A Bundesliga-idény sztárjai lehetnek – Joshua Kimmich

„A Bayern Münchennek akkor is önbizalomtól duzzadva, a golyóit megmarkolva kell pályára lépnie, ha nem megy neki a futball.”

Ezt a mondatot a fénykorában lévő Oliver Kahn, Stefan Effenberg vagy Mark van Bommel is simán mondhatta volna, ehhez képest, egy 24 éves srác fogalmazott így. Joshua Kimmich villámgyorsan felnőtt, mindössze négy élvonalbeli idény áll a háta mögött, de már a Bayernben és a német válogatottban is vezéregyéniség – és ennek megfelelően nyilatkozik. Választékosan, három nyelven (német, angol, spanyol – utóbbit azért tanulta meg, mert túl sok volt a szabadideje, és az agyát szerette volna fejleszteni) megy neki, a szavainak súlya van, és a komoly témákról is kész őszinte véleményt megfogalmazni. Így tett például, amikor Joachim Löw szövetségi kapitány kurtán-furcsán kimustrált három münchenit (Hummels, Boateng, Müller) a válogatottból vagy nemrég, amikor a Bayern átigazolási politikáját bírálta. És nem balhé lett a szavaiból, hanem kulturált reakciók jönnek rá, ez is jelzi az elfogadottságát.

Pedig 2015-ben, amikor a Bayernhez érkezett, még másodosztályú futballista volt (sőt, egy évvel korábban még harmadosztályú!), hiszen a szezont az RB Leipzigben töltötte. Más kérdés, hogy a müncheniek papíron a VfB Stuttgarttól szerezték meg, amely visszavásárolta őt, majd azzal a lendülettel 8,5 millió euróért tovább is adta a Bayernnek. Utóbbinál főnöki utasítás volt a megszerzése, az akkori vezetőedző, Pep Guardiola az U19-es Európa-bajnokságon ugyanis beleszeretett a játékába, és mindenképpen a csapatában akarta tudni. „Amikor a menedzserem szólt, hogy a Bayern keres, először azt mondtam neki, ne szórakozzon velem. Nem hittem neki, mert nem normális, hogy az a Bayern, amely a világ összes futballistáját megveheti, pont engem akar. Azt pedig főleg hihetetlennek tartottam, hogy mindez Guardiola kérésére történik” – emlékezett vissza a transzferére Kimmich.

Aztán elindult egy meredek ívű karrier. Fél évig jobbára padozott („Másodosztályú játékosként érkeztem a Bayernhez. Új világba csöppentem. Edzésről edzésre javultam. Őrületes volt minden.”), majd a sok sérülés (Boateng, Badstuber, Javi Martinez) miatt szinte állandó helye lett a kezdőcsapatban – belső védőként. Azóta körülbelül Manuel Neuer és Robert Lewandowski posztját leszámítva mindenütt szerepelt, a legtöbbet jobbhátvédként, még akkor is, ha máshol érzi magát a legjobban, illetve hosszabb távon nem itt látja magát. „Én hatosként, védekező középpályásként szeretek a legjobban futballozni. De mindig ott játszom, ahol a legtöbb időt kapom. Hülye lennék, ha nem így tennék” – fogalmazott.

Az újjáalakult Nationalelfben már ő a „Sechser” (igaz, Fehéroroszország ellen például az előretolt ék mögött futballozott inkább), a Bayernben viszont még mindig jobbhátvéd. Nem kérdés, ezen a poszton robbant be, 2016-ban jobbhátvédként lett az Eb All-Star-csapatának tagja (ne feledjük, egy évvel előtte még másodosztályú futballista volt!), és ennek köszönhető a Philipp Lahmmal való folytonos összehasonlítgatása is. Talán Paul Breitner kezdte, aztán mindenki beállt a sorba, de hát nem lehetett nem észrevenni a közös jegyeket: barátságos, közvetlen, jól beszél, gyorsan tanul, osztályelső. Copyright.

„Philipp Lahm éveken keresztül a poszt meghatározó alakja volt. Megpróbálom nem másolni. Joshua Kimmich akarok lenni, nem Philipp Lahm 2” – reflektált erre.

Ugyanakkor minden idők egyik legjobb és legintelligensebb német játékosa sokkal természetesebben tette azt, amit jobbhátvédként tennie kellett, Kimmichnek viszont bele kellett ebbe tanulnia: „Eleinte úgy játszottam ott, ahogyan azt én egy jobbhátvédről elképzeltem. Minden erőmmel igyekeztem a támadásokat segíteni. Aztán az edzők videoelemzések során megmutatták, van még mit tanulnom…”

Megtanulta becsülettel, és bár voltak döccenők (négy év alatt négy klubedző – Guardiola, Ancelotti, Heynckes, Kovac – nem ideális, ráadásul Ancelotti eleinte középpályásként, aztán sehogyan sem játszatta, borzalmas is volt a viszonyuk, így az érkező Heynckesnek az elsők között vele kellett leülnie, nehogy elmenjen), ma már elképesztő magasságokban jár: ő lehet (már ha még nem az…) a válogatott és a Bayern egyik arca. Az arrafelé kiemelten fontos csapatkapitányság is felvetődött vele kapcsolatban, de ott még nem tart: „Olyan távolra még nem gondolkodom. Nekem most a legfontosabb, hogy a teljesítményemmel tűnjek ki. A csapattársakkal való kapcsolaton túl ez a legfontosabb, ha valaki vezér szeretne lenni.”

Ugyanakkor már a „karszalagosokra” jellemző érettséggel nyilatkozik olyan témákról, mint a 2018-as döbbenetes vb-kiesés („Ha korábban nem nyertél nagy sorozatot, így Bajnokok Ligáját, világbajnokságot vagy Európa-bajnokságot, akkor a válogatottal elszalasztott minden ilyen esély nagyon fáj”) vagy a torna utáni Özil-saga. (A középpályás a 2018-as vb után mondta le a válogatottságot, miután a török államelnökkel való barátsága és a rossz szereplés miatt kikezdték, a szövetség vezetői közül pedig nem mindenki állt ki mellette.)

„A válogatott alapesetben a tisztelet, a befogadás és az elfogadás szimbóluma. Mindig is az volt a normális, hogy mindenki tiszteli a másikat. Itt talán kicsit veszítettünk a csapatszellemből. Talán ez volt a legnagyobb oka a kiesésünknek” – mondta erről.

Lahmon túl egyébként még három játékoshoz hasonlították, illetve hasonlítja önmagát. Löw kapitányt Lothar Matthäusra emlékezteti, Kimmich maga pedig Xavit és Bastian Schweinsteigert tekinti példaképének. A Lahm, Matthäus, Xavi, Schweinsteiger négyest a futballban két eredmény biztosan összeköti: a Bajnokok Ligája-győzelem és a világbajnoki cím. Kimmichnek sem lehet más a célja.

A Sport TV élőben követi nyomon a Bundesliga 2019-2020-as idényét.