Keleti oldal, nyugati oldal
2012. 05. 28. 20:12 Olvasási idő: 3 perc
Az NBA-ben tegnap éjjel megkezdődtek a főcsoportdöntők. A nyugati párharcok a Grizzlies és a Nuggets első körös vitézkedését leszámítva eddig kevesebb izgalmat hoztak, mint egy Columbo-epizód. Keleten már kalandosabb volt az élet a sérüléseknek (Howard, Rose, Bosh, stb.), illetve az identitását kereső, sokat botló Miami Heatnek “köszönhetően”.
Ha figyelemmel kísérted a rájátszást beharangozó adást, tisztában vagy azzal, hogy a Spurst és a Heatet várom a döntőbe.
Azt kérdezed, hogy hajlandó lennék-e komolyabb összeget tenni a párharc tényleges kialakulására? A válaszom természetesen “nem”. Túl sok sérülést, ledobott ékszíjat, váratlan fordulatot láttam már ebben a szezonban.
Ha azt kérdezed, hogy láttam-e bármi olyat, ami miatt változtatnék az álláspontomon, ismét csak egy “nem” van a tarsolyomban.
Ki is fejtem, miért…
SAN ANTONIO – OKLAHOMA CITY
A Thunder überatlétái lenyűgözőek (Harden játékával nem tudok betelni) és idén megmutatták, hogy már a szoros meccseket is képesek megnyerni. A Spurs azonban nem nagyon játszik szoros meccseket, így könnyen belátható, hogy a Thunder hatalmas lehetőséget szalasztott el ma hajnalban.
Távol álljon tőlem, hogy megpróbáljam leegyszerűsíteni a kérdést, de jelenleg semmi okom nincs arra, hogy bővebb elemzésbe bonyolódjak a Thunder győzelmi esélyeivel kapcsolatban.
A Spurs kerete mélyebb és a végtelenségig variálható. Illusztráljam példával? Az ötös, amely hajnalban a lefújáskor a pályán volt, idén eddig összesen 28 percet játszott együtt. A Spurs játékosai intelligensebbek, edzőjük pedig 16 év után is képes előhúzni egy olyan mondatot (“I need some nasty.”), amelyre a csapat reagál és varázsütésre megfordítja a meccset.
A Spurs ezzel a játékkal legfeljebb öt meccs alatt kivégzi a Thundert. Ha ennél hosszabb lesz a párharc, annak az lesz az oka, hogy Duranték belátják, hogy mindaz, amit eddig letettek az asztalra, becsülendő, de a San Antonio ellen annyit ér, mint egy lyukas koton.
Fojtogató védekezés. Intelligens, egy lépéssel mindig a védelem előtt járó támadójáték. Bruszt. Egy kis zsiványság. Csipetnyi durvaság. Ez a minimum.
Tippem: a Spurs 6 meccs alatt
MIAMI – BOSTON
Le a kalappal a Philly előtt! Az, hogy hét meccsre húzták a második kört, még akkor is dícséretet érdemel, ha a Celtics lassan a szó szoros értelmében ezer sebből vérzik.
Ahhoz képest, hogy a legtöbben térden állva imádkoztak, hogy a 76ers inkább be se jusson a rájátszásba az alapszakasz utolsó heteiben mutatott kiábrándító játékával, remélem, jó szájízzel zárták a szezont és az a bizonyos pohár inkább félig tele van.
A Celtics most már (Green, Wilcox és O’Neal után) Bradley játékára sem számíthat és Ray Allent is már csak az akarás tartja egyben. Doc Riversnek alig maradt hadra fogható játékosa és ott tartunk, hogy a bostoni szurkolók már azért fohászkodnak, hogy Stiemsmának vagy éppen Pietrusnak jó napja legyen.
Egy cserepad nélküli csapat alapértelmezésben egyenlő lenne egy halálos ítélettel. Az ellenfél azonban az a Miami Heat, amelynek a cserepadját turkálókból hordták össze és ahol az edző töketlenkedése miatt a mai napig nem alakult ki egy kiszámítható rotáció jól azonosítható szerepekkel. Ez persze nem azt jelenti, hogy mondjuk Mike Millerben nincs egy-két jó meccs, de számítani erre butaság lenne.
Kis túlzással tehát a kezdőcsapatok párharca várható, negyven perc környéki játékidővel, sok falttal és hosszú meccsekkel. Ez a felállás pedig, bármennyire is fáj leírnom, a Miami Heatnek kedvez. Igen, fáj leírnom, mert semleges szurkolóként sem lehet szó nélkül elmenni a Boston teljesítménye mellett. Ez a csapat ugyanis évek óta bizonyítja, hogy nem ismeri a “nem” szót. A hiányos szókincs azonban kevés lesz a Heat ellen, mert Wade és James a Pacers ellen végre egymásra kattant és úgy játszottak egymás mellett, ahogy eddig soha. Azt a tempót, azt a nyomást, amelyet diktálnak, a Celtics nem bírhatja. Egyetlen reményük, hogy a Pacers által gyengén kivitelezett taktikát tökélyre fejlesztik és példátlanul köcsög játékkal kizökkentik a kerékvágásból a pontgyáros duót. Ha mellétesszük a várható bostoni hangulatot, akkor, de csak akkor lehet némi esélyük.
De ez a csapat valójában már Willem Dafoe a Szakasz legendás jelenetében. Még élnek, de már térden, testükön golyóütötte lyukak. Hamarosan arccal előre eldőlnek, a kérdés csak az, hogy hány meccs alatt.
Tippem: a Heat 6 meccs alatt
