Unják a UFC nyerőgépét

2017. 08. 02. 08:37    
Olvasási idő: 2 perc

Fotó: EUROPRESS/AFP

A UFC 214 azt hozta, amit vártunk tőle. Jon Jones visszatért, győzelme után pedig ismét felvetődött: vajon ő minden idők legjobbja? Cris Cyborg végre felülhetett a női pehelysúlyú trónra. Robbie Lawler egyéves kihagyás után úgy tűnt, mint aki csak most ér karrierje csúcsába. Még Volkan Oezdemir is megmozgatta az MMA-rajongókat, midőn ismét egy perc alatt ütött ki egy félelmetes ellenfelet. Ám a fantasztikus főkártya árnyékában megbújt a váltósúlyú címmérkőzés, amelyen Tyron Woodley nem túl akciódús 25 perc után megvédte címét.

Nem könnyű fél éven belül másodszor összehozni a gála legunalmasabb meccsét, főleg, ha bajnok vagy, így öt meneted van arra, hogy szórakoztasd a közönséget. Tyron Woodley fittyet hány arra, hogy a közönség mit akar vagy épp mit gondol róla, őt egyetlen dolog érdekli: a győzelem.
Dana White kijelentette, ilyen performansz után Woodley egyszerűen nem érdemli meg, hogy megkapja Georges St. Pierre-t New Yorkban, mert nem tesz eleget azért, hogy ilyen nagyszabású (sok pénzt hozó) mérkőzésen helyet kapjon. Szó, mi szó, Woodley pontosan annyit tett Demian Maia ellen, ami elég volt arra, hogy mind az öt menetet megnyerje: levédekezte a földre viteleket és minden menetben többet talált álló harcban.
Amikor egy évvel a Maia elleni mérkőzés előtt Woodley brutális körülmények között kiütötte az akkor még bajnok Robbie Lawlert, mindenkiben tudatosult, hogy a 170 fontosok között nincs erőteljesebb, robbanékonyabb és agresszívabb versenyző nála. Egy évvel és három címvédéssel később eljutottunk oda, hogy zsinórban másodszor fütyülte ki egy stadionnyi néző, miközben rárakták az övet.
Woodley azzal védi magát, hogy specialisták ellen kellett kockára tennie az övét, az ő semlegesítésük épp elég feladat volt számára. Tény és való, Stephen Thompson 50 perc alatt sem találta el úgy, hogy megingott volna, Demian Maia pedig öt meneten keresztül nem tudta levinni a földre Woodleyt, noha 24 alkalommal is próbálkozott ezzel. Más szavakkal? Egy világklasszis kick-boxos nem talált rést a pajzsán, egy világklasszis jiujitsus pedig nem tudta levinni a földre (mint korábban bárkit), hogy befejezze ott. Woodley két sakkjátszmát játszott végig tökéletesen, hiba nélkül, amelynek végén visszakerült rá az öv és bajnok maradt.
Mint néző, nem kedvelem emiatt. Ám aki kicsit is veszi a fáradságot, hogy a dolgok mögé lásson, annak muszáj megértenie, hogy bajnoknak maradni nem csak presztízskérdés, hanem borzasztó anyagi jóléttel is jár. Miért kellene leállnia kemény állóharcba Stephen Thompsonnal? Hogy netán úgy fejbe rúgja, mint tette azt előtte minden ellenfelével? Miért kellene megpróbálnia kiütnie Demian Maiát? Hogy esetleg jó ritmusban elkapja a brazil és levigye a földre, ahol eddig mindenkit összecsomagolt?
Ne feledkezzünk meg a tényről, hogy a UFC 201-en miképp ütötte ki Lawlert. Ne feledkezzünk meg a tényről, hogy a Thompson elleni első meccsük (döntetlen) mennyire szórakoztató volt – és végül az egészen hihetetlen neveket felsorakoztató 205-ös gála Fight of the Nightja lett. Ne feledkezzünk meg róla, hogy Tyron Woodley pályafutása során kilencszer fejezte be az első menetben a meccsét. Ne feledkezzünk meg róla, hogy az elmúlt 2 évben nem volt nála aktívabb bajnok.
Lehet, hogy nem volt szórakoztató a legutóbbi két meccse, de amíg nem tudják megverni, miért kellene, hogy a szórakoztatásra törekedjen? Nem minden UFC-harcos végső célja az, hogy eljusson oda, ahol jelenleg ő áll?
Bár sohasem leszek Woodley rajongója, el kell ismernem és tisztelnem kell őt. Amíg nem találnak ellenszert rá, addig miért ne lehetne mindkettő? Unalmas, de eredményes.

(Sport TV)

Cookie beállítások