Faragó Ricsi mindegyik SuperBowl közvetítését imádom, imádtam

A férjem ajándékba kapott jegyet a Veszprém – Kielce meccsre a fiamtól. Mi itthon szurkoltunk az akkor 3 éves unokámmal, aki ahányszor meglátta a nagypapát és a nagybácsit a tv-ben a nézők között, sikítozva szaladgált a szobában.

Természetes végignézte a meccset, izgatottan várta, hátha látja még Őket a képernyőn. A „Hajrá Veszprém, Hajrá!” azóta is elhangzik, ha nálunk kézilabda megy a tv-ben, persze teljesen mindegy, milyen csapatok játszanak. 🙂

A sport mindig vonzott, a Sport TV közvetítései elém tárták a napi eseményeket.

Remek beszélgetéseket és szakmai előadásokat is láttam, ahol kiváló szakemberek foglalnak helyet.

További sikert kívánok önöknek!

Üdvözlettel:

egy néző, Sümegi Lajos

Sziasztok!
Sose felejtem el, milyen jó volt a Trash Talkban a tippelgetős játék, ahol NFL-, NBA- és NHL-meccsekre lehetett tippelni!!
Nagyon szuper volt!! 😀😀😀

2001, franciaországi női kosárlabda Európa-bajnokság.

Alig pár napja, hogy bekötötték hozzánk a parabolaantennát (hosszú éveken át a szomszédos Horvátország három közszolgálati adója volt az egyetlen forrás, amelyen keresztül leshettem a Serie A-t és a „nem kupaszerdán” játszott BL-meccseket), Pár hónappal azután, hogy a szicíliai Messinában jártam a Final Fouron. A PVSK-MiZóra épülő magyar válogatott, ultikirály kukac freemail pont hu vezetésével, a Sport TV-ben, talán Rónai Egon közvetítése mellett, Pálinkás József szakértésével történelmi sikert aratott.

Nekem az egész 20 év nagyon-nagyon tetszett!!! A sport terén „mindenevő” vagyok!! Boldog Születésnapot Kívánok!!!

Egyébként még a mai napig megvan a Sport TV-s pólóm, amit azért kaptam, mert előfizetője lettem a csatornának!

Sziasztok!

Nyilván sokan vannak így, mint én, de tény: 2008-at ls Szapporót sosem fogom elfelejteni! Akkoriban még a szüleimmel laktam, és az ukrán 4-2 után állva zokogtam a TV előtt, mire anya nagyon megijedt, bejött a szobába, és megkérdezte, mi a baj. Mondtam neki, hogy mi történt, mire azt mondta:
” Fiam, te nem vagy normális! „, és mosolygott!
Üdv: Kárpáti Roland

Először is BOLDOG SZÜLINAPOT!!!
Sok-sok emlék felejthetetlen meccset köszönhetek nektek!!
Amit elmesélnék, valószínűleg többen is átélték.
2003-ban láttam úgy először NFL-t, ráadasul a SB-t olyan emberrel néztem aki értett is hozzá, mert előtte mindig továbbnyomtam a tv-n, ha láttam 😀 (ezt utólag hihetetlen elképzelnem) Szóval, igen, ott, és akkor persze Patrióta lettem és vagyok, túléltem sok jó élményt és 2 szörnyűt (a Giants elmehet a….).
(Ezt csak azert írtam, hogy értsétek, nem ma kezdtem nézni és azóta kb. minden meccset láttam/visszanéztem.)
2017. február 5. Az Atlanta Falcons csúnyán alázza a Patriotsot a döntőben, kitartok, tényleg, viszont a harmadik negyedben 28-3 állásnál fogtam magam, elköszöntem udvariasan, és elindultam haza, mivel sok mindent láttam már, de ezt azért ne!
Idegesen hazaértem, szerencsére a családom épp nem volt otthon. Leültem fifázni, mert vhol le kellett vezetnem a feszkót.
Egyszercsak csörög a telefonom, és a haverom kérdezi:
– Na, de hülye vagy. Látod???
– Jaj, hagyjál már, most miért szivatsz? Fifázom!
– KAPCSOLD BE A TV-T, TE HÜLYE! MOST LESZ EGÁL KB!!

Olyan ideges lettem…de most már magamra :)!!! Nyilván állva néztem a végéig a meccset, amit a mai napig nem hiszek el. Már ezerszer visszanéztem, és megfogadtam, hogy SOHA többet nem csinálok ilyet, legyen bármi is!

Szóval, azóta, kedves Sport TV, bármilyen meccset, közvetítést nézek szigorúan az elejétől a végéig 🙂 !!!

Ja és a haverom – akinek köszönhettem az NFL- és Patriots-fanatizmusomat – ráadásul kint volt a meccsen, és felhívott a végén tiszta euforiában, hogy ‘ugye láttam???’ Nem mertem bevallani neki, csak egy évre rá, hogy magát a végét láttam, de a legendás fordítás sajna csak felvételként marad az emlékeimben mindig 🙂

Még sok szülinapot kívánok nektek!!!

Egyenlítés a Superbowl LI-en 25 pontos hátrányból, majd pedig az ötödik aranygyűrű megszerzése!

Sok emlékem van a csatornával kapcsolatban, de ami (majdnem) mindig eszembe fog jutni a Sport TV hallatán, az a pillanat, amikor nálam is elérhetővé vált a csatorna.
Ez nem sokkal a 2006-os Super Bowl előtt történt, így azt már nézhettem, és rögtön találkoztam is egy ismerőssel.
Ki volt ő ? Jerome Bettis.
No, nem személyesen ismertem, csak a képernyőről.
Jó pár (kb. 13) évvel a fenti dátum előtt egy másik csatornán már láthattam MLB-t (ez is egy kapcsolat most), NCAA kosár- (elvétve ) és amerikaifutballmeccseket. Ez utóbbiak közül is a Notre Dame hazai találkozóit, amelyeken az egyik sztár éppen Jerome Bettis volt.
Miért, miért nem, egyből beugrott, kiről van szó. Persze, hogy neki szurkoltam. És azóta a Steelersnek persze.
Számomra felejthetetlen élmény ez, hiszen ekkor váltam nézőből NFL-, később NBA-, NHL- és most (vélhetőleg) MLB-rajongóvá.
Ezt a Sport TV-nek, a munkatársainak, a műsorvezetőknek és a szakértőknek köszönhetem.
Boldog születésnapot!

Nekem nem csupán a kézilabda Bajnokok Ligája döntői tetszettek a Sport TV műsorában, hanem az egész sorozat !

Úgy a férfi, mint a női csoportkörök és kieséses szakaszok!

Szeretek minden kézilabdát !

Pont velem egyidős Dzsudzsák Balázs.

Hétről hétre figyeltem, követtem a játékát, színtiszta élvezet volt látni, micsoda fergetes játékosunk van, és például ez az Dzsuzsák Balázs vs AJAX 4-3-as meccs nekem nagyon megmaradt az emlékeimben.

Balázs így is órási sztár az én szemeiben.

A legszebb emlékeim a Sport TV-vel kapcsolatban az NFL-közvetítések Ricsi és Sanyi kommentálásával.

Egy 2019. februári NBA-mérkőzés a Los Angeles Lakers és Boston Celtics között. Rondo nyeri meg a meccset a Lakersnek Bostonban, a dudaszó pillanatában eldobott büntetőjével.

(Rajon Rondo hosszú éveken át a Boston Celtics meghatározó játékosa volt – a szerk.)

Nagyon drukkoltam a fiúknak és nagyon örültem a győzelemnek. Dzsudzsák Balázs góljánál én is hatalmasat kiáltottam. Szaniszló Csabával együtt, aki egyébként a szomszédunk volt, amikor még Érden laktunk.

Sziasztok!
Az ETO minden Final Fourját a helyszínen volt szerencsénk nézni. Nagyon izgulós vagyok, nem bírtam bent a Vardar elleni utolsó percet – nem egyedül voltam a folyosón 🙂 – és csak éjszaka otthon láttam a „ha nem látom nem hiszem el” Kiss Éva bravúrját. Családunk számára a SPORT TV a legnézettebb csatorna. Örülünk, hogy vagytok!

Sziasztok! Nekem az egyik legnagyobb élményem veletek a sok közül, amikor a kedvenc NFL-csapatom, a Pats 2017 februárjában leverte a Falconst 19 pontos hátrányból!
Ott besza…m! Bocsi! Emellett rengeteg volt, felsorolni sem tudnám őket! Köszi, hogy vagytok, az első adás óta sasollak benneteket!
Tisztelettel: Horváth Csaba

Csak a kézilabda a fontos sportesemény.
Legyen belőle jó sok!

2019, Berlin, Premier League of darts
Egy szállodában voltunk a „nagyágyúkkal”! 😁🎯
Szuper élmény volt!

Álomszép stadion. Kár, hogy az igazi nagyok már nem érhették meg.
/Albert,Varga Zoltán,Orosz Pál….

A budapesti döntő a Sport TV csapatával.

A jót könnyen megszokja az ember, az elmúlt években pedig valós volt az a tézis, hogy ha május, akkor női kézi Final Four itt Budapesten. Volt szerencsém kint lenni mind a 6 négyes döntőn, mégis a legnagyobb szakmai várakozás, és a legnagyobb izgalmak is a 2018-as hétvégén voltak.
Sosem volt korábban négy, ennyire azonos játékerőt képviselő együttes a budapesti hétvégén, így az ezer sebből vérző Győrnek bravúrra volt szüksége a címvédéshez. Annak a Győrnek, amelynek az összes középső embere kidőlt hosszabb-rövidebb ideig a szezon során.
Tudtuk, nem lesz könnyű sem a Bukarest elleni elődöntő, és győzelem esetén a döntő sem. A szombatot kipipálhattuk, jöhetett a vasárnap és újra a Vardar. Az a Vardar, amelyik egy évvel korábban drámai körülmények között kikapott hosszabbítás után. Az a Vardar, amelynek ez volt az utolsó esélye arra, hogy történelmet írhasson, és a hőn áhitott BL-serleget a női szakosztálya is begyűjtse.
Még szombaton, az elődöntők előtt pár sör társaságában hosszasan beszélgettem szkopjei szurkolókkal. Mert igen, ez itt mindig a kézilabda ünnepe, itt nincs ellenségeskedés, itt mindenki barátként, kézilabdabarátként tekint a másikra. Ezért is ilyen különleges nekem ez a hétvége minden évben, hiszen a mindennapok nehézségeiből ilyenkor ki tud szakadni az ember.
Bevallom, kirázott a hideg, amikor felcsendült a macedónok bemutatásánál a Europe híres slágere, ez tényleg az utolsó visszaszámlálás volt nekik. Ekkor tudatosult bennem, hogy ennek a már legendás párharcnak ez az utolsó felvonása. Amikor a BL-himnusz után a játekosok kidobták a kezükben lévő labdát a nézőtérre és az egyik nálam landolt, akkor tudtam, hogy ezt majd 20 év múlva a gyerekemnek fogom mutatni. „Tudod fiam, amikor a Győr BL döntőt játszott a Vardarral, micsoda meccs volt. Na, ez onnan van!”
A meccs az idegek harca volt, nem csak a pályán, hanem a nézőtéren is. Amikor időkéréseknél rápillantottam szkopjei cimboráimra, láttam, ők is ugyanolyan feszülten figyelik az eseményeket.
A végén pedig a drámák közepette jött egy újabb dráma, a legutolsó! Ez már tényleg a Final Countdown volt!

Mindig is argentin szurkoló voltam és 15 évvel ezelőtt még közvetítettétek a Dél-Amerikai vb selejtezőket. Egy argentin-brazil 3-1 2005-ből ami hatalmas élmény számomra. Fantasztikus játékosok mind két csapatban és Riquelme parádés megmozdulása a gólja előtt… Sose fogom elfelejteni.

Super Bowl XLIX, 2015. február 1.

Ekkoriban egy kis egyszobás lakásban laktam a barátnőmmel, így a tévé ott volt ahol aludtunk. Ebben az évben úgy adódott, hogy otthonról nézem a meccset.
Szépen, körülbelül nullás hangerőn csordogált a meccs, nem volt semmi gond, a barátnőm békésen aludt az ágyban.
A Seahawks utolsó drivejánál már feljebb kúsztam az izgalomtól, majd jött Butler interceptionje.
Sosem örültem még ennyire halkan egy ekkora sportélménynek.
Felpattantam az ágyból magamban üvöltöttem, szaladgáltam a lakásban. Körülbelül úgy kell ezt elképzelni, mint amikor egy átmulatott este után halkan akarsz hazaérni, és azt hiszed, hogy sikerült, de közben mégse.
Minden igyekezetem ellenére a barátnőm felébredt, nem értette mi történik körülötte, de onnantól kiereszthettem az örömömet, mondjuk aludni aznap este már nem nagyon tudtam.

Super Bowl LI. 2017. február 6.

Itt már úgy alakult, hogy egy belvárosi szórakozóhelyen néztem a meccset, és a kedvenc csapatom három negyedig tartó kilátástalan játékát. 21-3-nál megjegyeztem a barátaimnak, akik eddigre már nagyon cukkoltak az eredménnyel, hogy még egy Falcons TD és hazamegyek, másnap úgyis munka. Nos ez így is lett, 28-3 fogtam magam, elindultam haza, kikapcsoltam a telefonom, hogy ne kapjak további zrikákat. Hazaértem, bánatomban szinte azonnal elaludtam.
Reggel természetesen az első dolgom volt megnézni az eredményt. Azóta bánom, hogy akkor hazamentem, és élőben lemaradtam erről az élményről.

2019. december 22-én harmadmagammal kijutottam a londoni Alexandra Palaceba, a darts-vb esti sessionjére. Az idei esztendőre visszatekintve különösen szerencsések voltunk, hogy azt az atmoszférát akkor és ott átélhettük. Készítettünk közös fotót Mark Websterrel és Russ Bray-jel, láthattuk Wade-et, Huybrechts-et, a világelső van Gerwent élőben játszani… Fantasztikus!
Közben a hazai dartshullámot meglovagolva Szabó Bálint barátommal darts klubot működtetünk, és ízlelgetjük a podcast formátum szépségeit a Kiszálló c. podcastunkban.
Mindez nincs, ha nincs a Sport TV. Még sokszor 20-at Nektek!

A kedvenc emlékem Sapporo, de azt már „meggyóntam” itt: https://www.youtube.com/watch?v=KSgq8xhiTtQ&t=2326s, úgyhogy inkább egy 2016 februári élménnyel érkezem, amikor kiderült, hogy mégiscsak repkednek pillangók a gyomoromban „nagy emberek” közelében.
Szuper Levivel utaztunk Denverben, ahol megnézhettünk egy Colorado-Detroit meccset, ráadásként egy öregfiúk meccsel, melyen a 90-es évek legintenzívebb rivalizálásának főszereplői is jégre léptek. Az előzetes tervben nem volt olyan opció, hogy velük lehet forgatni, úgyhogy írtam egy csomó levelet, hátha. Aztán egy nappal a meccs előtt, hajnali 5-kor érkezett egy email, hogy pár óra múlva itt és itt lehet találkozni pár játékossal, és ugyan egyetlen név sem szerepelt a levélben azonnal felkeltettem Levit, hogy eljött a mi időnk. Úgy voltunk vele, hogy bárkivel beszélhetünk, elégedetten megyünk haza. Nem voltak nagy terveink, akár a cserekapusnak is örültünk volna, persze ő rögtön Steve Yzermanről kezdett álmodozni, de én próbáltam a földön maradni egészen a megjelölt helyszínig, ahol kinyílt a lift ajtaja és kilépett belőle kedvenc játékosom, Peter Forsberg. Köszi! Levi próbált nyugodt maradni „volt már olyan, hogy ugyanazon a jégen melegítettünk”, de itt már sejtettük, hogy jó napunk lesz. Aztán behúztuk Deadmarsht, Hejdukot, Foote-ot, Hinote-ot, Blaket aztán mintha minden lassított felvételben menne körülöttünk, belépett Niklas Lidström, szevasz… Boldogan mentünk ebédelni és az sem zavart, hogy a meccsből semmit sem láttunk, lévén a Coors Field egy baseball stadion, hokimeccset nehéz ott követni. Levi nem sírt, hogy nem lett meg Yzerman, szerintem a világon mindenkinek elküldte kikkel beszéltünk (gondolom ezt azért, mert én is kaptam tőle sms-t a listával, pedig ott ültem mellette), aztán a meccs után jött egy lány és közölte lehet menni az öltözőbe, de csak az egyik csapatéba lesz időnk, dönteni kell. Én marha rendes vagyok és mondtam legyen a Red Wings. Levit még életemben nem láttam olyan idegesnek és átmentem másodpilótába. „Ha előre lépsz kettőt ott állsz Yzerman előtt, ha 2 óra felé fordulsz már beszélhetsz is Shanahannel, ha most megfordulunk itt áll mögött Larionov, ha vele végzel balra három lépés és vár rád Maltby.” Kb. úgy éreztük magunkat, mintha Ancsin Jánost leszámítva a világ minden fontos jégkorongozójával találkoztunk volna. Másnap az aktuális csapatok még játszottak egy NHL alapszakaszmeccset is, de arra már nem is emlékszem. Köszi Sport TV, várom a folytatást:)

Szapporó, Krakkó, Trash Talk, Bazska & Csabi, NBA, NFL, Köszönöm!

Ez a videó amit bemásoltam egy fergeteges hangulatú darts-meccset tartalmaz. A hangulathoz hozzátesz az, hogy amikor a skót játèkos 180-at dob, akkor a skót szurkolók elkezdik dobálni a sörös korsót, ez a látvány valami elkèpesztő volt. Plusz a hazai játèkos bevonulása láttán felállt a szőr a karomon is. (a 2020-as bevonulás se volt semmi)

Örömteli és szívmelegető emlék, amikor meg gimnazistaként a szombat reggeleim egyből a Sport1-en futó NBA Action elé vittek. Rengeteg szuper storyt dolgoztak fel, mutattak be játékosokat, akiket így közelebbről is megismerhettünk. Ez még a mai social media világában is egy hatalmas hiánycikk, így hiába a számtalan kép és videó a mai játékosokról, mindig többet fogok tudni a Reggie Miller, Kobe es Jorda éráról. Köszönöm Sport1!

Az én történtetem. Volt egy pakk című jegkorong magazin ahol különböző háttérinformációkat tudtam meg kedvenc sportomról és kedvenc játékosaimról. Volt egy nyereményjáték is amelyben a Divízió 1 es vbre lehetett nyerni bérletet Gondoltam elküldöm a választ a feltett kérdésre. Néztem a következő adást és nagy örömömre én nyertem és élőben szurkolhattam a válogatottnak.

2017 ben volt az 50 dik Születésnapom!A Férjemtől 2 db belépőt kaptam a Kézilabda BL döntőre!A példaképem Görbicz Anita ezért kaptam egy 13 as mezt is ajándékba!Életem legcsodálatosabb élménye volt férjemmel együtt jól éreztük magunkat!Hajrá ETO Hajrá Győr!

Életem első labdarúgó mérkőzése, amire teljes egészében emlékszem: 2002 augusztusa, Zalaegerszeg – Manchester United mérkőzés, amelyen a 90. percben Koplárovics Béla góljával nyert a Zete. Ez volt az a mérkőzés, amikor elkezdtem rendszeresen focit nézni. Sport TV-nek köszönhetem, hogy azóta is töretlenül szurkolhatok a vörös ördögöknek és ezen a csatornán láttam először pályára lépni Cristiano Ronaldot. Rengeteg emlékem van még ezeken kívül, de ez volt ami igazán meghatározó, azaz a 2002-2004 közötti időszak. Életre szóló emlékek, életre szóló szurkolás.

Az első történetem ami számomra felejthetetlen az a 2019-es női Bl final four Budapesten
Évek óta követem a tévében az eseményt így már nagyon szerettem volna egyszer rá kimenni
Édesapámmal voltam kint és egy hihetetlen szuper élmény volt a hangulat az tényleg magával ragadó volt
Szuper volt az egész az pedig hogy a Győri lányok győztek az még fantasztikusabbá tette ezt a két napot
Remélem ha elmúlik a vírushelyzet akkor újra lehet majd sporteseményekre járni

NEM divat Patriots szurkoló vagyok!
Amikor 2004 februárjában közvetítette a SportTV a Patriots-Panters SuperBowl-t még nem voltam 11 éves. Apámmal leültünk megnézni a meccset de nyilván fogalmunk se volt semmiről. Nem ismertünk se szabályt, se csapatot, se játékost se semmit. A sport viszont megtetszett, szóval eldöntöttem, hogy a győztes lesz a kedvenc csapatom.
Jó, tudom, hogy így visszanézve nem volt túl nehéz pont annak a Patriots-nak szurkolni, aki mindig jó volt és mindig nyerte a meccseket, de ez van. Idővel egyre jobban beleszerettem az NFL-be, és éreztem, hogy nekem látnom kell Tom Brady-t élőben játszani. Ez végül el is érkezett tavaly decemberben. Gondoltam, ha már lúd, legyen kövér és a Kansas City Chiefs elleni meccsre utaztam ki Bostonba. A hangulat leírhatatlan volt… minden pillanata örök élmény még akkor is, ha a meccset végül nem is sikerült megnyernie a Patriots-nak.
Eléggé ki lett centizve ez a Tom Brady-Partiots-élőben dolog, hiszen azután Brady már csak 4 meccset játszott New England mezben.
Köszönöm a SportTv-nek, hogy megismertette velem az NFL-t, komoly szerepetek volt életem egyik legnagyobb élményében!

Az én sporttal kapcsolatos történetem 2000 körül kezdődött, amikor édesapám elvitt egy junior női kézilabda válogatott meccsre Pápán. 7-8 éves voltam ekkor és életemben először láttam kézimeccset, de az feltűnt, hogy az a narancssárgás hajú 13-as játékos elég ügyes… Ő volt Görbicz Anita.
Mivel nagyon tetszett a hangulat és az új kedvenc a szomszéd városban, Győrben játszott hamar sor került az első ETO meccsemre is, ahol megpecsételődött a sorsom. Elkezdtünk meccsekre járni amikor csak lehetett és nem sokkal később már bérletünk is volt a nemzetközi kupamérkőzésekre.
Aztán középiskolába Győrbe kerültem így még gyakrabban tudtam szurkolni menni. Ráadásul a kollégiumi szoba ablakából látni lehetett a csarnokot, amit nagyon menőnek éreztem. A számtalan felejthetetlen emlék és a sok elvesztett kupadöntő utáni csalódás még jobban összekovácsolt a csapattal. Aztán elérkeztünk 2013 tavaszára, ahol a siker kapujában mindig elbukó csapat sorsa végre megfordult. A kép, amit feltöltöttem a Veszprém Arénában, a BL döntő visszavágóján a félidőben készült. A kupa a nézőtérhez közel volt kiállítva a meccs alatt és a félidőben gondoltam odamegyek hozzá és megbeszélem vele, hogy őt ma csak győri játékos emelheti fel! Lőttem róla egy képet, elmondtam neki amit akartam, egy kicsit meg is tapogattam. A meccs végén aztán a kupa -ahogy megbeszéltük- Görbe kezébe került és nagyon megérdemelten végre felemelhette őt. Azóta is minden meccs előtt köszönök neki a győri vitrinben.
Ezután bekerültem az ETO B-középbe, Győrbe költöztem, megvettem az első szezonbérletemet és mióta felépült az Audi Aréna szerencsére nem sok olyan meccs volt, amin nem voltam ott. A Győri ETO női kézilabdacsapata az egyetlen olyan csapatom, akiknek egész biztos, hogy az idők végezetéig szurkolni fogok. És bármely nap bármely pillanatában jut eszembe az csapat, már hallom is a fülemben Méhes Gábort üvölteni, hogy Kiss Éva kivédte, BL győztes az ETO!
Imádom ezt a közvetítés és most is a hideg ráz, hogy micsoda hangulat volt az arénában ezen a meccsen.
Köszönöm Nektek azt az emléket, ami kedvenc csapatomról először eszembe jut és köszönöm, hogy általatok is követhettem ahogy az ETO a világ legjobb csapatává vált.
Tisztelettel és köszönettel,
Török Bálint

2017. február 5-éről 6-ára, a 18. születésnapomra virradó éjjel. Az ominózus 28-3.
Az élőben látott Super Bowljaim közül az egyetlen, amit otthon, fotelból terveztem végig nézni, hiszen másnap egy angol próbaérettségi várt rám, így ugrott a közös meccsnézés a barátokkal.
Patriots szurkolóként 28-3-nál arra a döntésre jutottam, hogy innentől kezdve nyugodtan folytathatom az ágyból a meccset, mert nem veszítek vele sokat, ha véletlenül elalszom.
Aztán jött egy Patriots TD és gondoltam adok egy utolsó esélyt a meccsnek. Nagyon jó döntés volt, hiszen ezután újabb pontok következtek, én pedig szépen lassan visszatértem a fotelba. A többi pedig már sporttörténelem, számomra pedig a legkedvesebb fordítás, amit valaha láttam. Sose mentem még 20 perc alvás után annyira boldogan iskolába, mint aznap.
Azon a napon amikor olyan volt, mintha minden összeállt volna. És ez a nap közel se lett volna ennyire teljes a Sport TV nélkül. Mert ha nincs a Sport TV valószínűleg nem ismerkedem meg egy vasárnap este a tv-t kapcsolgatva az amerikai focival és eddigi életem egyik legnagyobb sportélményével is szegényebb lennék.

Mikor Michael Van Gerwen az első 180-as dobást végrehajtotta, éreztem, hogy elő kell venni a telefont, és meg kell örökíteni egy videó formájában ban. Mert tudtam hogy a második számú kedvenc dartsjátékosom bedobja a 4., 5., 6., 7., 8., 9. nyilat is.

U.i.: a sör kiömlött a padlóra,a szotyi kiesett az ölemből.

Azt hiszem, megismételhetetlen élmény volt a helyszínen közvetíteni, átélni, odautazni-hazautazni. Szapporó örökre a magyar hoki „tiszteletbeli” fővárosa lesz.A kép a feljutás utáni pillanatokban készült a jégen.

A Lekic, Covic, „KissÉvakivédte, BL-győztes az ETO!”, perceken át tartó üvöltve ugrálás örök emlék marad. Ma is azonnal könnycseppek szöknek a szemembe, amikor meghallom, mint ahogy a szapporói és krakkói csodát hallva is.
A Veszprém hatalmas győzelmei és a keserédes 2016-os BL-döntő, ami után egy órán keresztül feküdtem könnyes szemekkel.
A Szeged hatalmas győzelme februárban a PSG ellen, a férfi válogatott meglepetéssikerei a januári Eb-n. Mind-mind hatalmas emlékek.
Nem is beszélve arról, hogy egy korábbi kedvenc játékosom, Pásztor István kommentálásával élvezhetem a kedvenc csapatom mérkőzéseit.
Köszönöm, és még legalább kétszázat!

2008.február 3
Patriots-Giants Super Bowl!!
Eli akit ki nem állhatok azóta is, kimenekül egy kilátástalan helyzetből..(ekkor már a sör is megállt a kezemben)
Eldobja a labdát látszólag kamura, de David Tyree egy emlékezetes elkapással(Helmet Catch) yardokat szerez(üvöltözés az ejszaka közepén, leszakadt ágy az ágyon ugrálástól)
És a kegyelemdöfés Plaxico Burress TD-je…
A sok fotelpatrióta barátom síri csendje és az én végtelen örömöm az amit SOHA NEM FELEJTEK EL!!

Kisfiam első NBA mérkőzése amit velem együtt végignézett az Kobe búcsúmeccse volt. Akkor még a játékot nem értette, de érezte, hogy valami megismételhetetlen történik a képernyőn.

A világ legnagyobb védése amiből csengőhang lett…
Otthon néztem a tévében a meccset. Amikor az utolsó támadásnál Oftedal eladta, azt mondtam magamban ilyen nincs! Mondanám, hogy felugrottam a kanapéról, de úgysem hinné el senki. (Ugyanis az első perctől állva néztem a meccset a mögöttem ülők nagy örömére.) Egy örökkévalóság volt, amíg Lekić elért a kilencesig, jött a bepassz Čovićnak és itt filmszakadás.
Kapus voltam/vagyok. Annak, aki valaha állt már a vonalon nem kell mondanom mit jelent az, amikor elakad a labda. Mind ilyet akarunk érezni egy BL döntőben, de csak a legnagyobbaknak adatik meg az, hogy az utolsó pillanatban kupát nyerjen a csapat a védésével. Egyedülálló, világraszóló, egyszer az életben pillanat. Kiss Évának megadatott…
A meccs után szerettem volna megemlékezni a Facebookon is erről a mindent felülmúló sportélményről. Ki is írtam örömömben, hogy: „Drága Jézuska! Karácsonyra a Kiss Éva! Kiss Éva kivédte, Kiss Éva kivédte! BL Győztes az ETO! csengőhangot kérem!”
Egy órán belül ‘pesten élő bátyám már küldte is az e-mailt, benne az ikonikus mondatok…
Azóta valahányszor megcsörget valaki felüvölt Méhes Gábor, én pedig boldogan veszem fel a telefont. Mert KISS ÉVA KIVÉDTE!

Rengeteg emlékezetes momentumot írhatnék az elmúlt 20 évből, szerintem elég ha csak a 2013-as NBA nagydöntő 6. meccsét mondom, ahol Ray Allen az évtized tripláját dobta a sarokból, vagy ha a Super Bowl LI kerül szóba, ahol 3-28 is volt már az állás a Falconsnak, de fordítani tudott a New England a végén. Mégis

az én személyes kedvencem a 2020 februárjában történt PICK Szeged – PSG férfi kézilabda BL-összecsapás,

ahol a második játékrész legelején piros lappal kizavarták Bogdan Radivojevicet a Szegedből, a 37. percben mindenki elúszottnak gondolta a meccset, mert 16-22 volt a franciáknak. És aztán jött az a legendás 20 perc… A Tisza-partiak betonvédelemre kapcsoltak, és Canellas úgy döntött, hogy akkor most ő lejátsza élete meccsét, mert „miért ne?” És a végén egy izzó sportcsarnokban 32-29-es hazai siker született, és egy emberként őrült meg az a kicsit több mint 3000 ember, aki a csarnokban volt.

Felejthetetlen élmény, amit majd az unokáimnak is mesélni fogok. Nem volt hangom a meccs után, de ez csak a környéken lévő szórakozóhely pultosainak okozott gondot.

Tudom nem a legjobb minőségű a felvétel, de akkor, ott nem volt időm beállítgatni a dolgokat.

Az én legszebb Sport TV-s emlékem egyértelműen a 2006-os NBA döntő 6. meccséhez kötődik. Június volt, és én addig a napig nem gondoltam, hogy egy férfiember olyan felfokozott lelkiállapotba tud kerülni más férfiak örömét látván, mint én akkor. Az a hajnal az ereje teljében lévő, a fiatalok mindent maga alá gyűrő magabiztosságából 110 %-ot birtokló Dwyane Wade. A kiscsikó mögé a nagyobb jó érdekében végülis simán beálló O’Neal. Na meg persze Zümi, aki önkívületben közvetített le abban a döntőben nem egy meccset.

Az a hajnal nekem tényleg meghatározta az életem azóta eltelt napjait, heteit, éveit. Egyelőre 20-at. Nekem ez egy hangulatként maradt meg, amely hangulatot azóta mindig keresek minden sportközvetítésben, és amihez hasonlót nem sokszor él át az ember egy élet alatt sem.

Ekkor lettem vállaltan elfogult a Sport TV-vel kapcsolatban

és őszintén köszönöm Nektek az első 20 évet!

2013. június 18-án az NBA-döntő 6. meccse, az általános iskolai ballagás előtti este, Mikor Ray Allen eleresztette azt a bődületes hárompontos dobást 5.2 másodpercel a vége előtt, és ezzel egyenlített ki a Miami Heat.

Az emberben a vér is megfagyott, akkora dobás volt.

Hihetetlen volt látni azt a döntőt.

2016. április 13. hajnali 3:30. A mindenkori példaképem utolsó NBA mérkőzése. Lázasan vártam a borzasztó és egyébként történelmileg gyenge Lakers-szezon közben mindig azt, hogy Kobe Bryantet láthassam a pályán. Miután bejelentette a visszavonulását, tudtam, hogy nem sokszor látom már a pályán, és az őt övező búcsúturné szintén felerősítette bennem ezt a furcsa érzést.
Az utolsó mérkőzését a Utah Jazz ellen gyermeki csodálattal és könnybe lábadt szemekkel néztem végig, magamon egy arany-lila 24-essel Bazska és Csabi kommentálásában. A Mamba pedig nem okozott csalódást: 60 pontot dobott. Még egyszer utoljára felszívta magát, amire talán csak ő lehet képes. Sosem felejtem el ötvenhatodik pontját jelentő hármasa után Bazska reakcióját: „FÉ-LEL-ME-TES.” Sosem felejtem el a Mamba Outot.
Hálásan köszönöm a Sport TV-nek, hogy bár közben a Warriors megdönteni készült a Bulls 72-10-es rekordját, mégis Bryant búcsúja volt a képernyőn az időkérések kivételével.

Hálásan köszönöm a Sport TV-nek, hogy láthattam a példaképem valaha volt utolsó NBA-mérkőzését élőben.

Örömmámorban úsztam, soha nem felejtem. Emlékszem, el is késtem arról a csütörtök reggeli törióráról emiatt, de közel sem érdekelt, büszkén mondtam az okát.
Nekem ez volt az az emlék, amelyet soha nem fogok elfelejteni, és mindig hálás leszek a Sport TV-nek, hogy élőben láthattam. Az idén történtek miatt sajnos ezek a történetek még inkább felértékelődnek.
Köszönöm!

Az elmúlt 20 évben rengeteg élményt szereztem a Sport TV által. Először is: amikor még nem volt a helyi kábeltévé-szolgáltatónál Sport1, ellenben nagybátyám tányéros tévéjén igen, hozzá jártam át jégkorongot nézni. Az NHL-t úgy oldottuk meg a 2002/03-as szezonban, hogy két videokazettát cserélve bringáztam hetente többször oda-vissza az otthonom és az ő háza között.
Másodszor: a szapporói csodával kapcsolatban nem kell senkinek sem elmesélnem, hogy miért volt hatalmas élmény egy szép tavaszi délutánon apámmal közösen.
Harmadszor: 2011 őszén Galuska írt nekem, a khl.hu 22 éves szerkesztőjének egy levelet, hogy a Sport TV megvette a KHL közvetítési jogait, ha gondolom, próbáljam ki magam szakkommentátorként, és mutassam be az orosz ligát. A próbát nagyjából 150 újabb alkalom követte… 🙂 Az etalon pedig örökké az marad, hogy

Máté Pali az orosz jégkorong magyarországi pápájaként mutatott be

az egyetlen közös közvetítésünk során.

Én a Sport TV-nek köszönhetem, hogy elkezdett érdekelni a sport. Barcelona-szurkoló lettem, a Sport TV nagyszerű LaLiga közvetítéseinek hála. Apukámmal 2016-tól minden hétvégén néztük a Sport TV-t, és megnéztük a lehető legtöbb meccset. Mára már az összes sportág érdekel. Bagyon szeretem a Sport TV-t, és én is

kommentátor szeretnék lenni, olyan mint Méhes Gábor, Faragó Richard vagy Haraszti Ádám. Köszöm szépen Sport TV,

hogy miattatok szerettem meg a sportot, és hogy szeretnék kommentátor, műsorvezető lenni. Ja, és majd én is a Sport Tv-ben szeretnék dolgozni.🙂

A szapporói csoda, ahogy az én emlékeimben él:
Mindössze 6 éves voltam. Annyi emlékem van róla, hogy édesapámmal nézzük a meccset, amikor egyszer csak felpattan és kiabál. Természetesen tudtam, hogy gól, így én is elkezdtem kiabálni, ugrálni, főleg úgy, hogy addig még nem láttam a fatert ilyen extázisban egy góltól, azóta is csak egy pár alkalommal. Persze akkor még nem tudtam felfogni, hogy mit is jelentett ez a magyar hoki számára. Talán akkor sikerült, amikor 2015-ben újra feljutottunk. Azóta viszont rengetegszer megnézem, gyakran az egész tornát és nincs olyan alkalom, hogy ne rázna ki a hideg. Hihetetlen, milyen érzelmeket vált ki belőlem egy olyan sportág, amit soha nem űztem és addig gyakorlatilag egy meccset sem láttam belőle. Azóta természetesen nagy rajongója vagyok a magyar hokinak és már nagyon várom az újabb feljutást! 🙂
Hajrá Magyarok!

Ambros Martín magyarul a Rostov edzőjeként és a Soha nem érhet véget – F4 2019

Sziasztok!

Kicsit furcsa, kicsit vicces, de nekem örök emlék marad! 8 éves volt a kisfiam, nagyon siettünk haza, de sajnos lemaradtunk az elejéről, hozzáteszem, nem tudom szebben mondani, a pisilés is hajtott, szóval berongyoltunk a lakásba, én azonnal a WC-re, gyerek kapcsolja a tv-t, kérdezem, mennyi, mondja, hát igen, feleltem, ennyivel kb jobbak is az ukránok…. De mi vezetünk Apa! Nos ott álltam a fajansz előtt, kivont karddal, és elsírtam magam….. Korábban is éreztem hasonlót, még a BS nézőterén, a kínaiak elleni meccs végén, persze akkor még „csak” a B csoportba jutottunk, de ez azért magasabb szint volt, igazi csoda! Olyan ami egyszer történik az emberrel egy életben, és én ezt láthattam, köszi nektek!

Pánczél Gábor

Életem két legnagyobb sportélményét szeretném megosztani Önökkel.
Az első 2013 április 11. –én a Veszprém arénában lejátszott Győr-Valcea elődöntő. Nyolc fős baráti társasággal mentünk szurkolni. Feleségem egyedi sapkát készített, azóta is megvan, minden ETO játékos aláírásával (6. számú kép). Magasan, az utolsó sorban kaptunk helyet. Már a meccs elején berekedtünk, aztán folyamatosan elkezdtem szomorkodni. A félidőben magamba roskadva ültem, kérdezték mi a bajom. Mondogattam, nem igaz, először vagyok BL meccsen, nem vagyok jó kabalája a lányoknak. 11 perccel a vége előtt nem bírtam tovább, felugrottam és kimentem. Ittam egy kávét, a bejárat előtt beszélgetni kezdtem a rendőrkutyával, erre a rendőr arrébb vitte. Mondtam neki, öreg nem vagyok részeg, csak nagyon szomorú. Odamentem Marian Kozma szobrához, az arénából hatalmas tombolás hallatszott. Felhívtam a feleségemet, elmondtam, nem bírtam tovább, közvetítsen, mi van a meccsen. Mondta, Löke gólt lőtt, aztán Bulatovics is. Egyszer csak felkiáltott, 1 gól a különbség. Kérdeztem, mennyi van hátra, 8 mp., válaszolta. Rákiáltottam, tedd le, aztán futás a csarnokba. Keresztül a tv kábeleken, hatalmas hangorkán, senki nem foglalkozott velem, a kapu mögött találtam magam. A 2.sz képet valahonnan letöltöttem, valószínű bekerültem a sporttörténelembe. Rédei-Soós jobb válla felett látszom bőrdzsekiben, kezemben magyar zászló és a sapka. Meccs után összebarátkoztam Bálint Jánossal, aki Erdély szívéből, Gernyeszegről (Marosvásárhely É 18 km.) jött szurkolni az ETO-nak. Elkunyerálta a magyar zászlómat, cserébe ígért székely zászlót. A mai napig tartozik ezzel. Azóta is találkoztunk, a Bukarest ellen is eljöttek nekünk szurkolni.
Az utolsó 9 perc többszöri megnézése után rájöttem, – mivel 11 perccel a vége előtt kimentem – az ETO nekem köszönheti a továbbjutást. Amikor Ambros Martin időt kért ezt mondhatta: Lányok nem látom Karcsi bácsit, GO! Megérte kimennem.
Második legnagyobb sportélményem 66. születésnapomhoz kötődik. Egy mezőgazdasági gépeket forgalmazó cégnél voltam alvállalkozó. Születésnapom utáni nap reggeli megbeszélésén szokásomhoz híven vertem az asztalt, jó lenne már megújulni, erre kopogtak. Kinyílt az ajtó, belépett Kari Alvik Grimsbő a Győr megszámlálhatatlan címmel rendelkező kapusa. Ajándékba kaptam egy norvég kapusmezt, melyben a 2015-ös VB döntőjében védett. Nem nagyon tudtam szóhoz jutni. Jó barátok lettünk, később magyaros ajándékkal, norvég szöveggel köszöntem meg kedvességét. Hosszú lenne elmesélni, milyen egyszerűen jött össze az ajándékozás.

2008-ban amerikai foci meccsem volt Szombathelyen. A szünetben beszaladtam a büfébe belenézni a meccsbe és majdnem ott ragadtam. Sajnos élőben emiatt nem tudtam átélni a csoda pillanatát, de azt pont láttam, mikor a 3. gólt ütöttük. Míg élek, nem felejtem el, hogy mit éreztem. Máig évente többször megnézem az összefoglalót Spillerékkel, de sajnos utána mindig muszáj vagyok a Ganxta számot is meghallgatni Kiscsicsóról.

A magyar-ukran meccs időpontjában a fiam  U8-10-es hokitornáján voltam Káposztasmegyeren. A többi szülővel együtt az aulába kihelyezett tévéken néztük a meccset, amikor a saját gyerekünk éppen nem játszott.

Hát ami a végén volt…. Örök emlék!!!

„Keresztapu, jöhetek jövőre is?”
Még csak nem is a 2017-es döntő, hanem a Buducsnoszt Podgorica elleni Bajnokok Ligája-elődöntő után hangzott el a kérdés keresztlányomtól, Csengétől, miután a Győri Audi ETO KC-nak emlékezetes és remek meccsen sikerült bejutnia a fináléba. Fülvédővel felszerelkezve indultunk el a Papp László Sportarénába, szegény, a villamoson végig izgult, mi lesz majd a nagy tömegben (pedig már volt pár kézi BL-meccsen), meg mennyire lesz hangos az egész. Aztán a fülvédő végig a táskában maradt, minden félelemmel együtt. Helyette lelkesedett, a kiállított győri mezek közül a rózsaszín-fekete beszerzésére egy ígéretet azonnal kikönyörgött magának („De aláírással ám!” – jelentem, megkapta, innen is köszönet Szabó Tamásnak!), és azóta lelkesen jár (illetve most csak járna…) a nagy tömeggel járó eseményekre, sőt, már igazolt sportoló is, csak a pofonok helyett a röplabdát választotta.
De ha lehet ilyet mondani, ez már csak a hab volt a tortán, a show-t önmagában elvitte az ETO diadala. Nem is annyira azért, mert egy évvel korábban szintén a helyszínen néztem végig, mint csúszik ki az ETO kezéből a BL-győzelem a CSM Bucuresti elleni fináléban. Sokkal inkább azért, mert én Győr mellől, Ácsról származom, és úgy a nyolcvanas évek eleje óta van kötődésem az ETO-hoz. Persze, elsőként a futball kapcsán alakult ki ez, 1981-től több évtizeden át jártam a régi (akkor még vadiúj) stadionba, olykor nagy hisztik közepette lemaradtam pár nemzetközi kupameccsről, de voltam olyan emlékezetes meccseken, mint amikor egymást követő két hétvégén a Honvédot, majd a Fradit sikerült megverni, Végh Zoltán meg 10-es és 9-esre védett a Sport szerint.
Engem a család, így apukám, nagypapám és keresztapám indított el ezen az úton, mára már csak apukám van köztünk, de akkor, azon a Vardar elleni siker napján ők is ott voltak velem az Arénában. Ahogyan a keresztlányom is, aki, nagyon bízom benne, továbbviszi majd a családi örökséget.

Sport1 – 16 voltam 2000-ben, mikor elindult. Gyerekkorom óta elvakult NBA-rajongóként minden követ megmozgattam, hogy valahogy nézni tudjam a csatornát, mert ott adtak meccseket. Azt hiszem, olyan 2002 körül lett számomra is elérhető a csatorna, akkor költöztem Szegedre, és a koliban volt Sport1.

20 éve tudtam, hogy egyszer majd a Sport1-nél akarok dolgozni, azt meg már gyerekkorom óta, hogy az NBA-ben akarok kosarazni. Utóbbival kapcsolatban hajlamos vagyok azt kamuzni, hogy azért nem lettem NBA-játékos, mert megsérült a térdem, de ez ordas nagy hazugság: 27 voltam, mikor történt…és akkor már a Sport TV-nél dolgoztam.

2-ből 1, azért ez nem rossz…

Én valahol mégis 2-ből 2-nek érzem: A Sport TV nélkül soha nem jutottam volna el NBA-meccsekre, nem forgattam volna egyszer Londonban az európai meccsen egy kisfilmet. Sőt, ebben a világ számára tragikus 2020-as évben sem ülhettem volna egyszer benn az Alley-oopban Csabi és Bazska mellett, hogy az orlandói buborékról beszéljünk.

Január harmadikán lesz 10 éve, hogy itt dolgozom, ennyi ideje vagyok részese ennek a csodálatos történetnek. A sztori felét együtt éltük át.

#köszi #boldogszülinapot

Sziasztok!

Nem tudom pontosan, hány meccset közvetítettem szakkommentátorként a Sport TV-ben, de mindegyik hatalmas élmény volt.

2017-ben aztán nagy öröm volt, hogy a tévés stábbal együtt ellátogattunk Detroitba, Chicagóba és Milwaukee-ba is, és végigjártunk néhány állomást NBA-pályafutásomból.

Ez a fotó Detroitban készült, ahol meccs előtt az öltözőbe is bejutottunk, és éppen azt vettem észre, hogy Aaron Baynes elfoglalta a helyemet. 🙂

Boldog 20 évet, és még további 200-at kívánok!

Kornél

Sport Tv 20 év alatt mit is adott nekem és persze nem nehéz összefoglalni:
– anno rengeteg NB1-es mérkőzést
– megmutatta a szapporói csodát és sokat tett a magyar jégkorong népszerűsítéséért
– Szőke Szikla ‘nagy’ mondatait, Várhidi Pétert és a mágnestáblát
– Lipcsei Bettát
– a darts világbajnokságot és MVG-t

Engem most már 16 év emlékei fűznek a Sport TV-hez, a legtöbb közülük meccsekhez, eseményekhez kötődik.

Az egyik legkevesebb emlékem ezen a képen látható, amely a Trash Talk I. Beer Mile versenye után készült.

Mennyi arc, mennyi történet!

Levi, a büszke győztes, aki egyáltalán nem nagyképűségből támasztja mindkét csípőjét.
Márk és Galuska, a megosztott másodikak, akik közül nem Márk van jobban.
Kornél, aki azon gondolkodik, milyen jó lenne most egy rántott húsos szendvics!
Sanyi, aki nem érti, mitől megy most jobban a Trash Talk, mint máskor.
Bazska, aki most örül igazán, hogy nem húzta meg a hajrát.
És én, a bronzérmes, aki ekkor jön rá, hogy nem volt jó ötlet kocsival érkezni.

Az én kedvenc Sport TV-s történetem az volt, amikor 2014-ben a Sport TV-nek köszönhetően nemcsak eljutottam Amerikába, a New Orleans-i All-Star Hétvégére, de az összes szabály felrúgásával közös fotót készíthettem a kedvenc játékosommal, Penny Hardawayjel.

A nagyszerű képet csatoltam, majd csinálok is róla videót.