A Figo-ügy, 2. rész
2011. 11. 03. 13:47 Olvasási idő: 3 perc
A magánéletéről kezdett el beszélni, de kitért a hivatására is. Gyorsan kiderült, hogy egy hatalmas üzletemberrel van dolgom, aki többségi tulajdonosként és elnökként irányítja a világ egyik legnagyobb építési vállalkozását, az ACS nevű társaságot, és nem mellesleg gyerekkora óta Real Madrid-szurkoló. Azt mondta, annak ellenére, hogy a csapat megnyerte a Bajnokok Ligáját, Lorenzo Sanz nem tud megbirkózni a pénzügyekkel, és a Real Madrid 300 millió euró adósságot görget maga előtt. A Real mélyrepülésben van, és úgy érzi, kötelessége mindent megtenni annak érdekében, hogy megmentse szeretett egyesületét. Azzal viszont tisztában volt, hogy Sanz pozíciója betonerős, és aki az útjába áll, eltakarítja, mint a szemetet. Éppen azért, folytatta a mondandóját, csak abban az esetben borulhat a papírforma, ha sikerül megnyerni az ügynek a világ egyik legjobb játékosát, az örök rivális Barcelona óriási szimbólumát és csapatkapitányát, Luís Figót. Ez hatalmas karddöfés lenne a katalánokba. Oda bele, a szívük kellős közepébe. A Real Madrid szurkolói, akik nem szeretnék megfosztani magukat a látvány örömétől, rögvest átállnának a másik oldalra. Ebben az időszakban Figo a portugál válogatott tagjaként az Európa-bajnokságra koncentrált. Lényegtelen, hisz’ a folyamatnak valahol el kellett kezdődnie. Minden kétséget kizáróan, ő volt az egyetlen ember, aki abban a pillanatban képes volt arra, hogy ide vagy oda mozdítsa a mérleg nyelvét. E tekintetben egyet kellett értenem Florentino Perezzel, de volt egy kérdés, ami nem hagyott nyugodni:
-Ön pont ebben a pillanatban említette, hogy a Real Madridnak komoly anyagi problémái vannak, nem? Ha ez valóan így van, akkor legyen oly kedves, és árulja el, ki fogja kifizetni Figo kiváltási árát, a 60 millió euró + ÁFÁ-t, ráadásul egy összegben és azonnal, egy szuszra?
– Én- válaszolta Florentino. – Az összes váltó és banki garancia a rendelkezésemre áll, és bármikor meg tudom mutatni, akár neked, akár Figónak.
És mindezt olyan magabiztosan jelentette ki, hogy eszem ágában sem volt kételkedni benne, biztosra vettem, hogy nem kamuzik, megvan rá a pénze. Egy adott pillanatban kénytelen voltam Pufi barátomat is bevonni a beszélgetésbe.
– Elmondtad az úrnak, hogy nem én vagyok Figo menedzsere?
-Igen, el. José Veiga Figo menedzsere. Ám te vagy a portugál labdarúgók királya, és az egyetlen, aki meg tudja győzni Figót, hogy szánja rá magát a költözésre.
Lehetetlen küldetésnek tetszett, de úgy voltam vele, megpróbálom. Végül is mit veszíthetek? Mit kockáztatok? Semmit! Mi történik, ha felhívom José Veigát? Egy egyszerű hívás az egész, nem dől össze a világ. Bizonyára azt válaszolja, hogy felejtsük el az egészet úgy, ahogy van, az ügy ezzel véget is érne, Lorenzo Sanz pedig évekig trónolna a Real elnöki bársonyszékében. Vagy ezzel a telefonhívással kezdetét venné a labdarúgás történetének legdrágább és legtöbb vitát kiváltó átigazolási cirkusza. Ki tudja? Úgy voltam vele: Paulo, mindent vagy semmit!
Pufi és Florentino előtt bepötyögöm José Veiga számát, beszélünk erről-arról, szóba hozom az elnökjelöltet, majd egyszer csak rátérek a lényegre: „Ez az ember csak akkor nyerheti meg a választásokat, ha be tudja cserkészni Figót”.
Mihelyt levittem a hangsúlyt, Pufi és Florentino oda hajolt hozzám, hogy véletlenül se maradjon le az első reakcióról. Óriási volt a feszültség. Mindketten tudták, hogy ezen a válaszon áll vagy bukik minden. Veiga végighallgatta a monológot, majd válaszolt. Mondanom sem kell, cseppet sem lepett meg: „Paulinho, az orvos látott mostanában? Ne rabold az időmet marhaságokkal! Na viszlát, barátom!”
És kinyomott. Én úgy tettem, mintha még vonalban lenne: „Rendben, Zé! Tökéletes! Én is ölellek!”
Szinte a másodperc törtrésze alatt remek ötletem támadt. Úgy gondoltam, teszek még egy kísérletet, hogy megmentsem a bizniszt. Biztos voltam benne, hogy egy olyan ember, mint Florentino, aki bármikor képes kicsengetni kp-ban 60 millió eurót, határtalan lehetőségekkel rendelkezik. És ez volt a titok nyitja. Ezért lett Florentino a Real Madrid elnöke.
A kezemben szorongattam a telefont. Florentino ott állt velem szemben kétségbeesett és aggódó tekintettel.
– Megoldható, ám Veiga 10 millió eurót kér jutalékként -mondom.
– A fele, és rendben van!- vágta rá Florentino.
– De ő ragaszkodik a 10-hez.
– Oké, kap hatot! Te is tudod, ez is őrült nagy összeg! Ennél többet nem tudok adni. A jutalék már így is az átigazolási összeg több mint 5 százalékát teszi ki.
– Rendben, visszahívom!
(részlet Paulo Futre: „A Portugál” című könyvből)
Folyt.köv.
