Papnak készült, de NBA-sztár lett

Szabó Máté avatar Szabó Máté 2019. 11. 28. 21:23    
Olvasási idő: 4 perc

Az NBA egyik új feltörekvő csillaga a kameruni Pascal Siakam, akit 2019-ben a Legtöbbet Fejlődött Játékosnak választottak, ebben a szezonban pedig eddig átlépi, sőt átugorja azt a magas lécet, amit elé állítottak. Főleg neki köszönhető, hogy nem szenved „Kawhi-hiányban” a címvédő Raptors. Pedig ő nem is akart kosárlabdázó lenni, papneveldébe járt, és focizni szeretett…most pedig a zsebében van egy 130 millió dolláros szerződés.

Spicy P megbarátkozott a kosárlabdával. (Fotó: Getty Images)

A 25-26 millió lakosú Kamerun nem a világ kosárlabdatérképének központja, mégis fel tud már mutatni öt NBA-játékost: Ruben Boumtje-Boumtjét, DJ Strawberryt, Luc Mbah a Moutét, Joel Embiidet és Pascal Siakamot. Érdekesség, hogy

Mbah a Moute szerepe kulcsfontosságú volt az egyébként röplabdázónak készülő Embiid és a papi hivatással kacérkodó, szabadidejében inkább focizgató Siakam felfedezésében.

Már most biztos, hogy a két játékos jelentősen túlnő elődjeiken, Embiid már MVP-kaliberű (ok, a Raptors elleni 0 pont ebben nem segített), Siakam pedig legalább All-Star szinten van, de mi az All-NBA Team közelében látjuk már. Jelenleg az ő feladata, hogy a címvédő Raptorsnál betöltse a Kawhi Leonard által hagyott űrt, és nagyon úgy tűnik, sikerül megoldania ezt. A kanadaiak 13-4-gyel indultak, a franchise történetében még nem kezdték ilyen jól a szezont… Természetesen a keleti konferencia élcsapatai között jegyzik Siakamékat, és lőtávolságra (1,5 meccs) van az éllovas Bucks. Siakam mutatói elképesztők: 26 pont; 8,4 lepattanó; 3,9 gólpassz; 0,8 labdaszerzés és blokk, de ami szembe tűnőbb, jobb, mint valaha, és az eddigiekhez képest úgy dobja a triplát, mintha nem lenne holnap.

Siakam életútja sokkal kacifántosabb, mint egy „átlagos” amerikai kosarasé, igazából az egész élete ezekről a fejlődésekről szól, amit a ligában látunk tőle évről-évre. Kamerunban a labdarúgás toronymagasan a legnépszerűbb sportág, nem véletlen, hogy Siakam is focizott, ha tehette.

Majdnem 18 éves volt, amikor először kezdett szervezett keretek között kosárlabdázni.

Doualában született, öt idősebb testvére van, és 11 évesen Bafiába került egy papneveldébe tanulni. Nem kínzás volt ez, az édesapja számára szimplán fontos volt, hogy megfelelő oktatást és nevelést kapjon a fia.  Nehéz eset volt a suliban, és időközben a papi hivatástól is eltávolodott, többször is ott akarta hagyni az intézményt. Aki kicsit is ismeri a labdarúgást, tudja, kik azok a „Szelidíthetetlen oroszlánok”, a kameruni labdarúgó válogatott tagjai. A kis Siakam is inkább Samuel Eto’o és Alexandre Song megmozdulásai iránt rajongott, mégiscsak ők az országa legnagyobb sztárjai.

Nem is szerette igazán a kosárlabdát. Annak köszönhető, hogy mégis rátalált, hogy az édesapja álma az volt, hogy egy fia az NBA-ben játsszon, és a három bátyja űzte ezt a sportágat, konkrétan mind NCAA-játékosok lettek. Ráadásul, mivel 2 méter fölé nőtt, nem tűnt túl valószínűnek, hogy focista lehet belőle, bár ő a mai napig azt mondja, hogy szerinte az is lehetett volna. Szóval azért kellett néha kosaraznia, hogy a tesókkal játsszon. Egyrészt a családi hagyományok miatt, másrészt mert nem volt ügyetlen, 2011-ben és 2012-ben is elmehetett az NBA-játékos Luc Mbah a Moute táborába, majd a Kosárlabda Határok Nélkül táborban találta magát Dél-Afrikában.

Csak hogy képbe helyezzük Siakam érdeklődését az NBA iránt, ez a párbeszéd zajlott le közte és a fiatal srác között:

Siakam: „Kik azok a csávók? Miért olyan izgatott mindenki?”

Srác: „Ember, Serge Ibaka és Luol Deng.”

Siakam: „Kik?”

„Biztos nem sorsszerű”, hogy az egyébként Nigériában felnövő Masai Ujiri, a Toronto Raptors jelenlegi elnöke (a Denver Nuggets akkori GM-je) is ott volt, és tetszett neki a remekül mozgó, atletikus, energiától duzzadó srác.

Siakam utánanézett Ibaka és Deng történetének, és akkor érezte azt először, hogy ha keményen dolgozik, még viheti is valamire a pályán. A tábor után kapcsolt át valami az agyában a kosárlabdával kapcsolatban.

A texasi Lewisville-ből egy Isten Akadémiája (God’s Academy) nevű intézmény edzője is ott volt, aki az Államokba hívta, de mivel nem beszélt túl jól angolul, kétségei voltak, hogy sikerrel járhat. Mondjuk hasznos volt, hogy mind a három bátyja már az NCAA-ben játszott akkor, ezért ő is bele mert vágni a kalandba.

Ekkor 18 éves volt, alig beszélte a nyelvet, és sokkhatásként érte a kulturális különbség, elsősorban az emberek viselkedése. Volt némi honvágya, de nem tört meg, és egyre jobban akarta a sikert, a motivációt pedig abból nyerte, hogy csúfolták a társak, ugyanis nyilvánvalóan kevésbé volt képzett, mint ők. Rengeteget edzett, és ennek köszönhetően rohamos fejlődésnek indult, és több egyetem is felfigyelt rá. A New Mexico State ajánlatát fogadta el, mert az edző, Marvin Menzies a családias légkörrel meg tudta győzni.

Ott az első évet (2013-14) ki kellett hagynia, de folyamatosan edzett ebben az időszakban is, hogy még jobb lehessen. A következő lépést egy masszív 210 centis, 120 centi dél-afrikai csapattársnak, Tshilidzi Nephawe-nek köszönhetően tette meg. Két okból is. Egyrészt ő volt az, aki megleckéztette edzéseken, másrészt az ő sérülése miatt lett kezdő. Az előbbi azért fontos, mert még keményebb játékra sarkallta Siakamot, az utóbbi pedig azért, mert ennek (is) köszönhetően lett a WAC konferencia legjobb elsősévese a szezon végén.

Érdekes, hogy a jövőbeli All-Star életére ekkora hatással lehet egy olyan játékos, aki ma a japán másodosztályban játszik…

Pedig nem sokon múlt az sem, hogy Pascal feladja az álmait. A 2014/15-ös szezon előtt autóbalesetben elhunyt az édesapja. Siakam haza akart utazni a temetésre, de nem volt még megújítva a vízuma, így könnyen lehet, hogy nem tudott volna visszatérni az Egyesült Államokba, vagy ha vissza is tér, elveszíthette volna az ösztöndíját, így a karrierjét kockáztatta volna. Azzal győzte meg a család, hogy maradnia kell, hogy az apja is azt szeretné. Pascal maradt, még nagyobb tűz égett benne édesapja elvesztése után, RIP Dad (Nyugodj békében, apa!) feliratú cipőt viselt a szezonban.

Második szezonjában már a konferencia legjobbjának választották, 20 pont feletti átlagot hozott össze. Ezután jelentkezett a 2016-os draftra. Rengeteg csapatnál volt edzésen, de fogalma sem volt, ki fogják-e választani. Pont a Raptorsnál történt, hogy Skal Labisiére-rel és Jakob Pöltllel vett részt e felmérőn, és míg az említett két kosarast egyéni munkára hívták, Siakamnak mondták, hogy ő most a többiekkel csoportban dolgozik majd…Ezen felhúzta magát, és szerinte a legjobb formáját mutatta az összes felmérő közül. Viszont mivel a resztlivel dolgozott, nem mutathatta meg magát a két „sztárújonc” ellen, és teljesen ellentmondó információkat kapott, hogy elkelhet-e egyáltalán a drafton, és ha el is kel, hova kerülhet…Megfordult a fejében, hogy lehúzattja a nevét a draftlistáról, és inkább majd egy vagy két év múlva megpróbálja újra, de úgy döntött, inkább marad.

A többit már ismerjük, hiszen a szemünk előtt történt, 27. helyen draftolta a Raptors, Labissiére előtt, a nyolcadik helyen választott Pöltl pedig a csapattársa lett.

Teljesült az apuka álma, egyik fia NBA-játékos lett. Talán csak az a meglepő, hogy épp Pascal.

A ligában eltöltött éveit már jobban ismerjük. Kezdőként indította a szezont Jared Sullinger sérülése miatt, ám kiszorult onnan, sőt, leküldték a D-League-be a fiókcsapathoz. Az eddig olvasottak alapján talán nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk, hogy Siakam ezt is előnyére fordította. Bajnoki címet nyert a csapattal, és ő lett a D-League döntőjének MVP-je. Második szezonjában csere volt a Raptorsban, de a rotáció hasznos tagja 20 perc feletti játékidővel. Harmadik szezonjában teljesen megérdemelten ő lett a Legtöbbet Fejlődött Játékos, és ugye bajnoki címet is szerzett. Mostanra pedig úgy tűnik, végleg megérkezett, All-Star és All-NBA formában játszik, és ha így folytatja az MVP-szavazáson is kap majd voksokat, és annyival jobb, mint tavaly, hogy akár címet is védhet a Legtöbbet Fejlődött Játékos díj esetében.

Ja, és másfél hónapja aláírt egy négyéves, 130 millió dollárról szóló maximum szerződéshosszabbítást a Toronto Raptors-szal. Ilyen szerződést pedig tényleg csak a legjobbak kapnak.

Forrásaink:  The Players’ Tribune, ESPN

Cookie beállítások