MORENÓÉK ÖRÖKSÉGE: PICHICHI!

2014. 06. 21. 17:28    
Olvasási idő: 6 perc

Nagyon szépen köszönöm, hogy fogad minket itt, Bilbaóban. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy beszélgetésünk témája Pichichi. Ráadásul a híres rokonról elnevezett trófea nagyon közel áll hozzánk, ugyanis Puskás Ferenc, a Real Madrid labdarúgójaként négyszer hódította el ezt a díjat, ami világszinten is nagy dolog. Nagyon büszkék vagyunk rá. Nincs könnyű dolga, hiszen egy olyan családban nőtt fel, ahol sok a híresség a kultúra, a politika és a sport világából. Polgármesterek, filozófusok, költők, sikeres sportolók, de mind közül talán a leghíresebb az Athletic Bilbao és a spanyol labdarúgás történetének egyik legnagyszerűbb alakja, Pichichi. Jó nagy terhet cipel a vállán. Ön ezt hogyan éli meg? Nagy felelősséggel jár.

Ez valóban így van. Nagy megtiszteltetés és hatalmas felelősség is egyben, ráadásul Pichichi tiszteletére én is a Rafael keresztnevet kaptam a szüleimtől, és a vezetéknevünk is megegyezik, Rafael én is, ő is, Moreno vagyok én is, ő is az volt. Az idők folyamán a család minden tagjától megkövetelték, és ma sincs ez másképpen, hogy példaként szolgáljon, tehát a mi családunkban nagyok az elvárások mindenkivel szemben.

A Pichichi név most már évek óta nagyon familiárisan cseng a mi csatornánkon is, hiszen egy árva hét sem telik el úgy, hogy ne tennénk említést az aktuális Pichichiről, vagy az egykori nagy gólvadászokról. A magyar szurkolók is nagyon jól tudják, hogy a Pichichi név mit takar.

Pichichi volt az Athletic Bilbao és a spanyol bajnokság történetének első komoly alakja, ha úgy tetszik, sztárja. Az Athletic úttörőnek bizonyult a spanyol futballban, az első fecskék között kell említeni a labdarúgás terén, ráadásul azon csapatok egyike, a Barcelonával és a Real Madriddal egyetemben, amely sosem esett ki az élvonalból. Bilbao nagyon komoly futballtradícióval rendelkező város. Pichichi volt az első nagy kedvenc, az első nagy futballista, az első híres játékos, az első profi, az első olyan labdarúgó, aki pénzt keresett a futballal. Pichichi fontos szerepet játszott a spanyol futball történetében, ennek ellenére Spanyolországban nem számít túl népszerűnek, és méltatlanul keveset beszélnek róla. Az emberek tudják, hogy Pichichi-díjat kap az idény legeredményesebb játékosa, talán azt is, hogy valójában Pichichi is egy nagy gólvadász volt, ám Rafael Moreno Aranzadit csak kevesen kötik az Athletic Bilbaóhoz, tehát sokan még azzal sincsenek tisztában, hogy Pichichi az Athletic Bilbaóban futballozott.

Honnan származik a Pichici becenév?

Ez egy olyan kérdés, amire ma sem tudjuk a pontos választ. A Guggenheim múzeum helyén korábban egy iskola állt, Pichichi ott tanult, és ott rugdosta a labdát. Azon a környéken alakítottak ki maguknak egy pályát az angol tengerészek, akik vasércért hajóztak a bilbaói kikötőbe. Hatalmas futballmeccseket vívtak. Pichichit lenyűgözte ez a játék, és sokszor az iskolából is ellógott, hogy egy jót focizhasson a tengerészekkel. Miután kis termetű volt, elkezdték „Kicsinek” becézni, és valószínű, hogy ebből a korszakból származik a „Pichichi” becenév. Nem bizonyított, hogy innen a becenév, de elképzelhető, hogy ekkortól kezdték el „pichichizni”.

Említette, hogy ellógott az iskolából, feltételezem, a család nem repdesett az örömtől, amikor kiderült, hogy a srác, iskola helyett, a tengerészekkel játssza ezt az új játékot.

Ez valóban így van, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Pichichi egy hatalmas köztiszteletnek örvendő család sarja volt, amely mindig is fontos szerepet játszott a bilbaói arisztokráciában. A híres filozófus, Miguel de Unamuno unokaöccse volt, és szintén szoros rokoni szálak fűzték az antropológus, Telesforo Aranzadihoz, az édesapja, azaz az én dédapám egy időben polgármester-helyettes, később Bilbao polgármestere volt. A családban óriási volt a felháborodás, amikor kitudódott, hogy a srác azért lóg el az iskolából, hogy az angol tengerészek társaságában mulassa az időt ezzel a futball nevű játékkal. A család tagjai mindent elkövettek annak érdekében, hogy távol tartsák a labdarúgástól, de nem sikerült.

És foglalkozzon inkább a tanulással!

Szerették volna, ha továbbtanul, persze. Megpróbálták a bankszakma felé irányítani, kevés sikerrel. Az édesanyja, végső elkeseredésében lepaktált a nagybácsival, Miguel de Unamunóval, hogy vezesse be a srácot a filatélia világába, és terelje el a figyelmét a bélyegekkel. Pichici megkapta Miguel de Unamuno gyűjteményének egy jó nagy részét, ennek ellenére nem lett bélyeggyűjtő, hiszen futballista akart lenni, és kész. Végül Pichichi legkisebb testvéréből, az én nagyapámból lett nagy bélyeggyűjtő.

Miguel de Unamuno többször szóba került ebben a beszélgetésben. A filozófus neve ismerősebben cseng Magyarországon, mint Pichichié. Nos, Miguel de Unamuno azt mondta, aki nem érti a bikaviadalok világát, az Spanyolországot sem értheti meg. Ehhez a kijelentéshez csatlakozva mondom én, hogy aki nem érti Pichichit, az a spanyol futballt sem értheti meg. Ugyanis, ahogy ön is mondta, Pichichi volt az első olyan futballista, aki tényleg csak ennek a játéknak élt, persze, akkoriban ki gondolta volna, hogy a futball ekkora méreteket ölt, és fontos eleme lesz a társadalomnak. Egyetért ezzel?

Úttörőnek számított ezen a téren. A labdarúgást egyre többen kezdték követni, de ez a játék még nagyon távol állt attól, hogy tömeg – és a tömegek sportjává váljon. Akkoriban nem beszélhettünk profi futballról. A maiak több generációra elegendő vagyonokat keresnek, abban az időszakban mindez elképzelhetetlen volt. Ez a jómódú, nagy presztízzsel bíró család, való igaz, nem szállt el az örömtől, amikor megtudta, hogy a gyerek nem akar továbbtanulni, és belevág a sportkarrierbe. Ebben a családban mindez felért egy kisebb forradalommal.

Végül is Pichichi mit tanult?

Elkezdte a jogi egyetemet, de nem sokkal később abbahagyta. Ő a futballnak élt, és mihelyt befejezte a pályafutását, váratlanul elhunyt. Sosem tudjuk meg, hogy mihez kezdett volna a sportkarrier után.

Ő volt az első olyan futballista, aki pénzt kapott a szolgálatiért.

Ő volt az első professzionális labdarúgó Spanyolországban. Egy helyi suszterrel csináltatta magának a futballcipőket, hiszen Spanyolországban akkoriban nem létezett futballcipő, nem forgalmaztak focicsukát. Ezt úgy oldotta meg, hogy elkérte az angolok futballcipőjét, bevitte egy cipészhez, aki lekoppintotta.

Az ön családja megőrizte az ereklyéket, futballcipőt, mezt, és így tovább?

Megőriztük Miguel de Unamuno bélyegalbumait, amelyek előbb magánál Pichichinél voltak, aztán nagypapámnál, majd édesapám birtokába kerültek, végül hozzám. A korabeli fotókat, mezeket, cipőket az Athletic Bilbao múzeumának ajándékoztuk.

Pichichi egy valóságos sztár volt. Mit jelentett sztárnak lenni abban a korszakban?

Erre a kérdésre nem tudnék válaszolni, hiszen kutatni kellene a korabeli újságokban, egy biztos, ismert ember volt Bilbaóban. Nagyon szerették a városban. Imádta a fiesztákat, szeretett bulizni, jókat enni, a haverokkal nagyokat mulatni. Azt beszélik, hogy azt a pénzt, amit a futballal keresett, az utolsó fillérig elmulatta a csapattársaival és a barátaival. Egyetlen bilbaói mulatságról sem hiányzott, ha buli volt, Pichichi nem hiányozhatott.

Nagy volt a bánat, amikor elhunyt?

Az egész város gyászolt. Az ő pályafutása sem volt fenékig tejfel, karrierje vége felé kapott hideget-meleget, éppen ezért idő előtt visszavonult. Aztán bírónak állt, ami, tudjuk, nem egy népszerű szakma. 29 évesen hunyt el, ami mélyen megrázta Bilbaót, hiszen ő mégiscsak egy idol volt errefelé.

Akkoriban őt sem becsülték meg, de mára már igazi értékké érlelődött a Pichichi név, hiszen az utóbbi években vált fontossá a labdarúgás, mint szakma.

A Pichichi trófeát az ő tiszteletére hozták létre. Nem is tudom, mikortól ítélik oda….

1952-től.

Igen, és ez azért fontos, mert ő jóval korábban meghalt, de a személye nem meredt feledésbe. Ez a név egyre nagyobb fontossággal bír, hiszen a legeredményesebb góllövő kapja meg a díjat, aminek komoly értéke van. Ahogy nőtt a futball jelentősége, úgy lett értékesebb, fontosabb a Pichichi-díj, amelyért minden évben a világ legjobbjai szállnak harcba. A San Mamés-stadion VIP-páholyában ott díszeleg Pichichi szobra, ez is jelzi, milyen sokat jelentett a klub történetében. Immáron hagyomány, hogy az a csapat, amely először játszik a San Mames-ben, egy virágcsokrot helyez el a szobornál. Ezek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Pichichi egy igazi legendává váljon.

Minden bizonnyal nagy büszkeség járja át a családot, amikor azt látja, hogy a világ legnagyobbjai veszik kézbe a Pichichi-díjat. A legendás Puskás négyszer bizonyult a legeredményesebb játékosnak, manapság Messi és Ronaldo vív hatalmas trófeát ezért a címért.

Mindenképpen meg akarok osztani veletek egy történetet. A kisebbik fiam betegesen szereti a futballt, megőrül érte.

És miután bilbaói, gondolom, hatalmas Athletic-drukker.

A napnál is világosabb.

Ez errefelé nem is lehet vita tárgya.

Óriási Athletic szurkoló. A kisfiam nem mellesleg imádta Cristiano Ronaldót. Rajongott érte. Ha elmentünk Portugáliába, Cristiano mezt kért, de bárhol is kötöttünk ki a nagyvilágban, addig nem szállt le rólam, amíg nem vettem meg neki az éppen aktuális Ronaldo-trikót. Aztán Ronaldo a Realhoz szerződött. Csupán 2 vagy 3 forduló telt el a bajnokságból, amikor egy sajtótájékoztatón megkérdezték tőle, milyen tervei vannak a Pichichi-díjat illetően, megcélozza-e a Pichichi-trófeát. Korábban nem is hallotta szerintem ezt a nevet, fogalma sem volt róla, mi is ez egyáltalán. Nem tetszett neki a kérdés, és azt találta mondani, hogy neki teljesen mindegy, hogy Pichichi vagy Pachocho. Azóta a kisfiam hallani sem akar Ronaldóról. Azt mondta, ne sértegesse senki az ő rokonát. Lassan 10 éves, és még mindig nem bocsátott meg Ronaldónak.

Feltételezem, a családban minden nap szóba kerül Pichichi alakja.

Igen, minden nap szóba hozzuk.

És csak úgy sorjáznak a sztorik.

Új dolgok nem kerülnek elő, az összes sztorit betéve fújjuk.

Mindent tudnak róla?

Mindent, abszolút. A bélyeggyűjtős történet kevésbé ismert, de miután elmeséltem, most már ezt is egyre többen meg fogják ismerni. Említettem, hogy imádta a fiesztákat, szeretett szórakozni, mulatni.

Azóta született a családban Pichichihez fogható tehetség?

Nem, sajnos nem.

Senkiből nem lett futballista.

Nem.

Más sportágban sem villogott senki?

Nem!

Ön például a politika felé vette az irányt.

Én igen! A nagybátyám is politizált. A baszk parlamentben tevékenykedett. Pichichi volt az első és eddig utolsó ember a családban, aki futballozott, és egyáltalán magas szinten sportolt. A zsenialitás nem tömegsport.

Pichichi alakja egy szigetet jelent ebben a családban. A sok kultúrember mellett egy futballista. Nem vették jó néven, de gondolom, ma sem örülnének ebben a családban, ha valaki egyszer csak azzal állítana be, hogy a futballkarriert választja, és mindezt ráadásul a tanulás rovására teszi.

Felnéztek rá, igaz, az édesanyja nehezen tolerálta a hobbiját. Édesapámék, a testvérei imádták, és büszkék voltak rá. Összességében azt kell mondanom, hogy ő a család legnagyobb győztese, furcsa, de lesöpörte az elismerés, a megbecsülés terén a tanult, a társadalomban megbecsült embereket, és innen is látszik, hogy a labdarúgás mindent visz. Népszerűségben verhetetlen. Hiába a sok filozófus, akadémikus, író, polgármester, a mi családunkban Pichichi a legnagyobb sztár még mindig. 2013-ban ünnepeltük az első hivatalos góljának 100 éves évfordulóját. Nemsokára halálának 100 évfordulójára kerül sor. Én nem ismerhettem, édesapám sem ismerte. Pichichi halála után született. Nagypapám Pichichi legkisebb testvére volt. Kettejük között igen nagy volt a korkülönbség.

Nagyon szépen köszönöm beszélgetést.

Én köszönöm az érdeklődést.