6 remek húzás a Bundesliga 6. fordulójából • SportTV

6 remek húzás a Bundesliga 6. fordulójából

2019. 10. 01. 12:30    
Olvasási idő: 5 perc

David Wagnertől kezdve Niko Kovacon át Florian Kohfeldtig több edző is nagyszerűt húzott a Bundesliga 6. fordulójában. Ebből szedtünk most csokorba hatot.

A jelenkori Bundesliga egyik érdekessége, hogy kivétel nélkül minden csapat és edző külön, ellenfélspecifikus meccstervvvel (vagy tervekkel) készül a mérkőzésekre. A német nyelvben eddig nem létező, talán Thomas Tuchel nevével összekötött Matchplan szó egyszerre jelenti a saját csapat optimális felkészítését, az ellenfél erősségeinek és gyengéinek feltérképezését, valamint a meccs közbeni változásokra való taktikai előkészületeket. Ezt persze lehet tökéletesen és kevésbé jól kivitelezni és a stábbal összerakni, de enélkül igazából manapság már nem lehet (sikeres) Bundesliga-edzőnek lenni. Első posztunkban a hétvégi fordulóból a pozitívumokat vettük szemügyre.

1. Rabbi Matondo csatárposzton a rombuszban

A Schalke lipcsei győzelmének több kulcsa is volt – erről és a csapat remek kezdéséről lásd a Statsbombnak írt cikkem – de talán a legnagyobb meglepetés a NEGYEDOSZTÁLYBAN szereplő Schalke-tartalékból felhozott Rabbi Matondo beállítása volt. A Manchester Cityből januárban kilencmillióért vett walesi szélső a rettenetes Schalke-tavaszból csak 182 perccel és három kapura lövéssel vette ki a részét, így már az is meglepő volt, hogy David Wagner a kezdőbe rakta. Ehhez kellett persze az immáron jobb oldali szélsőt játszó Daniel Caliguri gyenge idénykezdése, de még akkor is azt gondolták, hogy posztra vált Wagner. Ehhez képes Matondo a 4-4-2-es rombusz formációban Guido Burgstaller oldalán, a csatárposzton tűnt fel és zavarta nagyon eredményesen a Lipcse építkezését. De ennél talán fontosabb szerepe volt a kontráknál, hiszen gyorsasága és technikai tudása miatt hihetetlenül direkt módon tudta őt a Schalke megjátszani, mint az kiderül a neki szánt passzokat mutató ábrából:

Matondónak szánt passzok – Stats Zone

Amellett, hogy az agilis Burgstallerrel és a rendkívül dinamikus, jól cselező Serdar, Harit duóval jelentős problémákat okozott Willi Orbanéknak, még 4 lövésre is maradt ereje.

A múlt idényben 182 perc alatt futotta 3 kísérletből egy kaput eltaláltra, szombaton pedig négyből három ilyen, benne egy góllal volt a mérlege, így joggal lett David Wagner ezen húzása talán a mindent eldöntő.

2. A Bayern csodálátos kontrái és kihagyott ziccerei

A Paderborn elleni meccs első félidejében a Bayern talán még a Lipcse elleni találkozó első 45 percénél is jobb teljesítményt mutatott, és a kezdeti hazai nyomás alól kibújva futószalagon dolgozta ki a helyzeteit: a 16. percben már 1.3 XG-nél álltak Kovacék, és arról igazán nem a horvát tréner tehet, hogy Lewandowski, Coman és Coutinho ordító gólhelyzeket sorát hagyta ki. Nézzük talán a legszebb, gól nélkül befejeződő támadást mindjárt a 6. perc végén egy Paderborn-szöglet után: Neuer gyors kidobása 7 hazai játékost vesz ki, Coutinho pedig teljesen üresen.

A kép alján látható Gnabryra Mo Drager figyel, míg felül Lewandowskival Vasiliadis megy: a hibát azonban Jamilu Collins követi el azzal, hogy nem mer fellépni Coutinhóra

a brazil így remekül veszi észre, hogy Gnabry megjátszható, a labdát néző Drager mögött. Lewandowski hatalmas sprinter vág ki és lefutja Vasiliadist

Gnabry elfutása és beadása is mintaszerű, mint ahogy az egész kontra is, csak Lewandowskinak kellene az üres kapuba pofoznia a labdát úgy 6 méterről…

A Bayern egy perccel később újabb nagy helyzethez jutott: Boateng lézerpassza a vonalak mögé bemozgó Coutinhót találta meg, aki Comantól kapta vissza és vágta fölé 8 méterről a labdát. A 13. percben egy előrevágott labdából Coutinho indította Comant, aki 1:1-ben tekert fölé. A gól szintén zseniális húzásból született: Kimmich nyomás alatt kipasszolta Lucas Hernándeznek, aki Comanra játszotta fel. A francia perdítéséből a Sven Michel fedezőárnyékából kibújó, mögé bemozgó Kimmich indult meg, aki löbbölt labdával csodálatosan találta meg a Lewandowski elmozgása által nyílt területbe befutó Gnabryt.

Kimmich indítja Coutinhót, de a kulcs Lewandowski beindulása, ami teret nyit Gnabrynak

3. Vedad Ibisevic, a csodacsere?

Bár a Hertha igencsak passzív taktikája már a Paderborn ellen sem igazán tetszett (Covic hazai pályán beállt kontrázni…), az eredménykényszerben támadófutballját teljesen feladó, Ante Covicnak egyelőre még a „rossz” húzásai is bejönnek. Az első félidőben Javairo Dilrosun, Vladimira Darida és Davie Selke vezetésével több veszélyes kontrát is indítottak a berliniek, ám csak egy góllal vezettek. Sőt, a második félidő elején a Köln 65% labdabirtoklást is elért, és Modeste, valamint Kainz révén veszélyeztetett is. Covic – egy gól és egy ember előnyben (Jorge Meré brutális belépője miatt) – a 4-2-3-1-ben csatárt játszó Davie Selkét szedte le a pályáról és küldte be Vedad Ibisevicset, aki 6 perc alatt két gólt lőtt.

nem is értjük, miért rontja el tökéletes mutatóját ilyen hátrapasszokkal Ibisevic?
Forrás: Stats Zone

Nyilván ilyenkor sportszerűtlen megkérdezni, miért egy szem csatárát hozta le emberelőnyben Covic, aki, úgy tűnik, nem áll hadilábon a szerencsével, hiszen érzésem szerint a második meccsét nyeri meg (bár mostanit jogosan) „akarata” és meccsterve ellenére.

4. Robert Skov – jobb oldali tükörszélsőből balhátvéd?

Talán kevesen láthatták, amikor a hétfő esti meccsen nagy meglepetésre a Wolfsburg ellen a dán Robert Skov volt a Hoffenheim balhátvédje, mind a helyenként négy, de főleg ötvédős rendszerben. A 23 éves, a nyáron tízmillióért a Kobenhanvtól megszerzett dán fiú ugyanis amolyan Arjen Robben-féle klasszikus jobb oldali tükörszélső, és elmondása szerint még sohasem játszott védőt. A TSG akut balhátvédhiánya miatt – Schulz Dortmundban, Zuber sérült, Stafylidis gyenge, Brenet sem vált be – a komoly nyomás alatt lévő Alfred Schreuder a rendkívüli ballábbal rendelkező Skov mellett döntött. Kicsit olyan Philipp Max-szaga (a Schalke II-ben volt néha jobbszélső, de főleg azért balszélen játszott) van, de egyelőre támadásban (lásd remek lövések a Wolfsburg és a Gladbach ellen) és védekezésben sem mondott csődöt:

Skov belépése a félterületbe passzopciót nyújt Baumann kapusnak a presszing ellen

Főleg az első harminc perben nézett ki remekül a TSG: a Gladbach 3 csatáros presszingjét hiába támogatta Neuhaus középen és a rendkívül agresszív Stefan Lainer a szélen, Skov félterületbe való bemozgásaival új szögeket adott Baumannéknak. Azon felül, hogy ezáltal szépen kijöttek a presszing alól, több helyzetet is ki tudtak alakítani, amiből Skov az egész meccsen 4 vállalt, emelett mindhárom csele sikeres volt.

Skov 4 kialakított helyzete
Stats Zone

Jó jel, hogy kiváló technikai képzettsége nemcsak nyomástűrővé teszi, hanem megvan benne a kellő agresszivitás is. Ha egy kis szerencséje van, akkor Lainer nem tud állva maradni az ütközésük után és leforogva megindítani a vezető gólt eredményező akciót. Skov mindenesetre az eddigi pocsék hoffenheimi szezon üde színfoltja, immáron balhátvédben.

5. A Mainz 4-3-3-as váltása = lövések és helyzete

A Mainz ismét balszerencsés veresége kapcsán könnyű lenne a wolfsburgi védekezést dicsérni, hiszen egyrészt az egész mezőnyben a legkevesebb gólt (4) kapta, másrészt az XGA-mutatóban is a Bayern mögött (egyes modellek szerint előtt) a második helyen áll! Arról is lehetne írni, hogy Oliver Glasner csapata NÉGY lövésből majdnem 1 XG-t elérve nyert – remekül begyakorolt szögletből szerzett góllal – ám ennél érdekesebb Sandro Schwarz változtatása. A kispadról végül kiállított mainzi mester már az előző szezonban is a liga leginvenciózusabb edzői közé tartozott, hiszen a rombuszból három belső védőre váltva akár meccs közben is képes volt még a Dortmundnak is komoly problémákat okozi. Ám Jean Philippe Gbamin távozásával a Mainz elvesztette a rugalmasságát, a gyenge formában játszó Danny Latza, valamint az újonnan megszerzett Edimilson Fernandes pedig nyolcasban nem tudja hozni a kellő teljesítményt. A hajrában ezért Schwarz már nem csupán a három védő ellen jól működő, labda elleni 4-3-3-at játszatta. A támadó felfogású Alexandru Maxim a jobbhátvéd Ronael Pierre-Gabriel helyére jött (az eddigi nyolcas Baku lett a jobbhátvéd) így ő és a hátrahúzott Boetius lett a Kunde előtti két nyolcas. Az első félidőben még amolyan (védekezésben) „jobb oldali” centert játszó Szalai Ádám középre jött, míg mellette a szélen Karim Onisiwo és a Liverpooltól kölcsönvett Taiwo Awoniyi rohamozott.

a labda ellen már amúgy is 4-3-3-ban

Gólt ugyan nem szereztek, de a 65. perctől KILENC-EGY volt a lövési kísérletek száma, 65% labdabirtoklással együtt, és Maxim kapufája vagy Tisserand fantasztikus mentése (a helyzetet kibirkózó Szalait góltól megfosztva) alapján legalább az egy pont igazságosabb lett volna.

Tisserand a gólvonalról tisztáz Szalai lövése után

6. A Werder 4 védővel és Dahoud CM

A Dortmund – Werder meccs után a hazaiakkal kapcsolatban pozitívumokat írni erős költői túlzás lenne, ám az eddig mellőzött Mo Dahoud teljesítményét érdemes kiemelni. A BVB-ben eddig nem igazán sokat mutató egykori Gladbach-középpályás bátor előrepasszaival és okos helyezkedésével végre megadta azt a dimenziót a Dortmund játékának, amit a passzívabb ellenfelek ellen Thomas Delaney (vagy Julian Weigl) képtelen.

nem Dahoud kiváló teljesítményén múlott a dortmundi siker
Forrás: Stats Zone

Persze a dicséret szintén jár a napokban a BVB-vel ismét szóba hozott Florian Kohfeldtnek a meccstervért: a Lipcse ellen eléggé konzervatív 5-3-2-ben rakott fel egy igencsak tartalékos Werdert, ami sebesség hiányában esélytelen volt. Bár én is azok között voltam, akik a Dortmund erős támadószekciója ellen az ötvédős felállásra szavaztak, Kohfeldt, Milot Rashica visszajövetelével 4-3-2-1-gyel próbálta „tükrözni” a Dortmundot.

A várt ötvédős és a végül négyvédős felállás

Így Nuri Sahin játszott hatosban, míg az aktívan visszatámadó Eggesteinnek és Klaassennek (lásd első gól) sikerült visszazárnia a széleken beinduló Hakimi, Piszczek duóval: a Dortmund ritkán tudott 2:1 elleni szituációkat kialakítani. Ugyanakkor a jobb oldalon, a Lipcse ellen még bal oldali szárnyédőt játszó exdortmundi Bittencourt visszalépéseivel és a már a Gladbachban is nagyon támadóan focizó Michael Lang megindulásaival sikerült az Achraf Hakimi előrejövetelei által megnyílt üres területekbe beindulni. A nyáron 2023-ig hosszabbító, 2021-ig biztosan maradó Kohfeldt ezzel a váratlan húzással meglepte Favre-ot. A pletykák szerint már a tavalyi idényben felmerült a neve a BVB-kispad várományosai között – igaz ez az őt képviselő Marc Kosicke (Jürgen Klopp ügynöke,) személye miatt nem meglepetés. Egyelőre azonban úgy tűnik, Kohfeldtet nem lesz könnyű megszerezni, még akkor is ha a két klub között nagyon jó a kapcsolat (Sahin, Toprak stb.).