistáért nem nekik kell felköhögni a szerződéséből hátralévő 31 (!) millió dollárt. A 32 éves Al Harringtonra már a legnagyobb jóindulattal sem lehet ráfogni, hogy fiatal, viszont a Magic szurkolói a következő három szezonban nagyjából 21 millióért élvezhetik hanyatló játékát.

Mielőtt bemesélnénk magunknak, hogy annyira azért nem drámai ez a társaság, hasonlítsuk össze a Chandler-Felton-Gallinari-Mozgov csomaggal, amit a Nuggets kapott Carmelo Anthonyért.

Ugye továbbléphetünk?

Jó nagy lépés lesz, mert a draftcetlik annyira reménytelenek, hogy Puzsér Róbertnek is össze kellene kapnia magát, ha megfelelő jelzőket szeretne találni.

Végül, de nem utolsósorban nézzük a rossz szerződéseket. A szakértők egyetértettek abban, hogy a Howard-korszak végére a Magicnak meg kell szabadulnia Türkoğlutól és/vagy Big Baby Davistől. „Természetesen” mindketten maradtak. Hogy miért nem zavarták el az egyiket a liga által felkínált amnesztia lehetőségével élve? Mert már ellőtték Gilbert Arenasra, akinek idén egyébként 20, jövőre pedig 22 millió dollárt kell még elutalniuk. Na ENNYIRE ásta mélyre a csapatot Otis Smith.

Mivel érthetetlen okokból még korábban sikerült magukat legalább újabb három évre elkötelezniük Jameer Nelson mellett, így kis fejszámolással kideríthető, hogy az újrakezdés zászlaja alatt harcba induló Magic Howard elkótyavetyélése után a következő két szezonban a semmire sem jó Nelson-Afflalo-Türkoğlu-Davis-Harrington ötösért több mint 60 millió dollárt lesz kénytelen kifizetni úgy, hogy nincsenek sorsfordító fiataljaik, viszont értékes draftcetlijeik sem.

És akkor arról még egy szót sem szóltam, hogy a liga jobb edzői közé tartozó Stan Van Gundyt, aki ideális lett volna egy átalakulóban lévő, identitását kereső csapat dirigálására, Howard miatt kirúgták (de idén még fizetik).

Üljön le, egyes!

Egy-egy gyors pacsit kiosztanék a Nuggetsnek és a 76ersnek.

A Denver nemcsak bravúrosan megszabadult Afflalo és Harrington túlárazott szerződésétől, de cserébe megkapta Andre Igoudala személyében a liga egyik legsokoldalúbb játékosát. Problémát jelenthet, hogy a hármas poszton nagy lett a tumultus, de az alacsonyabb szerkezetben is szívesen játszó Karl meg fogja találni Gallinari és Chander helyét a rendszerben.

A 76ersről még nem tudom, hová tart, de legalább elindult valamerre. Bynum, akit éppen megint műtenek a kosarasok mentsváraként üzemelő Németországban, vezéregyénisége lehet ennek az identitás nélküli csapatnak. Azért használok feltételes módot, mert nem tudom, hogy benne van-e a DNS-ében.

A végére hagytam a Lakerst, amely egy szavakkal nehezen leírható átigazolási időszak végéhez közeledik. Mitch Kupchak és stábja előtt le a kalappal! Amit idén nyáron letettek az asztalra, az nem hasonlítható 2003 nyarához, amikor aprópénzért leigazolták Karl Malone-t és Gary Paytont. Most senki nem vádolhatja őket azzal, hogy fényes nappal megloptak valakit, ahogy azt 2008 februárjában tették, amikor Chris Wallace szeme láttára elrabolták Pau Gasolt Memphisből.

Kellett persze hozzá szerencse is, bár anno kevesen tapsoltak Los Angelesben, amikor Stern és a haverok nem engedték Chris Pault a Lakersbe. Mégis, az a kútba esett üzlet kellett ahhoz, hogy az eladósorba kerülő Lamar Odomnak elege legyen és le akarjon lépni. Akkor mindenki, beleértve Kobe Bryantet is, a fejét fogta, hogy Kupchak miért érte be a Maverickstől kapott virtuális pénzzel, pedig pontosan ezt a „játékpénzt” használták fel Steve Nash leigazolásakor.

És persze ki kellett hozzá találni Bynumot, aki a mostani nagy játékoscsere második legértékesebb eleme volt. Ehhez „csak” az kellett, hogy a Lakers a 2004-05-ös szezonban a 10. legrosszabb mérleggel végezzen. Más is beleszerethetett volna az egyetemet kihagyó centerbe, de ehelyett olyan játékosok mellett tették le a voksukat, mint Marvin Williams (2. hely), Raymond Felton (5.), Charlie Villanueva (7.) vagy Ike Diogu (9.).

Mitch Kupchak várt, mert megtehette, hogy várjon. Kitartott addig, amíg a Magic elkeseredettsége már felülírta a józan ész által diktáltakat és úgy erősítette meg a csapatot a liga legjobb centerével, hogy ehhez nem kellett beáldoznia Pau Gasolt és egyetlen rossz szerződést sem kellett befogadnia.

MESTERMUNKA!

Egyelőre elképzelni sem tudom, hogy milyen lesz a Lakers játéka. Kobe sosem játszott olyan intelligens irányítóval, mint Nash, akinek bizonyos értelemben újra fel kell találnia a játékát, mert nem nagyon lesz, aki fusson vele.

Kérdés, hogy Bryant be fogja-e látni, hogy a kanadai jelenléte prolongálhatja karrierjét és hozzásegítheti az áhított rekordok (legalább hat bajnoki cím, Abdul-Jabbar pontrekordjának megdöntése, stb.) megdöntéséhez és ehhez „mindössze” annyit kell tennie, amire még sosem volt képes, azaz átadni másnak a marsallbotot.

Ha igen, akkor számításaim szerint nagyobb szerephez juthat Pau Gasol, akinél intelligensebb magasemberrel Nash még Dallasban sem játszott. Ha a spanyol jól helyezkedik és megfelelő ütemben lép be, rengeteg könnyű kosarat szerezhet, ráadásul kontaktus nélkül, ami az esetében nem hátrány.

És akkor a szörnyről még nem is beszéltünk. Kis túlzással Howard támadójátékára nincs is szükség, bőven elég, ha behúzza az alley-oopokat és kisegíti a vénembereket a saját palánkja alatt, de bizonyára ennél jóval többet fog beletenni a közösbe.

Artesttel kiegészülve egészen félelmetes kezdőcsapat, még a végül kudarcot valló Payton-Bryant-George-Malone-O’Neal ötösön is túltesz. Ráadásul Jamison és Meeks érkezésével a kispadon is javult a helyzet.

A szakadék tehát egyre nő és ez könnyen azzal járhat, hogy az alapszakasz egyes meccsei unalomba fognak fulladni. De ha végignézek a Lakers mellett a Heat, a Celtics és a Thunder keretén, akkor most azt mondom, hogy csak túléljük, csak kezdődjenek már azok a főcsoportdöntők!