Minek jár Ivkovics bajnoki döntőre?

2013. 06. 03. 06:11    
Olvasási idő: < 1 perc

Kornél tiszteletjegyeinek és Csabi példátlan figyelmességének köszönhetően múlt héten Székesfehérváron jártam a magyar bajnoki döntő harmadik meccsén. Sajnos a bajnokavatásról lemaradtam, mivel a vasárnapi mindent eldöntő összecsapás feldobása előtt pár perccel még a BKOSZ Szuperkupáján volt nagyon fontos kispadmelegítési feladatom, de a kérdés, amelyet kedden Csabinak megfogalmaztam, azóta sem hagy nyugodni.

Minek jár Sztojan Ivkovics szövetségi kapitány az Alba Fehérvár – Szolnoki Olaj KK meccseire?

Természetesen tudom a választ. Mert ott a helye. Mert ha nem lenne ott, megszólnák érte. De kétlem, hogy a bajnoki döntő öt meccse után bizakodóbb lenne a válogatott jövőjével kapcsolatban. Az pedig egyenesen kizárt, hogy új neveket írt volna be talán nem is létező jegyzetfüzetébe.

Ascserics a döntőben mindössze két 25 évesnél fiatalabb játékost küldött rendszeresen pályára: Sehovicsot és Florance-t. A túloldalon Dzunics ezzel szemben akár egy teljes kezdőcsapatot is ki tudott volna állítani “tejfelesszájúakból”: Moore, Wood, Hollis, Jones, Keller.

A magyar bajnoki döntőben tehát mindössze egy olyan magyar játékos szerepelt, akire kis túlzással ráfogható, hogy még bármi lehet belőle. Keller esetében ez mondjuk pont csalóka, hiszen a 2012-13-as már a 6. NB I. A-s szezonja volt, ráadásul idén valamivel kevesebb lehetőséget kapott és ez a statisztikáin is meglátszott.

A 20-25 év kiemelt fontosságú időszak egy NBA-játékos életében és ennek itthon sem szabadna másképpen lennie. Ebbe a korosztályba tartozik egyébként Irving, Westbrook, Griffin vagy a keleti döntőben fantasztikusan játszó George.

Magyarország két legjobb csapatában ezt a korosztályt arra ítélte az eredménykényszer, hogy azokban az években, amikor a kamaszból férfi, az ígéretből sztár lesz, ők a kispadról nézzék, ahogy importált kortársaik a mérkőzések főszereplői. Tartok attól, hogy más városokban sem sokkal rózsásabb a helyzet.

Pontosan ezért nem nézek magyar kosárlabdát. Mondjuk európait is csak ritkán, de azt legalább sajnálom.