Az Atlético-modell

Abramov Gábor 2015. 03. 27. 15:13    
Olvasási idő: 12 perc

Az Atlético Madrid új stadionban és gigantikus, Európában egyedülálló edzőközpontban gondolkozik, iskolákat nyit szerte a világon és terjeszkedik: fiókcsapatot működtet az indiai ligában. Az Atlético utánpótlás bázisában 93 csapat fejti ki tevékenységét, egy jól megszerkesztett piramisban. Korábban három fronton figyeltek a fiatalokra. Az alapítvány által felügyelt iskolák abszolút függetlenül működtek, továbbá Madrid négy különböző pontján az Atlético-módszerrel oktatták a fiatalokat, és nem utolsósorban a klub utánpótlás bázisa is nevelte a következő nemzedék labdarúgóit. Az új modellnek köszönhetően mindet egy csokorba gyűjtöttek, azaz 2000 gyereket integráltak egyazon rendszerbe. A Vicente Calderon-stadion egyik irodájában a nemzetközi- és utánpótlás igazgatóval, Emilio Gutierrezzel beszélgettem.

A világ megváltozott, hatalmas pénz van a futballban, ám van, akinek kevés jut, és akinek kevesebb jut, az megpróbál jobban odafigyelni az utánpótlására, és e tekintetben az Atlético Madrid élen jár.  Engedd meg, hogy egy igen egyszerű kérdéssel indítsak: jelen pillanatban hány saját nevelésű játékos tagja az első csapat keretének?

Az Atlético Madrid jelenlegi keretében öt saját nevelésű játékos van, és ha figyelembe vesszük azokat is, akik kölcsönben szerepelnek itt-ott, akkor a bő keret egyharmadát a saját nevelésű játékosok teszik ki. Manquillót a Liverpoolnak adtuk kölcsön, Oliver Torres a Portóban szerepel az Atlético Madrid kölcsönjátékosaként. Gabi nálunk nőtt fel, csakúgy, mint Koke, de Mario Suárez és Saúl is a ház saját termése. Az Atlético Madrid elsődleges célja az, hogy kinevelje a játékosokat, hogy felnevelje és aztán átadja őket az első csapatnak, és csak ezt követően célozza meg a piacot. Nálunk a folyamat így néz ki. Azon dolgozunk, hogy megerősítsük a piramist, alulról építkezünk, éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk az akadémiánkat. A célok között szerepel, hogy minden idényben, minél több saját nevelésű futballista játsszon az első csapatban. A szurkoló sokkal jobban tud azonosulni azzal a játékossal, amely a házban nőtt fel, tehát azzal, hogy beépítjük a saját nevelésű játékosokat az első csapatba, valamivel többet biztosítunk a szurkolóinknak, mint esetleg más csapat. Ennek rengeteg pozitív hozadéka van, az a futballista, aki itt kezdte, sokkal jobban kötődik a csapathoz, érzelmileg nagyon erős kötelék fűzi hozzá.

Akadémiáról beszéltél, korábban a futballiskolákat nem így hívták, de ma már ezzel a szóval, kifejezéssel azonosítjuk a focisulikat. Magyarországon gombamód szaporodnak a futball akadémiák, ennek ellenére igen kevés futballista jut el addig, hogy aztán bemutatkozhasson az első csapatban. Ha már itt tartunk, bizonyára végeztetek felméréseket, vannak adataitok a tekintetben, hogy egy 10-12 éves gyereknek mekkora esélye van arra, hogy eljusson az első csapatig.

Az elmúlt években megváltoztattuk az utánpótlás modellt. Elmondhatjuk, hogy Európában az Atlético Madrid büszkélkedhet a legnagyobb létszámú futball iskolával, amelynek 1982-ben tették le az alapjait. Az Atlético Madridnak 93 csapata versenyez a spanyol szövetség zászlaja alatt. Korábban három úton jártunk. Voltak bizonyos csapatok, amelyeket az Atlético Madrid alapítványa működtetett. Ezek teljesen önállóan funkcionáltak, tökéletes függetlenségben, aztán volt 80 csapatunk, amely a mi paramétereink szerint látta el a feladatát itt, Madridban, a madridi tartományban, négy különböző helyen, és nem utolsósorban ott volt az utánpótlás bázisunk, ösztöndíjasokkal, ők a legmagasabb szinten futballoztak az egyes korosztályokban. Egy adott pillanatban úgy döntöttünk, hogy összevonjuk a három rendszert, és így állítjuk össze a piramisunkat. Egyetlen európai klub sem tud felmutatni annyi utánpótlás csapatot, mint az Atlético Madrid. Az U13-ban és U14-ben 15 csapatunk van, és minden egyes gárda részt vesz a madridi, tartományi  bajnokságban. Szintén 15 U11-es és U12-es gárdával büszkélkedhetünk, és ezek a srácok is részt vesznek a madridi bajnokságban. Ez megadja a lehetőséget arra, hogy stabil lábakon álljon az Atlético Madrid piramisa, így nyomon tudjuk követni a gyerekek fejlődését. Az Atlético nem csupán az utánpótlást tartja szem előtt, hanem komoly projekteken töri a fejét. Új stadionban és új sportvárosban gondolkozik, amit, ha elkészül, Európa legnagyobbjaként fognak emlegetni. Az Atlético Madrid fejlődni akar, az Atléticónak komoly stratégiája van, az Atlético stabil alapokon nyugszik. A klubnak sok pályára van szüksége annak érdekében, hogy minél több gyereknek lehetőséget biztosítson a fejlődésre, hogy minél több gyerek fejlődését nyomon tudja követni. Mi metodológiát és munkamódszert integráltunk, amikor összevontuk a három, eddig szinte egymástól függetlenül működő rendszert. A gyerekeknek a mi szemünk előtt kell feljebb és feljebb kúszniuk ezen a piramison. Azzal, hogy új infrastruktúrában, új stadionban, új sportkomplexumban gondolkozunk, egyértelmű jelét adjuk annak, hogy mi nem igazolni, vásárolni akarunk, hanem kinevelni. Nem akarunk 50, 60, 70, 80, 90 vagy 100 millió eurót költeni egy argentin sztárjátékosra, hanem mi, magunk szeretnénk kinevelni hasonló képességű, tudású futballistát. Ez persze cseppet sem jeleni azt, hogy végérvényesen hátat fordítunk a piacnak, ugyanis az olyan csapatoknak, mint amilyen az Atlético, meg kell szerezniük a világ legjobbjait, hogy aztán a legmagasabb szinten tudjanak versenyezni. A klub arra törekszik, hogy megerősítse a belső kiválasztás rendszerét, hogy minél több játékost neveljen ki az első csapat számára, hogy a fejlődés folyamatos legyen. Ha mindenki ugyanazzal a metódussal dolgozik, és ennek az összevonásnak pont ez a küldetése, a srácok  könnyebben lépnek az egyik lépcsőfokról a másikra. Amikor a saját nevelésű játékosokról beszéltem, nem említettem De Geát, aki  nálunk nevelkedett, csakúgy, mint Fernando Torres, hogy csak a fiatalabb generációról beszéljek. Ha egy picit visszamegyünk az időben, akkor szóba hozhatnám a Real Madrid korábbi szimbólumát, Raúlt is, aki szintén nálunk nevelkedett, és aki egy rossz, elhibázott politika miatt kényszerült arra, hogy továbbálljon. A kérdésedre válaszolva, annak a gyereknek, aki nálunk nevelkedik, igen nagy esélye van arra, hogy felkerüljön az első csapathoz. Ahogy említettem, jelen pillanatban 5-6 saját nevelésű játékos van az első csapat keretében, és az a cél, hogy 2-3 éven belül egyensúlyba hozzuk a saját nevelésűeket a kintről érkezőkkel.

Hány gyerek nevelkedik az Atlético utánpótlás rendszerében?

Az Atlético Madrid akadémiája 93 csapattal rendelkezik, és ha beleszámoljuk azokat a klubokat, egyesületeket, iskolákat, amelyek szorosan együttműködnek velünk, akkor elmondhatjuk, hogy körül-belül 2000 gyerek nevelkedik az Atlético zászlaja alatt.

Hogyan zajlik a kiválasztás? Milyen adottságokkal kell rendelkeznie annak a gyereknek, aki ide szeretne kerülni?

E tekintetben óriási szerep hárul az alapítványunk által felügyelt csapatokra. Már 4-5 éves korban elkezdünk foglalkozni a gyerekekkel, fejlesztjük a srácok mozgáskoordinációját, ebben a korban az összes gyakorlat erre irányul, illetve arra, hogy a gyerek jó barátságba kerüljön a labdával. Elsajátítanak bizonyos mozgásokat, és már itt ki lehet szűrni azokat, akik ügyesebbek, mint a többiek. A gyerekek ebben a korban nem versenyeznek, ez egy szociális szolgáltatás, amit az Atlético Madrid nyújt a srácoknak. Fociznak és jól érzik magukat. Az a célunk, hogy minél több kisfiút és kislányt integráljunk a sport világába. Ez az első szűrő, ezekből a gyerekekből áll össze az első 7 éven aluli csapatunk. Minden tekintetben ez az első csapat, egy álom kezdete. Minden az U7-es csapattal indul, ez a nagy sztori első állomása, aztán ezekhez a gyerekekhez csatlakoznak az idősebbek, és így duzzad a rendszer és épül a piramis. Fontosnak tartjuk, hogy szívesen csinálják azt, amit csinálnak, hogy versenyképesek legyenek, hogy lehessen látni rajtuk a versenyszellemet, és hogy mindig többet és többet akarnak.  Felelősségteljes gyerekeket keresünk, hiszen az akadémia egyik fő célkitűzése az, hogy olyan embereket neveljen, akik megállják a helyüket a társadalomban. Csak kevesen játszhatnak majd az élvonalban, a B-ligában vagy éppen a harmadik vonalban. Csak kevesekből lesz futballista, de mi mindenkinek utat mutatunk, hogy aztán jól megállják a helyüket az iskolapadban vagy a munkaerő piacon. Nagyon fontosnak tartjuk a nevelést. Az akadémia az értékekre támaszkodik, ebben a szellemben működik, és ezt a koncepciót minden gyereknek magába kell szívnia. A sporton keresztül próbáljuk integrálni a gyerekeket a társadalomba, és amellett, hogy profikat nevelünk, embereket formálunk, hogy aztán bármilyen körülmények között megállják a helyüket az életben. Az Atlético akadémiája nagy figyelmet fordít az oktatásra, számos programot dolgozott ki a „tanulj és sportolj” témakörben, és eltökélt szándékunk, hogy e tekintetben is mi legyünk a példa a világ számára. Aki hozzánk kerül, attól elvárjuk, hogy legyen kitartó, hogy kifogástalan mozgáskoordinációval rendelkezzék, hogy mindig készen álljon arra, hogy túlszárnyalja önmagát, de mindennél fontosabb az, hogy képes legyen csapatban dolgozni és gondolkodni. Csapatembereket keresünk, akik hatalmas lelkesedéssel vetik bele magukat a munkába annak a reményében, hogy egyszer sportolóvá váljanak. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy merjenek nagyokat álmodni, hogy lássák, hogy az álom valósággá válhat, így kivisszük őket mérkőzésre, a Vicente Calderónba, megadjuk a lehetőséget, hogy találkozzanak az első csapat edzőjével, Diego Simeonéval vagy a játékosokkal. A nemzetközi tevékenységünket is kiemelném, hiszen különböző kezdeményezéseknek, programoknak köszönhetően külföldi gyerekeknek is megadjuk a lehetőséget, hogy itt nevelkedjenek. Nagyon nagy erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy minél több gyereket rábírjunk arra, hogy sportoljon, és az utolsó utáni célok között szerepel az, hogy az első csapat számára neveljünk futballistákat. Minél több területet fésülünk át, minél szélesebbre nyitjuk a horizontot, annál több gyereknek tudunk sportolási lehetőséget biztosítani Spanyolországban, illetve a nagyvilágban, minthogy külföldön is számos akadémiát működtetünk.

Hol egészen pontosan?

Kínában öt iskolánk van.  Nemrég nyitotta meg kapuit a romániai akadémiánk, két évvel ezelőtt indítottuk útjára a futball iskolánkat Mexikóban, amely már hét különböző központban fejti ki tevékenységét. Hónapokon belül Afrikában is megjelenünk, dél-amerikai akadémiában is gondolkozunk, de Közép-Amerikában is fel fogunk tűnni. A világ minden piacán jelen kell lennünk, ezért dolgozunk, és amikor így gondolkozunk, két cél vezérel minket: csodálatos dolognak tartjuk, hogy a gyereket megtaníthatjuk futballozni és ugyanolyan csodálatos lehetőségnek gondoljuk azt, hogy ennek a kezdeményezésnek köszönhetően még többen megismerhetik az Atlético Madridot szerte a világon. Ott akarunk lenni mindenhol, és minél több helyre eljutunk, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy kincset találunk. A futball sok lehetőséget rejt magában, a futball tágítja a látókörödet, megismersz új kultúrákat, embereket, nyitsz a világ felé. Azok, akik hozzánk kerülnek, elsajátítják a nyelvünket, a legjobb nevelésben részesülhetnek, a legideálisabb helyen szívhatják magukba a futball tudományát.

Az Atléticónak hány játékos megfigyelője van Spanyolországban, illetve a nagyvilágban?

Nem tudok pontos számmal szolgálni, azt azonban elmondhatom, hogy a nemzetközi piacon kevés megfigyelővel dolgozunk. Spanyolországot teljesen lefedjük, a félszigetet, csakúgy, mint a szigeteket. Minden egyes tartományban van egy koordinátorunk, aki szorosan együttműködik az adott területen dolgozó megfigyelőkkel, úgyhogy egyetlen tehetség sem csúszhat ki a kezünk közül. A nemzetközi piacon dolgozó megfigyelőink több nációt is szem előtt tartanak, rengeteg mérkőzést megnéznek. A fontosabb ligákra koncentrálunk, mert úgy gondoljuk, hogy ezekre a bajnokságokra figyelve, nagyobb a lehetőségünk arra, hogy újabb és újabb tehetségeket fedezzünk fel. Mindenképpen el kell mondani, hogy piac és piac között is van különbség, ez attól függ, hogy az adott terepet milyen céllal akarod átfésülni. Ha az első csapat számára keresel játékost, akkor olyan bajnokságban kutakodsz, amely garanciát jelent számodra a továbbiakban. Amennyiben egy fiatal, feltörekvő tehetségben gondolkozol, akkor kinézel, példának okáért az argentin piacra, és megszerzed, adott esetben Kun Agüerót. Vannak olyan országok, amelyek sok ígéretet tudnak felmutatni, de ezeknek a srácoknak időre van szükségük ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a spanyol futballhoz, amely sokkal gyorsabb, mint az argentin. Itt nincs idő gondolkozni, gyorsan kell cselekedni. Spanyolországban egész rövidre vágják a gyepszőnyeget, máshol hosszabbra engedik. Minden külföldről érkező játékosnak időre van szüksége annak érdekében, hogy felvegye a spanyol futball ritmusát. Idő kell, amíg az új szerzemény be tud illeszkedni. Elég nagy apparátussal dolgozunk, úgyhogy a piac minden rezdülésével tisztában vagyunk, nem maradunk le semmiről.

Mikortól beszélhetünk profi játékosokról. A 19 éven aluliak, akik részt vesznek a BL-sorozatban, a YOUTH-ligában, már profinak számítanak?

Nem, ők a mi növendékeink.

Ezek szerint nincs profi szerződésük.

Egynek-kettőnek már van professzionális kontraktusa. Nagyon sok tehetséges 17 és 18 éves játékosunk van, akire nagy figyelmet fordítunk. Szerintem akkor válik valaki profivá, amikor bemutatkozik az első csapatban. A C-ligában szereplő játékosainak sem tekinthetők profiknak, a nevelés egyik fázisát koptatják. Ha valaki felkerül az első csapathoz, már profinak számít, ennek megfelelő szerződést és fizetést kap, ugyanakkor a felelősség is más. Rengeteg olyan játékosunk van, aki aztán nem tudja megtenni az utolsó lépést, nem tud felkerülni az első csapathoz, sosem kerül fel a neve a nevezettek listájára. Ez nagy ugrás, és csak kevesen tudják abszolválni. Vagy nagyon jó az illető, vagy kedvezően alakulnak a körülmények, és ezért kerül fel az első csapat keretéhez. Csak keveseknek adatik meg, hogy bemutatkozzon az Atlético Madrid első csapatában, ettől függetlenül igen sok kész játékost adunk ki a kezünkből, akiket aztán felszippant a piac. Nálunk az számít profinak, aki ebből él, és legfőképpen profiként gondolkozik. Az első csapattól lefelé csak olyan játékosokról beszélünk, akik fejlődésben vannak. Az is gyakran előfordul, hogy valaki egyszer csak berobban, mert tett érte, dolgozott és csak az járt a fejében, hogy futballistává váljon. Az illető megkapja a lehetőséget, bemutatkozik az első csapatban, de nem tud élni a lehetőséggel, aztán adott esetben a Getaféhoz vagy a Rayo Vallecanóhoz kerül, majd eltűnik. Napestig sorolhatnám azokat a példákat, amikor valakit felvittünk az első csapathoz, és egy év után kikerült a látókörünkből, az okokat itt is hosszasan lehetne sorolni. Volt olyan eset is, amikor valaki csak azért került fel az első csapathoz, mert akkor, abban a pillanatban pont egy olyan játékosra volt szükség, amilyen ő, olyan adottságokkal, és miután nem akadt versenytársa és nem volt olyan futballista, aki kiszorította volna a csapatból, ott ragadt, és éveket húzott le az Atléticóban. Mindenre van példa. Torres 17 évesen mutatkozott be az első csapatban, de gondoljunk bele abba, mekkora esélye lett volna erre abban az esetben, ha olyan vetélytársai akadtak volna, mint Agüero, Falcao vagy Forlán. Minden bizonnyal távoznia kellett volna, és máshol kellett volna megélhetés után néznie, ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy örökre bezáródtak volna mögötte az Atlético Madrid kapui, ugyanis a kvalitásai megvoltak, ezt már 17 évesen is bizonyította. Az életben szükséged van egy jó nagy adag szerencsére, és nem baj, ha jó időben vagy jó helyen. Ha valaki megkapja a sanszot, és jól teljesít, akkor ott tud ragadni. Aki az akadémia tagja, az fejlődés alatt áll, egyáltalán nem számít profinak.

Hány srácnak tudtok kollégiumot, szállást  biztosítani?

Nagyon sok olyan kissrác nevelkedik nálunk, akinek fizetjük vagy a tanulmányait vagy azt, hogy eljusson edzésre, és onnan haza. Nagyon sok ösztöndíjasunk van, ám nem mindenki szorul rá a kollégiumi ellátásra. Van, aki azért kerül kollégiumba, mert nem tudja megoldani az ingázást, vagy azért, mert ahol lakik, lehetősége sincs arra, hogy oda-vissza utazzon, ráadásul igen sokan más régióból érkeztek hozzánk, úgyhogy az ő esetükben csak a kollégiumi ellátás nyújthat segítséget. Négy különböző kollégium áll a srácok rendelkezésére, ezek a gyerekek mindent közösen csinálnak. Együtt reggeliznek, ebédelnek, vacsoráznak, együtt mennek edzésre és a suliba. Autóbuszokkal visszük őket tréningre, és mindig Majadahonda a célállomás, ha idegenbe készülnek, ugyanis a majadahondai edzőközpontban szoktak gyülekezni a csapataink. Ezeknek a srácoknak a kollégium ellátás mellett, az iskolai tanulmányaikat is fedezzük.

Említetted az ösztöndíjat! Mennyit kapnak ezek a srácok? Sokat, keveset, vagy annyit, amennyi éppen kell?

Aki betölti a 18. életévét, már akár egy jó kis fizetést is kaphat, és az ezzel járó prémiumokat, kiegészítő juttatásokat. Aki nálunk ösztöndíjban részesül, annak fedezzük a kollégiumi ellátását, illetve a tanulmányaival járó költségeket. Nálunk ez jelenti az ösztöndíjat. A srácoknak megadjuk a lehetőséget, hogy képezzék magukat, hogy tanuljanak. Nagyon sok 15-16 éves gyerek lakik kollégiumban, őket így támogatjuk, az idősebbek aszerint kapnak támogatást, hogy milyen sportteljesítményt nyújtanak.

Milyen kapcsolatban álltok az iskolákkal, és számotokra mennyire fontos az, hogy a gyerekek jó tanulmányi eredményeket tudjanak felmutatni?

A tanulás a stratégiánk igen fontos eleme. Ahogy már elmondtam, számunkra nagyon fontos a srácok tanulmányi előmenetele. Nemrég hoztunk tető alá egy megállapodást az egyik egyetemi központtal, pont azért, hogy biztosítsuk a nálunk futballozóknak a lehetőséget, hogy beiratkozhassanak az egyetemre, ahol egyébként a sportolási lehetőség is biztosított. Ha valakinek nem jön össze a futballista karrier, akkor még mindig ott van az egyetem, ahol diplomát szerezhet, és behozhatja azt az időt, amit elvesztegetett a futballista karrier építésével, ami adott esetben megtorpant, csődbe ment. Korlátozzuk azon gyerekeknek a versenyeztetését, akik nem állják meg a helyüket az iskolapadban. Drákói szigort alkalmaztunk azokkal szemben, akik megbuktak, azaz megvontuk tőlük az ösztöndíjat, és ismét ehhez megoldáshoz fogunk folyamodni, ha valaki nem veszi az iskolai akadályokat.  A gyerekeknek tudniuk kell, hogy az idejüket hasznosan kell kihasználniuk, maximálisan oda kell figyelniük a tanulásra, illetve a futballra. Ha mindkettőt komolyan csinálják, akkor másra nem is juthat idejük. A futball nagyon sokat tud adni, értékesebb emberré tesz, segít az akadályok leküzdésében, úgyhogy csak azt tudom mondani mindenkinek, hogy sportoljon. A tanulás és a sport teljesítmény szoros összefüggésben áll egymással, és számos példa bizonyítja, hogy a kettőt simán össze lehet egyeztetni, csak akarni kell. Azt tapasztaltuk, hogy az, aki jobban tanul, az a pályán is jobb teljesítményre képes.

Az Atlético Madrid utánpótlás bázisában nagyon sok féle nemzet gyermeke nevelkedik, minden kontinens képviselteti magát. Ugyanakkor, úgy tudom, hogy a rendszerükben nincs magyar srác. Mi kell ahhoz, hogy egy magyar tehetség ide kerüljön?

Sajnos nincs, és e tekintetben a segítségeteket kérjük. Reméljük, hogy ez az interjú is segít abban, hogy a magyar szurkolók közelebb kerüljenek az Atlético Madridhoz. Ahogy az már elhangzott, az Atlético terjeszkedni akar, a folyamat elkezdődött. Mindenütt megpróbáljuk felkutatni a stratégiai partnereinket, akik hajlandók együttműködni velünk, akik készen állnak arra, hogy befogadják a módszereinket és magukévá tegyék az Atlético Madrid márkanevet. Egy ilyen kezdeményezés, együttműködés nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az adott országban még jobb legyen a futball. Lehetőséget biztosítunk a srácok számára, hogy megismerjék Spanyolországot, hogy képviseljék az Atlético Madridot. Jó néhány gyereknek megadatik, hogy itt, a mi utánpótlás rendszerünkben, az anyaországban mérje le, hol is tart a spanyol gyerekekhez képest. A futball univerzális játék, és mint ilyen nincs különbség egy kínai, egy spanyol, egy olasz, egy német vagy egy dél-afrikai gyerek között. Egyformák vagyunk, és mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy a sporton keresztül megvalósítsa önmagát. Amikor azt mondom, mindenki, akkor a világ összes országa megjelenik a szemem előtt. Nagyon sok olyan futballista volt képes arra, hogy történelmet írjon, aki első látásra nem is tűnt, tűnik futballistának. A jó futballista nem feltétlenül nagy, erős és izmos, nem ez a jó labdarúgó prototípusa, persze láttam én már olyan futballistát, aki mindhárom tulajdonsággal rendelkezett. Nem hiszem, hogy az egyik országban több tehetséges gyerek van, mint a másikban, a különbség a metodológiában rejlik. Ahol jobban dolgoznak, minden kétséget kizáróan több tehetséget tudnak kiaknázni.  A hangsúly nem a hadrenden van, hanem azon, hogy a játékosok megértsék, hogy mit miért csinálnak. Figyelni kell a fejlődésüket napról napra, elemezni kell a játékukat, és rá kell vezetni őket a megoldásra. Az is nagyon fontos, mennyire lehet motiválni egy játékost, hogyan lehet „belenyúlni” a játékába annak érdekében, hogy még hasznosabb teljesítményt nyújtson a csapat számára. Ezek a dolgok megtanulhatók, de dolgozni kell, és a megfelelő metódusokat kell használni. Itt másképpen dolgozunk, éppen ezért vagyunk eredményesebbek az utánpótlás terén. Mondom, nagyon sok országban vagyunk jelen, és meg vagyunk győződve róla, hogy a külföldi gyerekek legalább olyan jók, mint azok a srácok, akik itt, Madridban nevelkednek.

Ha egy magyar szülő, látva és hallgatva ezt az interjút kedvet kapott ahhoz, hogy a gyerekét beírassa az Atlético Madrid utánpótlás rendszerébe, akkor kihez kell fordulnia? Milyen lépéseket kell megtennie, hol kell kezdenie?

Naponta több száz megkeresés érkezik, mindannyian azzal a szándékkal veszik fel velünk a kapcsolatot, hogy nézzük meg a gyerekét. Meg van kötve a kezünk, hiszen a szabályok szerint csak akkor szerződtethetünk valakit külföldről, ha elér egy bizonyos kort. Számunkra az a legjobb, ha az adott országban működtetni tudunk egy iskolát, amely egybe gyűjti a gyerekeket. Innen ki lehet emelni a tehetségeket, ez egy nagyon jó kis szisztéma. Az a gyerek, aki kiemelkedik, meghívjuk egy hétre, hogy tréningezzen velünk, hogy testközelből megtapasztalja, mi az, hogy Atlético Madrid. Sokszor alkalmazzuk ezt a metódust. Az ideális az lenne, ha Magyarországon is létre tudnánk hozni egy hasonló központot. Ez az egyik formája annak, hogy valaki nálunk kössön ki, aztán a menedzserekről, megfigyelőkről sem szabad megfeledkezni, akik állandóan bombáznak minket az ajánlataikkal. Amikor megnyitunk egy iskolát külföldön, elsősorban azzal a céllal tesszük, hogy exportáljuk az Atlético modellt, hogy megismertessük az ottaniakkal a márkanevet, amelyről ki kell derülnie, hogy emberközeli és cseppet sem távolságtartó. A sport mindenhol komoly lehetőséget biztosít arra, hogy az emberek másképpen integrálódjanak a társadalomba. Ez egy szociális juttatás is, ami szintén fontos számunkra, mi ilyenek vagyunk. Indiában is van egy fiókcsapatunk, amely az első osztályban szerepel, és hozzáteszem, mi vagyunk az első olyan európai klub, amely fiókcsapattal büszkélkedhet az indiai profi bajnokságban. Nagyon nagy lehetőség, nagyon élvezzük, és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy az indiaiakat közelebb hozhatjuk a futballhoz, és mindezért rendkívül hálásak. Nagyon szívesen létrehoznánk egy akadémiát Magyarországon is, nálatok is megadnánk a lehetőséget a gyerekeknek, hogy a mi metódusunk szerint futballozzanak, és hogy közelebb kerüljenek az Atléticóhoz. De szép is lenne!

Nagyon szépen köszönöm ezt az interjút, most már jobban értem az Atlético utánpótlás rendszerét. Sokat tanultam tőled, köszönöm szépen.

Mi köszönjük az érdeklődést!