NBA: Az első harmad

2012. 12. 23. 01:24    
Olvasási idő: 4 perc

Az biztos, hogy nem unatkoztunk. A szezon kezdete előtt néhány nappal teljesen váratlanul berobbant a Harden-bomba és mindenki kedvenc szakállas terroristája átköltözött Houstonba, hogy a törvényszerű visszaesés előtt néhány epikus meccsel tegye le a névjegyét.

Aztán elkezdődött és azóta is tart a Los Angeles Lakers tragikomikus szappanoperája. Mike Brownt kiírták a sorozatból, Phil Jacksont megszégyenítették, Pau Gasolt a sárba tiporták, Kobe kavar, mint Piszkos Fred és még mindig csak december van, a csapat viszont Steve Nashsel együtt sehol.

Nem sokkal később Gregg Popovich felmászott a tízméteres ugrótorony tetejére és középső ujjait magasba tartva belehugyozott az úszómedencébe. 250 000 dolláros mutatvány volt.

Sorolhatnám még, de lehet, hogy felesleges, hiszen a két főcsoportot jelenleg a Miami és az Oklahoma, azaz a tavalyi döntő két résztvevője vezeti és jó esélyünk van arra, hogy júniusban ismét randevúznak.

Fantasztikus történésekben és teljesítményekben tehát nem volt hiány.

És mi a helyzet a díjakkal?

MVP

Ha minden így megy tovább, az utóbbi évek legszorosabb befutója várható a királykategóriában. A két egyértelmű esélyes mellé felzárkózott Carmelo Anthony, aki félelmetes szezont fut a szárnyaló Knicks vezéreként.

James teljesítményére nehéz szavakat találni. Aki arra számított, hogy a bajnoki cím után visszavesz a tempóból, az most szívhatja a fogát, mert a Heat 6-osa ismét történelmi szezont fut. Ilyen számokat (25 pont, 8 pattanó, 6 gólpassz) csak Jordan és Bird (igaz ő négy alkalommal) volt képes letenni az asztalra, csak éppen Jamesnek ehhez mindenkinél kevesebb játékidőre van szüksége brutális dobószázalékának köszönhetően. Szinte biztos vagyok, hogy az idény végén duplázni fog.

Most azonban még Kevin Durant az MVP, aki az elveszített döntő után olyan játékkal tért vissza, amilyet csak számítógépes játékokban lát az ember. Az összes statisztikáján tudott javítani és történelmi tettekben itt sincs hiány, hiszen 50-40-90-es szezont fut (mezőny-, tripla és büntetőszázalék) és ezt egy olyan csapatban teszi, ahol csak a második legtöbb mezőnykísérlet köthető a nevéhez. Mellette szól az is, hogy a csapatáé a legjobb mérleg, amelyet ráadásul a nehezebb főcsoportban harcolt ki.

1. Kevin Durant
2. LeBron James
3. Carmelo Anthony

ÉV ÚJONCA

Megtört a portlandi átok? A Trail Blazersnek sikerült olyan játékost draftolnia, aki nemcsak, hogy tud kosarazni, de többet látjuk mezben, mint gipszben vagy öltönyben? Nagyon úgy fest.

Tudjátok, hogy a Portlandnek mikor volt az utolsó jó nyara? 2001-ben, amikor a 19. körben behúzták Zach Randolphot. Azóta az első körben a következő játékosokra vetették ki a hálójukat: Qyntel Woods, Travis Outlaw, Sebastian Telfair, Szergej Monya, Martell Webster, Linas Kleiza, Tyrus Thomas, Joel Freeland, Greg Oden, Brandon Rush, Victor Claver, Elliot Williams és Nolan Smith.

És most itt van Damian Lillard, aki példátlan módon négy évet lehúzott a Weber State University osztálytermeiben, egy olyan egyetemen, amely épkézláb játékost még nem adott a világnak. Eddig…

Lillard játéka érett és erőtől duzzadó. Magabiztosságáról sokat elárul, hogy három 20+ pontos meccsel kezdte NBA-karrierjét és a héten megvolt az első meccsgyőztes triplája is. Újjáépülő csapatát 50% körüli mérlegen tartja. Egyelőre nálam egyértelműen ő az Év Újonca.

1. Damian Lillard
2. Michael Kidd-Gilchrist
3. Anthony Davis

ÉV VÉDŐJE

Utálom magam, de valamiért én is csak magasemberekben tudok gondolkodni, ha erről a díjról van szó. Jelen esetben négy center nevével zsonglőrködtem percekig, mire végül sikerült döntésre jutnom.

Elsőként kiesett a címvédő Chandler. Aztán kiesett a Jézusra három évet ráverő, és csak 36 éves korában feltámadó Duncan. Végül kiesett a liga legkevesebb pontot kapó csapatának védelmét a gyűrű alatt megalapozó Marc Gasol is.

Bent maradt a francia pacifista, a fegyvereket a héten nyugdíjazó Joakim Noah. A Chicago Tom Thibodeau keze alatt ismét a liga három legjobban védekező csapat közé tartozik és ebben a fáradhatatlan Deng mellett a mindig olvadáspont közeli hőfokon játszó Noah a fő letéteményese.

Asik távozása miatt csaknem 10 perccel többet tesz a közösbe és amellett, hogy dupla-duplát átlagol, gyakorlatilag minden fontos mutatóban élete legjobbját hozza és egyfajta bizarr piros-fehér perpetuum mobileként a védelem motorja.

1. Joakim Noah
2. Marc Gasol
3. Tim Duncan

LEGTÖBBET FEJLŐDŐ JÁTÉKOS

Ebben a kategóriában is rengeteg játékos neve felmerül a sajtóban. Sokan Carmelo Anthonynak adnák a díjat, sőt olyan is van, aki Jason Kiddnek. Nálam sokáig a megtáltosodó Andy Varejao volt a befutó, de a héten lovat váltottam és átnyergeltem a Thunder erőcsatárára, Serge Ibakára, aki sokoldalú játékkal és kőkemény 31 percekkel hálálja meg Scott Brooks és a szakvezetés bizalmát.

Elmehetett volna a kedve a londoni kalandtól, ahol a spanyol válogatottban csak epizodista lehetett. Összenyomhatta volna a tény, hogy Prestiék őt választották az abszolút közönségkedvenc Harden helyett. Ehelyett jobban játszik, mint valaha és soha nem látott aktivitással veszi ki a részét a támadásokból. A büntetőszázaléka 66-ról 83%-ra ugrott, megduplázta távoli kísérletei (16-23 láb) számát és 50%-kal tüzel ebből a távolságból. Már ott tartunk, hogy a triplavonalon túlról is vállalkozik és a dobáshatékonysága éppen csak elmarad Jameer Nelsonétól. OK, ez azért annyira nem nagy dolog.

Az viszont mindenképpen, hogy oroszlánrésze van abban, hogy a Thunder nem érzi meg Harden távozását.

1. Serge Ibaka
2. Anderson Varejao
3. Omer Asik

LEGJOBB HATODIK EMBER

Ebben a kategóriában egyelőre két ember halad fej-fej mellett.

Az oklahomai Kevin Martin mindent megtett, hogy a Thunder cserepadja fikarcnyit se gyengüljön a címvédő Houstonba igazolása után. Már csak egészségesnek kellene maradnia tavaszra.

Nálam mégsem ő, hanem a Clippers új szerzeménye, Jamal Crawford a befutó, akit a tavalyi szezonja után a legtöbben leírtak, de idén bebizonyítja, hogy miért ő az újkori NBA-történelem egyik legjobb cserejátékosa.

A puszta statisztikákon túl az is segíti az ügyét, hogy a Clippers cserepadja az egész liga talán legerősebb második sora, de meccseket befolyásoló játéka és közönségszórakoztató megoldásai nálam egyértelműen a már említett Martin elé helyezik.

1. Jamal Crawford
2. Kevin Martin
3. Carl Landry

ÉV EDZŐJE

Ezen sem kellett sokat gondolkoznom, mivel a New York Knicks parádés rajtja egyértelművé tette, hogy az első harmad legjobb edzője nem lehet más, mint Woodson.

Lehet, hogy ez a csapat annyira tele van veteránokkal, hogy az is elég, ha megfelelő időközönként cserélgeti őket, de szeretném azt hinni, hogy neki is van szerepe Anthony és Smith megfékezésében.

Félek, hogy a következő harmadban már szóba sem kerül majd a neve, mert ezt a dobóformát fenntartani gyakorlatilag lehetetlen, ráadásul nem is feltétlenül vezetőedzői feladat.

Félek, mert Stoudemire-nek egyszer majd vissza kell térnie és tartok attól, hogy onnantól egy időzített bomba kezd majd ketyegni a kispad alatt, mert egyelőre elképzelhetetlennek tartom, hogy Amar’e valóban lenyeli a békát és elfogadja a hatodik-hetedik ember szerepét.

Addig is élvezzük a Knicks látványos, önzetlen és hatékony játékát.

1. Mike Woodson
2. Mark Jackson
3. Larry Drew

ALL-NBA

Végül, de nem utolsósorban következzen a keleti és nyugati ötösöm, egyfajta All-NBA csapatként…

KELET:
Kyrie Irving
senki nem érdemli meg
LeBron James
Carmelo Anthony
Anderson Varejao

NYUGAT:
Chris Paul
Kobe Bryant
Kevin Durant
Tim Duncan
Marc Gasol

És mi a helyzet nálatok? Írjátok meg kommentben, hogy szerintetek most kinek járnának a díjak! Egyóttal boldog karácsonyt kívánok minden olvasómnak és remélem, hogy 25-én este találkozunk a kettős rangadón!