A Baby Mourinho, aki Guardiolával taktikázik • SportTV

A Baby Mourinho, aki Guardiolával taktikázik

2021. 05. 02. 13:42    
Olvasási idő: 5 perc

A mindössze 33 éves Julian Nagelsmann lett a világ legdrágább edzője, miután a Bayern München 25 millió euróért szerződtette az RB Leipzigtől. Egy ősbajor hazatér, kötelező nyerőautomatát faragnia új csapatából, közben meg jó lenne, ha megmaradna annak a szeretnivaló figurának, akit pár hétig még Gulácsi Péterék vezetőedzőjeként csodálhatunk.

Alapvetően semmi különös sincs abban, ha egy Bayern München-Borussia Dortmund Német Kupa-elődöntőn valaki Bayern-színekben pompázó öltönyben jelenik meg a lelátón. Na de ha ezt a Hoffenheim vezetőedzőjeként teszi, azt miképp lehet értékelni? Provokációnak? A szimpátia kifejezésének? Vagy csak annak, hogy Julian Nagelsmann-nak már 2017-ben is volt vér a pucájában, és kizárólag a saját útját volt hajlandó járni? Ma már tulajdonképpen mindegy is, hiszen néhány hét, és Nagelsmann hivatalból is pózolhat hasonló öltözékben, lévén július elsejétől, amolyan előrehozott 34. születésnapi ajándékként (majd július 23-án ünnepelhet) ő irányítja gyerekkori kedvenc csapata, a Bayern München szakmai munkáját. És ha van ilyen terve,

vélhetően az első „igazi” bayernes öltönyét még annál is drágábban tudja eladni, mint tette azt a kupameccsen viselt ruhával, ami 1560 euróért kelt el az Ebayen.

Igaz, egy mannheimi gyerekalapítványnál akkor annak az összegnek is nagyon örültek. De hogy ez nem egyszeri jótékonyság volt a részéről, arra bizonyíték, hogy fizetése egy százaléka már jó ideje (bőven a pandémia előtti időszaktól) a Common Goal nevű, Juan Mata által életre hívott program számlájára megy, amelynek segítségével a futballhoz köthető segítő akciókat finanszíroznak.

Mindez persze csak egy szelete a német edzői kar csodagyerekét övező mítosznak. A bajorországi Landsberg am Lechben született Nagelsmann sohasem titkolta, gyerekkorától a Bayern volt a kedvenc csapata, még az ágyneműjét is ennek megfelelően kellett beszerezniük a szülőknek, és természetesen az első mezét is a Bayerntől próbálta begyűjteni. Ezzel kapcsolatban a közelmúltban osztott meg egy anekdotát, méghozzá Lothar Matthäus 60. születésnapja alkalmából. Juliannak kisgyerekként ő volt a kedvenc játékosa…

„Csakhogy folyton azt hittem, Lotoma Thäusnak hívják. Felhívtam a szurkolói boltot, és azt mondtam, szeretnék egy 10-es számú mezt Lotomától.

Ők meg azt felelték, nincs itt semmiféle Lotoma. A testvérem akkor kivette a kezemből a telefont… Elképesztően jó futballista volt, igazi box-to-box játékos, hihetetlen mentalitással” – mondta a német futball-legendáról Nagelsmann.

Kapcsolódó

A divatdiktátor

Az öltözködési szokásairól a cikk elején is tettem említést, de azért ez néhány külön szót is megérdemel. A nemzetközi sajtó akkor vette a „szájára”, amikor 2020 nyarán a PSG elleni BL-elődöntőn a szemet szinte bántó szürke öltönyben jelent meg. A Guardian például ezt írta róla: „Úgy öltözik, mint egy első randijára készülő tinédzser”. De szeret öltözködni, illetve nagyon odafigyelni magára. Pár éve még azt is bevallotta, kis szépészeti beavatkozás miatt kés alá feküdt, mert lógtak a szemhéjai és „nagyobb” szemeket szeretett volna magának.

Fotó: GETTYIMAGES

Az viszont egy ideig nem volt biztos, Julianból futballista vagy jégkorongozó lesz. Ahol felnőtt, ott télen rendszeresen fellocsolták az utcákat, a kissrác meg nagyon szívesen csatolt korcsolyát. Három évig az EV Landsberg, majd, immár a futball mellett, az SV Apfeldorf játékosa is volt, de végül a labdarúgás kerekedett felül. Az 1860 München és az Augsburg korosztályos csapataiban játszott, általában középhátvédet, még vezéregyéniségnek és reménységnek (nem egyszer szerepelt korosztályánál feljebb!) is lehetett nevezni, csak folyamatosan sérülések hátráltatták.

Húszéves korára már olyan súlyos porckárosodást állapítottak meg nála, hogy abba kellett hagynia a játékot.

És ez csak a második legsúlyosabb csapás volt számára akkoriban.  Néhány hónappal korábban ugyanis elveszítette édesapját, aki munkahelyi problémák miatt öngyilkosságot követett el. „Gyorsan fel kellett nőnöm, lettek fontosabb feladataim is, mint partizni, ami az én koromban normális lett volna. Röviddel később a focit is abba kellett hagynom, brutálisan kemény időszak volt. Talán öt hónap választotta el a két eseményt. Természetesen jobb lett volna nem átélni ezeket, de emberként hozzájárultak a fejlődésemhez” – mondta Nagelsmann, aki ebben a korszakban hozta meg azon döntését is, hogy a közgazdaságtan helyett inkább a sport vonalán próbál majd érvényesülni.

Visszavonulása után, a tinédzserkorból alig kinőve az Augsburg U19-es csapatát irányító Thomas Tuchel scoutja, majd az 1860 Münchennél az U17-es gárda másodedzője lett. A látványos felemelkedése 2010-ben kezdődött, amikor a Hoffenheim utánpótlásbázisára került, négy évvel később pedig már német bajnoki címet ünnepelhetett az U19-es együttes vezetőedzőjeként. Még nem volt 27 éves…

Két évvel később, a történeti hűség kedvéért 28 évesen, 6 hónaposan és 15 naposan, minden idők legfiatalabb, kinevezett vezetőedzője lett a Bundesligában. (Az abszolút csúcs nem az övé, 1976-ban beugróként a 24 éves Bernd Stöber egy meccsen irányította a Saarbrückent.) Az eredeti tervek szerint csak a 2016-2017-es szezonban került volna ebbe a pozícióba (és ez volt az a lehetőség, amivel Dietmar Hopp klubtulajdonos, valamint Alexander Rosen sportigazgató maradásra bírta a Bayern München által már akkor, igaz, csak az U19-es csapat élére csábított szakembert), de Huub Stevens szívproblémák miatt kénytelen volt távozni. A Rhein-Neckar-Zeitung PR-fogásnak tartotta a kinevezését, mondván, legalább ezzel sikerül elterelni a figyelmet a borzasztó szereplésről és a szinte biztos kiesésről. Nagelsmann érkezésekor a Hoffenheim ugyanis a 17. helyen állt, hét ponttal lemaradva a biztos megmenekülést jelentő 15. helyezettől. Tíz körrel később már hétpontos előnye volt a 17. helyezettel szemben.

A szezon végére a legmagasabb szintű edzői képesítést is megszerezte, remek, 1,3-es osztályzatátlagal (Németországban az 1-es a legjobb kalkulus), ennél csak a Szpartak Moszkva jelenlegi vezetőedzője, Domenico Tedesco tudott jobban az évfolyamon. Hoffenheimben az elejétől nyugodt, humoros, de profi benyomást keltett, látványos erőfocijával az első teljes szezonjában a negyedik helyre vezette a csapatot (ennek később Európa-liga-csoportkör lett a jutalma), gazdagabb lett új becenévvel (a kapus Tim Wiese aggatta rá a „Baby Mourinho” „melléknevet”) és az első nyílt színi Bayern-dicsérettel is.

„Óriási szenzáció ilyen fiatalon, profi futballistatapasztalatok nélkül az ifiből a profi labdarúgásba ekkora sikerrel beleugrani. Lenyűgöző. Meggyőződésem, ha így fejlődik, előbb-utóbb a nagyok számára is téma lesz a neve”

– jelentette ki róla Uli Hoeness, a Bayern mindenhatója 2017 áprilisában. Egy évre rá már a Real Madrid kopogtatott nála („Ennek még nem jött el az ideje”), majd a Barcelonával és a Dortmunddal is hírbe hozták, mielőtt a napokban igent mondott volna a hatszoros BL-győztes Bayern Münchennek.

Nagy ugrás? Kétségtelenül. Amíg Hoffenheimben a harmadik hely elképesztően nagy siker volt, az RB Leipziggel az egy-egy bronz és ezüst (ezt hadd borítékoljam három fordulóval vége előtt, illetve hétpontos előnnyel a Wolfsburggal szemben), valamint egy remélt kupagyőzelem normális ügymenet (rendben, ott meg a BL-elődöntő előtt esett hasra mindenki), addig a Bayern Münchennél szezononként két trófea kötelező. Kész világsztárokkal nem dolgozott együtt, legfeljebb nevelt ilyeneket. Eddig Dietrich Mateschitz, Oliver Mintzlaff és Dietmar Hopp volt a beszélgetőtársa, a nyártól Hasan Salihamidzic, Oliver Kahn és – senkinek se legyenek illúziói – Uli Hoeness lesz. Hoffenheimben az optimizmusával, Lipcsében a kialakított stílusával (a labdával támadtak, nem pedig a labda ellen harcoltak) nyerte meg magának a csapatot, Münchenben viszont mindent ki kell harcolnia.

Vajon belefér, hogy ugyanolyan aranyos srác legyen a tv-interjúk alatt, mint volt Hoffenheimben, és amiért például egy helyi doktornő négy tábla csokit vitt neki ajándékba? Vajon itt is tud majd olyan nyugodtan kísérletezni („Úgy dolgozok, mint egy pék. Összekeverek dolgokat, betolom a sütőbe, aztán megnézem, ízlik-e, ami kijön” – vélte a saját módszeréről), mint Hoffenheimben, ahol 12 különböző formációt használt, ráadásul meccsek közben is bátran váltott?

A Bayern edzőjeként is belefér majd az imázsába, hogy motorral, mountain bike-kal vagy gördeszkával járjon edzésre, ahogy tette azt olykor előző állomáshelyein?

Az biztosan nem, hogy márkanagykövetként Jaguart használjon, hiszen Münchenben az Audi „dívik”… Az viszont biztosan belefér, hogy nála csak a győzelem számítson, mert ahogyan ő fogalmazott, „…minden apró meccset meg akarok nyerni, még a segédeim elleni dartspartikat is”.

Kapcsolódó

Álmában is a játékosoknak kiabál

Nagelsmann eléggé labdarúgáscentrikusan gondolkozik, bár azt mondja, a civil életben, a baráti társaságában ki tud kapcsolódni, otthon ez néha nem sikerül neki. És ez is tőle származó anekdota: „A feleségem már többször is felébresztett az éjszaka közepén, hogy valamelyik játékosom nevét kiabáltam. Azért ez már kicsit kellemetlen volt…”

Fotó: GETTYIMAGES

Amit viszont biztosan visszakap, az a családja és a hegyekben való barangolás. Lipcsei korszaka alatt felesége, Verena és immár két kisgyermeke Münchenben lakott, volt, hogy hetekig csak Facetime-on látták egymást. A nyártól újra együtt lakhatnak, és nem kell állandóan kisfia azon kérdésére válaszolnia, hogy miért lett futballedző, miért nem olyan helyen dolgozik, ahol velük lehet… És talán őket is elviheti majd úgy a hegyekbe, ahogyan azt az ő szülei tették vele gyerekként. Volt egy hüttéjük is, rengeteget kirándultak, saját bevallása szerint ezek a túrák nagyon hiányoztak neki.

„A hegyek kettős érzést adnak: a magasságukkal a végtelenséget és az ott uralkodó hihetetlen nyugalmat. A hegyek a halálba ránthatnak, de a belső békéhez is hozzásegíthetnek. Engem biztosan. Semmi szemét, semmi tömeg, semmi autó. Ezt a tisztaságot és szabadságot egyszerűen imádom”

– mesélte. De a kétkezi munkától sem jön zavarba, sőt, ha kell, traktort vezetni is képes.

Az ősztől viszont a világ egyik legjobb klubcsapatát kell vezetnie. A szokásos Bayern-eredménykényszeren túl ott lesz rajta a világ legdrágább edzője billog is, hiszen – a várható bónuszokkal együtt – 25 millió eurót egyetlen trénerért sem fizettek.

A Bundesligán belül az ugyancsak a nyáron váltó, Frankfurtból Mönchengladbachba költöző Adi Hütter 7,5 millió eurója jelentette a csúcsot, míg a világrekordot André Villas-Boas tartotta 15 millió euróval, midőn a Portóból a Chelsea-be igazolt.

A fizetése az eddigi 4 millió euróról nagyjából a duplájára nő, a kivásárlási záradék nélküli ötéves szerződés a feltétlen bizalom jele. Az arrafelé nagyon tisztelt Pep Guardiola is jó ajánlólevelet adhatott neki, hiszen folyamatosan kapcsolatban vannak, Nagelsmann a mai napig videókkal bombázza és kikéri a képeken látható taktikai újításokról a véleményét. A spanyol pedig elmondja. Anélkül, hogy féltékeny lenne immár egyik potenciális riválisára. Aki ráadásul az ő egyik megdönthetetlennek hitt rekordját döntheti meg, ha első négy évéből legalább egyben Bajnokok Ligáját nyer a Bayern Münchennel. Máig Guardiola a legfiatalabb BL-győztes edző a maga 38 évével, ha Nagelsmann 2025-ig behúzza az elsőt, lekörözi.

És legkésőbb akkor már senki sem kérdőjelezi meg a 25 milliós vételárát.

Cookie beállítások