Az új igazolásokkal még Brandt nélkül is erősebb lehet a Leverkusen

2019. 08. 10. 15:10    
Olvasási idő: 5 perc

Aki a két sztárcsapatok túl látványos futballt szeretne látni a Bundesligában, annak okvetlenül ajánljuk a Bayer Leverkusen meccseit.

Danke, Heiko!

Mint ismeretes, a múlt idényt brutális módon három vereséggel (2-8-as gólkülönbség a Gladbach, Wolfsburg, Bayern trió ellen) kezdő Leverkusen Heiko Herrlich alatt a szintén BL-aspiráns csapatok ellen az ősszel elszállt (a Dortmund, Hoffenheim, Lipcse hármas 11-3-mal intézte el őket). Bár már októberben a Hannover elleni épphogy 2-2-re mentett döntetlen után is ki akarták rúgni a volt Bayer-csatárt. A kilencedik forduló utáni válogatott szünetben 11 ponttal a 12. helyen szerénykedtek, ekkor még a kupában a Gladbach elleni 5-0 megmentette, később Kai Havertz és Kevin Volland jó teljesítménye tette ugyanezt.

Peter Bosz nevét egész ősszel rebesgették, így hiába nyert az utolsó hat bajnokijából négyet Herrlich (igaz, ezeket a Stuttgart, Augsburg, Schalke és a Hertha ellen), az igencsak ígéretes keretnek nem sikerült fejlődnie: az alapembernek számító Leon Bailey, Julian Brandt páros összesen 2 gólt és 2 gólpasszt termelt 2000 perc alatt. Az egykori csapattárs, Rudi Völler végig kiállt mellette (az más kérdés, hogy a kinevezésékor azt nyilatkozta, Herrlich csak a harmadik számú opció volt), és a Jonas Boldt, Simon Rolfes-féle vérfrissítés után az Ajax és a Dortmund egykori mesterére esett a választás. Az egyébként legendás karriert befutó, rendkívül szimpatikus Herrlich életútjáról, a Gladbachnál és főleg a Dortmundnál elért sikerekről, valamint a karrierjét veszélyeztető agytumor legyőzéséről, továbbá a mély vallásosságáról ajánlom az “Elöl megsegít a Jóisten” című dokumentumfilmet:

BOSZWAGEN és BRAVERTZ helyett Amiri és Demirbay a #DiabyArmyban

A holland mágust ismerve, a Peter Bosz-sztorinak nagyjából két teljesen eltérő vége lehetett, az egyiket a Dortmund-szurkolókat megkímélendő, nem idézném fel. Főleg azért, mert az 55 éves tréner alatt a Leverkusen a másik végletbe ment át, és a tavasszal 17 meccsen 43 gólt lőve, 34 pontot begyűjtve, elképesztően tetszetős, dinamikus futballt produkált, ennek részletes elemzését lásd itt:

A 11 gólos tavaszt futó Kai Havertz mellé Volland és Brandt odatett 15 gólt és asszisztot, a cserecsatár Lucas Alario 551 játékpercben elért 7 gólja sem semmi, és még Baileynek is volt 4 találata. Nagyon beindult tehát a Boszwagen, amit a Bravertz-páros vezetett, ami sajnos nem tarthatott örökké: a gyógyszergyáriaknak végül sikerült, vélhetően ideiglenesen, megtartania a húszéves zsenijüket, de a 23 évest egy 25 milliós kivásárlási záradéknak köszönhetően elvitte a Dortmund.

Szerencsére, és a 8.5 millióért Frankfurtba igazoló Dominik Kohrtól sűrű elnézéseket kérve, nem volt más távozó, sőt Rudi Völler ki is jelentette: “Nem akarunk nevelőegyesület lenni, nem gyengülünk el, ha egy nagy klub bejelentkezik egy tehetségünkért, hanem küzdeni fogunk érte”. Itt azért Bernd Leno,  Heung-Min Son, Hakan Calhanoglu, Arkadiusz Milik, Renato Augusto, Arturo Vidal, Emre Can, Benjamin Hernichs  és Kevin Kampl bedobott egy sírós szmájlit a közös Whatsapp-chatbe. Persze ugyanebben a nyilatkozatában Völler utalt rá, hogy előbb-utóbb Havertzet el fogják veszteni.

Mindenesetre, a Bundesliga egyensúlyának szempontjából üdvözítő, hogy a BRAVERTZ-duó egyik felét sikerült megtartaniuk, emellett jelentős igazolásokat is véghezvittek a nyáron: a Kerem Demirbayért kiadott 32 millió egyenesen klubrekord. A volt hoffenheimi mélységi irányító a liga egyik legkreatívabb és legtöbb akciót előkészítő játékosa, emellett védekezésben is aktív.  A szintén TSG-s gyökerekkel rendelkező Nadiem Amiriért hosszabb pókerjátszma végén potom kilencmilliót adtak, ami a végre egészséges utánpótlás-válogatott box to box középpályásért alkalmi ár. A legnépszerűbb új fiú címet azonban a PSG-től 15 millióért megvett Moussa Diaby nyerte:

Daley Sinkgraven ajaxos korszakában még Bosz irányítása alatt főleg csereként tízesben játszott (a Heerenveenben is), a holland mester pont egy Willem II elleni kupameccsen rakta hátra balhátvédbe: így jött létre a későbbi Ten Hag-féle Ajax alapja, hiszen De Ligt ekkor debütált, valamint a Schöne és az előtte játszó Ziyech alkotta formáció is. A sérülékeny, ráadásul védekezésben nem túl acélos holland ötmillióért inkább afféle kereterősítés, az előszezonban egyelőre nem tudta kiszorítani az előző idényben csalódást nyújtó Wendellt.

Hogy néz ki az új Leverkusen?

A hosszabb, podcast formátumú esélylatolgatást és keretelemzést kedvelőknek ajánlom ezt, de néhány dolgot már le lehet szűrni: stílusában nem sokat változik Bosz csapata, így a pozíciós játékra és a visszatámadásokra alapuló domináns, támadó felfogású futball most is borítékolható.

Ez már Hradecky kapustól kezdődik: a finn, posztján a Bundesliga egyik legalulértékeltebbje, főleg a passzjátéka és a presszing elleni remek döntései miatt.  Vele ellentétben, a középső védőknek ezekben a kategóriákban fejlődniük kell. Bár Jonathan Tah remek, Sven Bender jó szezont futott, és Aleksandar Dragovic passzjátéka megvan ehhez (a sebessége kevésbé), egy egészséges Panagiotis Retsos itt minőségi előrépést jelentene.

A kezdetekben használt 4-3-3-as felállás egyik gyenge pontja, ami Bosz dortmundi sorsát is megpecsételte, a túlzottan feltolt védekezés és a szélsőhátvédekre rótt irdatlan teher. Sokat elmond, hogy az elmúlt idény legmegbízhatóbb szélsővédője az inkább védekező középpályásként ismert Lars Bender volt.  Mitchell Weiser szinte csak támadófeladatokat old meg jól, Wendell sok hibával és veszélyesen játszik, Retsos és Tin Jedvaj sérülés miatt nem igazán volt alternatíva. Sinkgraven igazából nem fog ezen nagyot változtatni, így sanszos, hogy időnként 3 belső védővel próbálkoznak Wendell amolyan balhátvéd-bal oldali belső védő kombót játszik majd. Mindenesetre a nem igazán acélosan sikerült felkészülési meccsek során – az első megnyert csata után 7 meccsen nyeretlenek a gyógyszergyáriak – Bosz folyamatosan váltogatta a négy- ill. háromvédős felállást.

a 3-6-1 az Aachen ellen így nézhet ki

Rövid távon ezeket a terveket tovább súlyosbítja a tény, hogy Weiser hetekre, Lars Bender napokra dőlt ki, míg Jedvajt le kellett cserélni egy kisebb sérülés miatt, így az Aachen elleni kupameccset ő is kihagyja. Sőt még Hradecky kapus is lebetegedett, így a potyáiról is híres RAMBO Özcan kapus bevetése eléggé valószínű.

3-6-1 vagy 4-3-3?

4-3-3-ban Amiri is odaférhet a középpályra a padról

A másik alapprobléma is a védekezéssel, valamint a 3 vagy 4 védő dilemmájával kapcsolatos. A nem megfelelő kontrák elleni védekezés főleg két felrohangáló szélsővédőval óriás terhet rótt a Baumgartlinger, Aránguiz párosra, és mivel a chilei igencsak szeret előremenni (a Copa Americán pl. neki volt a legtöbb kulcspassza), ez sokszor visszaütött. A tavasz végére Bosz 4-3-3-ja sokkal inkább egy 3-6-1-re vagy 3-2-2-3-módosult, így a középpályán egy belső négyzetet tudtak kialakítani, amivel a területi fölényüket minőségi (Brandt, Havertz) előnnyel ötvözték. A mélyen védekező csapatok ellen a vonalak átjátszására főleg a Brandt, Havertz duó nyolcas posztra állításában rejlő óriási lehetőségeket aknázta ki Bosz. Mindkét játékos elképesztő labdabiztonsága, kreativitása és cselezőkészsége miatt szinte lehetetlen volt sikeresen letámadni őket, a labdát pedig remekül juttatták el a középsőből a támadóharmadba.. A témáról bővebben lásd Beregi István kiváló elemzését:

Leverkusen’s positional play approach – midfield-box concept

A mélységi középpályás védővonalbeli visszalépése Baumgartlingerrel vagy akár most már Demirbayjal is az egyik alappillére a labdabirtoklásnak. Demirbay azonban Brandttal ellentétben inkább statikusabb, passzaival a vonalakat áttörő játékos, aki szeret mélyebben játszani és előszerettel lő távolról. A Brandt-féle labdacipelő nyolcas poszton azonban a felkészülés során mind Diaby, mind meglepetésre az eddig inkább szélsőként futballozó, brazil Paulinho is jól teljesített. De például az itt is előforduló Kai Havertz csúnya labdaeladása és az ezt követő Dragovic-piros eldöntötte a Valencia elleni 1-2-vel záruló legutolsó felkészülési meccset. Hradecky kapus meglehetősen borúlátóan nyilatkozott: “A játékunk nem műkődik jól, a letámadásaink után jobban kell visszazárnunk… Sok még a tennivalónk”.

Így tehát Bosznak joggal főhet a feje, még akkor is, ha a Copa Americát kipihenő Charles Aránguiz visszatérésével egyik vezérét visszakapta. A holland mester a sérüléshullám és a felkészülési meccsek kudarcai után egyébként meglehetősen kritikus volt a csapatával szemben: “Sok idő kellene a hibák kijavítására, de most már az nincs” – mondta a hétfői Kickerben.

A legnagyobb ellenfelünk a Bayer Leverkusen lesz

fogalmazott egy interjújában Bosz, és ennél pontosabban (ha tetszik NEVERKUSENesebben) magam sem mondhattam volna. Hiszen egy Bosz-csapatban tényleg minden benne van, akár a bajnoki címtől a kupagyőzelmen át a BL-elődöntőig, de akár a 12. helyig is. A realitások talaján maradva: a kupa akár sok szerencsével összejöhet, a BL-ben a csoportkört túlélik, a bajnokságban pedig a 3-4. helyre jó lehet a Leverkusen.