Kidőlt a Vasember
2013. 04. 27. 20:37 Olvasási idő: 2 perc
A tegnap délutáni kutyasétáltatlás eseménydúsabbra sikerült a szokásosnál. A fiam hirtelen felindulásból elrohant a szélrózsa egyik irányába, így rossz szokásom szerint előhúztam a telefonom, hogy kiolvassam az internetet. Természetesen a Twitteren kezdtem és öt perc alatt megfordult körülöttem a világ.
Gondolom, kitaláltátok, hogy Russell Westbrook sérüléséről van szó. Alig volt időm felszedni az állam a porból és elküldeni az SMS-t Csabinak, kihasználva, hogy végre egyszer én tudok meg valamit először, máris megcsörrent a telefonom. Zsivera Gábor volt a kezdo5.hu-tól, akit nem sokkal követett az egyik legnagyobb magyar Rockets-szurkoló, Charlie, aki annak a csapatnak az edzője, melynek kispadját melegítem.
Szóval bekövetkezett, amit eddig elképzelhetetlennek tartottunk: a Thunder egyese lesérült. Az incidens a YouTube-on megtekinthető, a Rockets kukából előtúrt újdonsült kezdője, Patrick Beverley úgy gondolta, hogy meglepi az időkéréshez készülődő Westbrookot és megpróbálta ellopni tőle a labdát. A Spalding végül hozzá került, de a bikaöklelésre hajazó mozdulat vége az lett, hogy elvitte az irányító térdét, aki azonnal felpattant, majd előbb megpróbálta megölni Beverleyt, majd végigjátszotta a meccset, végül elment orvoshoz, aki kivonta a forgalomból.
Jelenleg még csak sejtéseink lehetnek arról, hogy mikor tér vissza. Hallani olyat, hogy még az idei rájátszásban bevethető állapotban lesz, de ezek egyelőre még csak jóslatok.
Amíg Borka (a kutya) akkurátusan körbepisilt minden tereptárgyat, bennem három érzés veszekedett egymással.
SAJNÁLAT
Rose. Bynum. Granger. Love. Rondo. Stoudemire. Gallo. Bryant. Lee. Próbáltam időrendben haladni, talán sikerült. És most itt van Westbrook, aki fantasztikus szezont futott, a PER-lista 8. helyén zárta az alapszakaszt és szinte biztos, hogy a 2. vagy a 3. All-NBA csapat az ő nevével kezdődik majd napokon belül.
Elég sokszor hangsúlyoztam a napokban, hogy szívesen ránéznék a Thunderre Westbrook nélkül. Anyám, én nem ilyen lovat akartam! Miért nem az alapszakaszban? Miért nem csak egy-két hétre?
Sajnálom, mert hozzá foghatóan atletikus játékos generációnként jó, ha egyszer születik. Féltem, mert benne van a pakliban, hogy a szuperhős helyett “csak” egy sportoló tér vissza.
KÁRÖRÖM
Megérdemelte. Amit ebben a szezonban művelt, az túlment a magabiztosságon, túlment az arrogancián, az feketén-fehéren gyökérség volt.
Ahogy elütötte a denveri kabalaállat félpályás dobását. Ahogy elkezdett a pályán üvöltözni a saját csapattársával, majd szétrúgdosta a kispadot. Ahogy kiosztotta a rossz helyre ülő újságírót.
A rehab alatt talán összemegy kicsit az arca.
IZGALOM
Ahogy írtam, nem feltétlenül az évnek ennek a szakaszában szerettem volna megtudni, hogy mire képes Durant egy “normális” irányítóval. De ha már így alakult, alig várom a ma hajnalt, amikor 2008 óta először nem számíthatnak Westbrook játékára és jó eséllyel Reggie Jackson kezébe kerül a karmesteri pálca.
Nem aggódom a Thunder miatt, mert a keretük tele van olyan játékosokkal, akik többre hivatottak és most végre megmutathatjék, mire lennének képesek néhány extra érintéssel.
Brooksnak és az OKC-nek 2-3 meccse és a várhatóan elhúzódó Clippers–Grizzlies párharc miatt néhány extra napja van, hogy újradefiniálja magát. Az előző mondatból jó eséllyel kiderül, hogy továbbra is a Thundert tartom a párharc egyértelmű esélyesének.
Hamarosan okosabbak leszünk.
A Fafej meg gyógyuljon meg gyorsan, mert szeretem ám.
