A Khan-jelenség

Abramov Gábor 2016. 05. 13. 10:47    
Olvasási idő: 2 perc

Május első hétvégéjén az év egyik legjobban várt meccsén megszületett az év kiütése. Noha 2016-ból hátra van még bő félév, nehéz elképzelnem, hogy lesz látványosabb KO annál, mint amit a Saúl Alvarez–Amir Khan mérkőzésen láttunk. Ezen a szinten ritkán születik ennyire brutális, együtéses fej KO, a kegyetlenségére jellemző, hogy a mexikói letérdelt áldozata mellé, hogy megnézze, minden rendben van-e, annyira megijedt… Tulajdonképpen papírforma eredmény született! Ahhoz extra, és még annál is extrább képességű öklözőnek kell lenni, hogy valaki váltósúlyúként minden átmenet nélkül legyőzze a középsúlyú világbajnokot. Igaz ez még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy Saúl Alvarez nem vérbeli középsúlyú egyelőre, és a szóban forgó meccset köztes súlyban, 155 fonton vívták. Amir Khan remek bokszoló, de azért nincs olyan képességek birtokában, amelyek szükségeltetnek ahhoz, hogy mindössze három váltósúlyú meccsel a háta mögött, a nagyváltósúlyt kihagyva detronizálja a középsúly egyik legjobbját. Az ijesztő vereség ellenére szerintem Khan ázsiója emelkedett. Egy olyan korban, amikor a top versenyzők egy igen nagy százaléka azzal van elfoglalva, hogy miként kerülje el a veszélyes ellenfeleket – és két-három fontokon megy a huzakodás –, üdítő jelenség egy olyan öklöző, aki fittyet hány a kilókra, és mindenáron be akarja bizonyítani, hogy jobb, mint az agyonsztárolt, nála jóval esélyesebbnek tartott ellenfele. Khan az elmúlt években mindent megtett annak érdekében, hogy szorítóba csalja Floyd Mayweathert vagy Manny Pacquiaót, de nem járt sikerrel. A három veresége ellenére duzzadt az önbizalomtól, és szentül meg volt győződve arról, hogy bárkit képes megverni. Gondolom, frusztráltságában hívta ki a WBC középsúlyú bajnokát, Saúl Alvarezt, akinek kapóra jött a lehetőség, hiszen Khannak „van neve”, és egy látványos győzelemmel még jobb pozícióból diktálhat a Golovkin-meccs feltételeit illetően.

Csak csodálni lehet Khan lelki adottságait, mert ilyen vereség után a legtöbben elgondolkodnak a folytatáson, és kitérő válaszokat adnak a jövőt illetően, a brit viszont már közvetlenül a meccs után arról beszélt az HBO riporterének, hogy visszamegy váltósúlyba, majd miután kiengedték a kórházból, Miguel Cotto, Manny Pacquiao, illetve az őt szintén kiütő Danny Garcia nevét emlegette, mint lehetséges ellenfeleket az idei esztendőre… Nem akármilyen mentalitásra, önbizalomra, büszkeségre vall mindez.

Khan sokadszorra is bebizonyította, hogy nem csak beszél, hanem tényleg vállalja a veszélyt, kiáll bárkivel, legyen az két mérettel nagyobb, balkezes, technikás, ütő, tök mindegy, jöhet neki bárki, ő bizonyítani akar… Üde színfolt a mai mezőnyben. Ez a mentalitás mindig is jellemző volt rá, ennek ellenére lelkes szurkolóin kívül többnyire ellenszenvet váltott ki az emberekből. Merthogy – így ők – nagy a szája… Szerintem semmi baj azzal, ha valakinek nagy a szája, ha aztán tettekkel alá tudja támasztani szavait. Khan azt mondja, hogy kiáll bárkivel, de aztán láthatjuk, hogy nem is futamodik meg, ha jön egy lehetőség. Azt meg talán nem sokan tudják, hogy alapítványával nagyon sokat tesz a közösségért. Jelenleg a világ egyik legszegényebb országában, Gambiában épít egy olyan komplexumot, mely 100 árva gyermek számára biztosít majd iskolát, orvosi felügyeletet és ami a legfontosabb: otthont!

Szóval azon kívül, hogy bátor, gyors, kombinatív, szórakoztató, más okból is lehet kedvelni Amir Khant. Tisztelni mindenképp!