Christian Pulisic már a Chelsea játékosa, de még Dortmundban marad - átigazolási elemzés • SportTV

Christian Pulisic már a Chelsea játékosa, de még Dortmundban marad – átigazolási elemzés

2019. 01. 02. 16:25    
Olvasási idő: 4 perc

Az elmúlt hetek egyik legforróbb átigazolási pletykája végül is beigazolódott, és a Dortmund a mai napon bejelentette Christian Pulisic távozását: 64 millió euró ellenében nyártól a Chelsea játékosa lesz, de tavasszal még a BVB-t erősíti.

Az amerikai – illetve az angol nyelvű pontatlanságokból és helyesírási hibákból ítélve inkább egy német anyanyelvű, a BVB sajtóosztályán dolgozó munkatárs – a Twitter-oldalán köszönte meg az elmúlt 4 évet a vesztfáliaiaknak.

Bár Pulisic a “win-win” kifejezést használta, és a Chelsea maximálisan ki fogja használni a Pulisic-brand marketing-lehetőségeit, a transzfer igazi nyertese a Dortmund, két okból:

1. Pulisic nem tudott alapemberré válni. Flashback: A Dortmund felnőttcsapathoz két nap híján épp négy éve csatlakozó Pulisic pont két éve hosszabbított szerződést, akkor még 2020-ig, ám már a nyári USA-turné alatt erősödtek a távozást sugalló hangok. Pedig ekkor az amerikai tinédzser (szeptemberben lett csak húszéves) épp legsikeresebb szezonján volt túl, 2314 Bundesliga-perc alatt 4 gólt és 5 gólpasszt összehozva, a rettenetesen végződő Stöger, Bosz vegyespáros alatt. Úgy nézett ki, hogy a Klopp- és Tuchel-filozófiát követve, az első amerikai világsztárt és az USA-ban irodát nyitó Borussiát egymásnak teremtették. Ám az élet közbeszólt: A Zorc, Watzke, Kehl, Sammer féle újratervezés Lucien Favre mesterrel olyannyira jól sikerült, hogy a 115 milliós Dembélé pénzéből megszerzett új védelem (Hakimi, Diallo, a tavaly télen jött Akanjival) és betonbiztos középpálya (Witsel és Delaney), a végre lehetőséget kapó szupernóva Sancho, az ismét egészséges Reus, valamint a földönkívüli gól/meccsátlaggal kirukkoló Paco Alcácer az utóbbi évek legerősebb szezonját produkálta. Bár látványosságában és eredményességében aligha, stílusában Favre eltér a Klopp, Tuchel, Bosz féle hiperpresszinges (Klopp, Bosz)  – labdabirtoklós (Tuchel) futballtól, és konzervatívabb, biztos védekezésből kidolgozott kontrákra építő futballt játszik. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan fázisai a BVB játékának, amelyben odaszögezi az ellenfelet a kapujához, ám ezekben a szituációkban Pulisic csak elvétve, míg Sancho számtalanszor képes megbontani a felállt védelmet. Ősszel egyre inkább látszott, hiába élvezte a szezon elején a bizalmat az amerikai, a jelentős játékerőt képviselő Lipcse, Hoffenheim, Leverkusen hármas ellen nem igazán tudott maradandót alkotni. Ez egyébként nem újdonság, hiszen a dortmundi drukkerek már többször is kifogásolták a nagy meccseken való eltűnését (Kolasinac egy Ruhr-derbin “rakta zsebre”).

Az már szinte közhely, hogy az egyébként csak szuperszonikus jelzőkkel leírható Jadon Sancho kiszorította a kezdőből, de sokkal nagyobb probléma, hogy a volt U17-19-es csapattárs, a dán Jacob Bruun Larsen is felülmúlta őt bajnoki játékpercek (834-484), gólok (2-1) várható gólok (2.16 vs 0.79, kilencven percekre vetítve 0.23 vs 0.17) tekintetében, igaz, kulcspasszokban (1.67 vs 1.19) és gólpasszokban (2 -1 ) a pennsylvaniai fiú vezet. Ugyanakkor Bruun Larsent a klubon belül nem tartották sokra, és tavaly például a Stuttgartban ifiedzőjük, Hannes Wolf (a mostani HSV-tréner) alatt is csak száz percet kapott, így Pulisic számára óriási csalódás, hogy “fölé nőtt”, mint ahogy az a Raphael Guerreiro is, akit Favre a hajrában inkább favorizált a Düsseldorf-meccsen betliző Pulisic helyett. Ez utóbbi mellesleg a szeptember végi leverkuseni gyenge teljesítmény óta az első alkalom volt, hogy az amerikai kezdett a bajnokságban. Talán nyom valamit a latban a következő személyes tapasztalat is: azon a Bayer elleni meccsen a később a kicker által  a 72 védőből 72.-nek rangsorolt brazil balbekk, Wendell 69 percig radírozta le Pulisicet a pályáról, míg aztán Jadon Sancho laza húsz perc alatt két elképesztő gólpasszal végleg bejátszotta magát a dortmundi kezdőbe. Pulisic sorsa pedig megpecsételődött, hiszen a nála jobban védekező, kevesebb kockázatot vállaló és fegyelmezettebb Bruun Larsen élvezte Favre bizalmát, így ő csak epizodista maradt.

2. A Dortmund megkapta a kívánt összeget és nem vesztette el Pulisicet a tavaszi hajrára. Michael Zorc sportigazgató pár mellényúlása (Schürrle, Jarmolenko, Philipp) ellenére az elmúlt pár idényben köztudottan remekül adott el – az Aubameyang, Dembélé, Pulisic hármason több mint KÉTSZÁZMILLIÓ csak a haszon, hogy a n̶a̶g̶y̶ ̶n̶y̶á̶r̶i̶ ̶P̶r̶e̶m̶i̶e̶r̶ ̶L̶e̶a̶g̶u̶e̶ ̶l̶e̶h̶ú̶z̶á̶s̶”̶  Szokratisz-Jarmo-Schürrle-Durm kvartett elpasszolásáról nem is beszéljünk. A dortmundi Herbstmeisterschaftért felelős, fent említett új igazolásokból talán csak a Stuttgart felé kacsintgató Philipp (Toljan és Wolf aprópénzért jött) tűnik rossz döntésnek, és így a hosszabbítani nem igazán akaró Pulisicet könnyebb szívvel engedik el. Az utóbbi hetekben azért már lehetett tudni, hogy inkább a MIKOR és a MENNYIÉRT voltak a kulcsszavak, mert Zorcék ebben a bajnoki címért menő csatában (a Klopp-féle bajnokcsapat óta a legjobb pozícióban van a BVB, és a Bayern gyengélkedése miatt első számú esélyese a Bundesligának) és a BL-ben is állva nem engedhettek el egy ilyen kvalitású játékost. Hiszen a rutintalan Bruun Larsen az utóbbi időben eléggé elfáradt, Reus és Guerreiro sérülékenysége finoman szólva is köztudott, ráadásul Sancho sem biztos, hogy végigdarál egy ilyen szezont 18 évesen. Legrosszabb esetben is maximum rotálásnál szerepet kap az amerikai, és persze a padról bejőve még mindig eldönthet meccseket. Azzal, hogy a Chelsea belement a Dortmund által kívánt 65 millió körüli végösszegbe ÉS csak nyáron viszi el, Zorc és Watzke minden álma teljesült. A helyettest, csak hogy a Chelseahez kapcsolódó játékosnál maradjunk, akár Thorgan Hazardnak (25 millióért kivásárolható) is hívhatják, aki az elmúlt 3 évben jobb mutatókkal rendelkezik, mint az amerikai, igaz, a belga márciusban már 26 éves lesz, tehát vélhetőleg most van karrierje csúcsán, míg Pulisic pályája (elviekben) felfelé ível….

Pulisic vs Hazard radar – forrás Understat.com

Így illik bele Pulisic a Chelsea terveibe:

Természetesen botorság azt állítani, hogy Abramovics és a Chelsea csak úgy poénból, a marketing kedvéért szór el 64 millió eurót Pulisicre. Mint fent említettem, Pulisic labdacipelői képessége, a támadóharmadbeli dinamikája, cselezőkészsége, jó helyzetfelismerése és robbanékonysága mind-mind olyan kvalitás, amellyel top5 ligás élcsapatoknak is hasznára válhat. Az, hogy Pulisic nem feltétlenül vált be a Favre-féle megkomponált precíz futballban, nem jelenti azt, hogy nem bontakozna ki egy olyan rendszerben, amelyben pl. jobban kamatoztatná dinamikusságát. A Sarri által is preferált magas letámadás és Gegenpresszing (ezt Favre egyre ritkábban alkalmazza) egyik előnye, hogy az ellenfél építkezését, illetve átrendeződési fázisát (Umschalt) megtámadva és labdát szerezve, a Chelsea könnyen találja magát egy szervezetlen védekezéssel szemben, ahol Pulisic támadóharmadbeli kvalitásai jobban érvényesülhetnek.  Emellett, elképzelhető, hogy a magas presszingre és labdabirtoklásra Favre-nál nagyobb hangsúlyt fektető Sarri jobban képes használni a multifunkciós amerikai támadót, akár tízesben vagy éppen középpályásként is, bár a Tuchel által egyszer-kétszer ajánlott szárny-védő (wingback) poszton a továbbiakban kéretik mellőzni.

Pulisic vs Eden Hazard forrás Understat.com

A zseniális Eden Hazardot leszámítva Chelsea helyzete a szélső-támadó fronton igencsak messze van az ideálistól. A 31 éves Pedro bár az idén már 6 gólt szállított, igencsak hullámzó teljesítményt nyújt, hogy a roppant tehetséges, de meccsenként többször akut nézői frusztráltságot okozó, harmincéves Willianről ne is szóljunk. Nyilván egyikük sem a jövő embere, és feltehetően a klub sem akar új szerződést kínálni a jövő nyáron lejáró kontraktus után. A jövő tehát egyértelműen Pulisicé, valamint az utóbbi napokban a Bayernnel szóba hozott Callum Hudson-Odoi-é, akit Sarri is többször dicsért. Nem véletlen, hogy a londoni klub a napokban a müncheniek második ajánlatát (húszmillió font) is visszautasította, és nem mellékes, hogy két ilyen tehetséges fiatalra a jövő Chelsea-jét építeni elég jól eladható ötletnek tűnik.

A zsenialitásából az új évre mit sem vesztő Raphael Honigstein értesülései szerint a nyári átigazolásban az is szerepet játszott, hogy Pulisic egy teljes felkészüléssel a háta mögött vélhetően jobb benyomást tud majd Sarri mesterre gyakorolni, mint a Premier League-szezon közben beesve.

Dortmundban pedig valószínűleg nem siránkoznak amiatt, hogy bár az amerikai piacon vélhetőleg gyengül a pozíciójuk (persze ezt a Bayern már 5 éve letarolta a New York-i irodával), de végeredményben újabb kimaxolt átigazoláson vannak túl. Pulisic pechjére pedig már másodszor fordul elő vele, hogy egy később odaigazolt szupertini (Dembéle után Sancho) kvázi ellopja előle a reflektorfényt, és lehet, ez is megkönnyítette a döntését….

Cookie beállítások