A Bundesliga-idény sztárjai lehetnek - Kai Havertz • SportTV

A Bundesliga-idény sztárjai lehetnek – Kai Havertz

2019. 07. 14. 13:19    
Olvasási idő: 3 perc

A Bundesliga 2019-2020-as idényének augusztus 16-i rajtjáig igyekszünk olyan játékosokat bemutatni, akik szerintünk az új évad sztárjai lehetnek. Elsőként egy (még) nem Bayern München- vagy Borussia Dortmund-játékost szedtünk elő, hanem a következő évtized talán legmeghatározóbb német futballistájának tűnő Kai Havertzet. Aki egyelőre a Leverkusennel próbál minél magasabbra jutni, illetve szeretné igazolni, okkal vélik benne felfedezni Toni Kroos és Mesut Özil legjobb tulajdonságait. És még annál is kicsit többet.

Ha valakit tehetsége alapján Toni Krooshoz, játékstílusa szerint pedig Mesut Özilhez hasonlítanak, az nem olyan rossz ajánlólevél. Előbbi világbajnok és négy Bajnokok Ligája-győzelmével a sorozat legeredményesebb német futballistája, utóbbi pedig szintén világbajnok, emellett a Bundesliga, a Primera División, a Premier League, a BL, az Európa-liga, a vb és az Eb egykori gólpasszkirálya. Az alig 20 éves Kai Havertznek kell hozzájuk felnőnie, ami nem lehet gond, ha a pályaíve töretlen marad. Eddig ő a Leverkusen történetének legfiatalabb élvonalbeli játékosa és gólszerzője, nála ifjabban senki sem játszott 50 meccset a Bundesligában, Joachim Löw válogatott keretében immár fix helye van, és ami talán a legszembetűnőbb, az előző évadban szerzett 17 bajnoki góljával a Top5 bajnokság támadó középpályásai között a legeredményesebb volt. Még tizenévesen, megelőzve Eden Hazard-t, aki nemrég úgy 130 millió euróért lett a Real Madrid játékosa – 28 évesen.

Ezek után lehet, hogy a Bayern München legutóbbi, félig-meddig nyilvános, 75 milliós ajánlata inkább komolytalan – a Leverkusen vezetői szemében okvetlenül.

Nekik biztos, hogy 100 millió felett jár az agyuk, és a Bayernen, illetve a Manchester Cityn túl olyan klubokkal (Barcelona, Manchester United) is kapcsolatba hozták, amelyek kifizettek már ekkora összeget futballistáért.

A legfontosabb jó tulajdonságai közül a gólszerzést már méltattuk, de említhetünk még többet. Kétlábas futballista, még ha a bal is a jobbik lába (de azért saját bevallása szerint Arjen Robbentől vagy Robin van Persie-től van lemaradása), már jobban is képes olyan gólra, amit a Ludogorecnek lőtt az Európa-ligában:

A labda nélküli mozgását akad, aki forradalminak tartja, hiszen ő nem keresztbe vezeti a labdát a védővonal előtt, hanem inkább nekimegy a falnak, és a két centerhalf között próbál helyet keresni. A gyilkos passzok terén is jól áll, minden megvan benne, hogy klasszikus 10-es legyen, ráadásul edzője, Peter Bosz ezen a területen sokat fejlesztett rajta. A cselezés jól megy neki, az előző idényben 88-ból 44 trükkje bejött, ezzel 20. volt a Bundesligában, csapattársai közül csak Julian Brandt és Leon Bailey előzte meg. A 188 centis magassága extra problémát jelent a védőknek, hiszen nem csupán a földön, de a levegőben is figyelniük kell rá, az előző szezonban ezt a Mainz és a Hannover védői például elfelejtették.

Ő ugyan azt mondja, a saját ízlésének még nem felel meg a jobb lába és az agresszivitása, illetve, „amikor elnehezednek a lábai”, a védekezésben nem mindig fegyelmezett, de a Kicker már most a válogatott jövőbeli arcának és kreatív igazgatójának minősítette. Úgy, hogy még csak három éve játszik a profik között, profi szerződése pedig csak két éve van. Előtte illett leérettségiznie, de a vizsgaidőszak második hetében már a csapat után utazott az Ingolstadt elleni bajnokira, és a fejesével pontot is mentett a Leverkusennek:

„Tudtuk, hogy kész játékos” – mondta róla első profi edzője, Roger Schmidt, aki 2016 őszén a Werder Bremen elleni bajnokin először számított a játékára – 17 évesen és 126 naposan. „Már attól ideges lettem, amikor a padról elkezdtem nézni a meccset. Majd, amikor az edző jelezte, hogy beállok, még tovább nőtt az izgalom bennem. De abban a pillanatban, amikor pályára léptem, mintha mindent elfújt volna a szél. A lefújás után ugyan a vereség miatt csalódott voltam, másrészt viszont pusztán örömöt éreztem, mert tudatosult bennem, 15 év foci után mi történt velem” – emlékezett vissza a bemutatkozásra Havertz. Mondjuk, tényleg gyorsan ment nála minden, hiszen egy évvel korábban még az opladeni Landrat-Lucas-Gymnasium normális tanulója volt, aki busszal járhatott iskolába.

Egy évvel és 28 mérkőzéssel később már taxival kellett közlekednie, mert a reggeli buszon egyetlen nyugodt pillanata sem volt, sőt, gyakran autogramórákat kellett tartania.

Igaz, akkor legalább már nem az aacheni családi házból, a Bayer sofőrszolgálatával közlekedett edzésre, illetve írta a leckéit az A4-es autópályán hazafelé. Addigra már a Leverkusen hangosbemondójánál, Klaus Schenkmann-nál lakott, mert így lehetett a tanulásra és a futballra időt nyerni. Az önálló autóvezetéshez azért még túl fiatal volt…

Ma már háza és kocsija is van, ugyanakkor még mindig sokat jár haza Aachenbe, ahol rákapott egy új szenvedélyre, a zongorázásra.

„Muszáj elterelnem a gondolataimat, ki kell tisztítanom a fejem” – indokolta meg az új hobbit. A családi hagyományokat abban okvetlenül továbbviszi, hogy két lábbal áll a földön és semmiféle extravagancia sem jellemzi. Tudja, hogy sok új barát próbál a közelébe férkőzni, elsősorban mezek és jegyek miatt, de ezt a részt kontrollálja, mert „oda kell figyelnem arra, nehogy kihasználjanak”. Összesen két igazi barátja van, és nem is tervezi bővíteni a kört. A futballisták közül immár csak egykori csapattársa, a dortmundi Julian Brandt a legjobb haverja, aki csak annyit mondott Havertzről: „Világsztár lesz belőle.”

Már rég megkapta a legjobb utánpótláskorú német játékosnak járó Fritz Walter-medált, a nyári U21-es Eb-t pedig azért hagyta ki, mert a túl sok felnőtt kötelezettsége miatt inkább pihennie kellett, elvégre a Leverkusen tétmeccsei mellett három fellépés jutott neki a Nationalelfben is. A válogatottal a 2020-as Eb a célja, szerinte akkor már ideális korban lesz ahhoz, hogy meghatározó ember legyen. Hajdani edzője, Heiko Herrlich azt mondta róla, Toni Kroos óta nem látott ekkora tehetséget. A volt csatár Kroosszal az U17-ben dolgozott együtt, „Toni Weltklasse” nem csupán a kapitánya, de Németország akkori legnagyobb tehetsége volt. Herrlich szerint az egyetlen gondja a kisebbségi komplexusa volt. Havertzben a tehetség megvan, ez viszont hiányzik belőle.