Chris Paul már nem tagja a "Soha nem játszott NBA-döntőt" klubnak • SportTV

Chris Paul már nem tagja a „Soha nem játszott NBA-döntőt” klubnak

2021. 07. 07. 17:27    
Olvasási idő: 4 perc

Ma hajnaltól hivatalos, hogy Chris Paul már biztosan nem lehet a legjobb olyan játékos, aki soha nem lép pályára NBA-döntőben. Ez mondjuk Giannis Antetokounmpóra is igaz, de Paulnak azért van pár év előnye vagy hátránya (ez nézőpont kérdése). Steve Nash, Vince Carter, Carmelo Anthony vagy épp Chris Webber most irigykedhet.

Chris Paul brillírozott élete első döntős meccsén. (Fotó: Getty Images)

Csoda történt az NBA-döntő első meccse előtt, hiszen a térdsérülésből lábadozó Giannis Antetokounmpo csodával határos módon pályára tudott lépni, és 35 percet játszott, rozsdásan is kijött egy 20 pontos, 17 lepattanós meccs neki. Illetve egy ilyen blokkot is bemutatott:

A mérkőzés végeredményét nem írjuk le,  mert 22 órától meg lehet majd nézni a Sport2-n, de azt muszáj elmondanunk, hogy a legjobb ezen a meccsen is a Point God, azaz Chris Paul volt, aki Michael Jordan óta az első játékosként legalább 30 pontot és 8 gólpaszt szerzett első döntős meccsén (32 és 9 van valójában Paul neve mellett).

Tehát Chris Paul, aki a 2021-es NBA-döntő első meccsén kikerült a „SOHA NEM LÉPETT PÁLYÁRA NBA-DÖNTŐBEN” csoportból, amelynek több zseniális játékos is tagja, és akik között egyértelműen Paul volt az egyik legjobb. Most gondoljunk bele, ha Charles Barkley egy vesztes döntővel folyamatosan kapja az oltást Shaquille O’Nealtől vagy Kevin Garnettől, hogy nincs bajnoki címe, akkor mit érezhetnek azok, akik még a fináléig sem jutottak el soha. Pedig van jónéhány szupersztár közöttük. Például ők:

LaMarcus Aldridge:

Ez alakulhatott volna másképp 2021-ben, ha LaMarcus Aldridge-nak nem jön ki a szívproblémája, és nem vonul vissza nagyon fiatalon. Meglepő lehet sokaknak, mert Aldridge annak ellenére, hogy remek csapatokban játszott – például a San Antonio Spursben is – a döntőig pont nem jutott soha el. A 2017-es nyugati döntő volt számára a csúcs. Viszont mivel Aldridge visszavonult, felvesszük erre a listára.

Carmelo Anthony:

Az aktív játékosok közül inkább csak a 30 felettieket említenénk meg, közülük talán Carmelo Anthony, Paul George, Damian Lillard és Derrick Rose a négy legnagyobb név, akinek ez a 4-7 meccs eddig kimaradt az életéből. Anthony előkelő helyen van az All-Time listákon is ebből a szempontból. A Blazers rutinos pontgyárosát elkerülték a csapatsikerek, még 2009-ben a Denver Nuggetsszel volt a legközelebb fináléhoz, de a nyugati konferencia döntőjében nem bírtak a későbbi bajnok Los Angeles Lakersszel.

Vince Carter:

Air Canada sokkal inkább a hatalmas zsákolásairól marad felejthetetlen a szurkolók számára, mint csapatsikerei miatt. Már túl volt pályafutása csúcsán, amikor 2010-ben az Orlando Magic-kel keleti döntőn vehetett részt, de akkor a Boston Celtics legyőzte a csapatát. A Raptors vele még pont nem tudott elég jó lenni, a Netshez pedig már akkor került 2004 végén, amikor Jason Kiddék túl voltak zsinórban két NBA-döntőn (2002 és 2003), és már nem tudott odáig eljutni csapat. Carter rutinos korára inkább olyan csapatokhoz írt alá, ahol játékidőt kapott, és nem ült le a kispadra 12. játékosnak egy bajnokesélyeshez. Így döntő nélkül vonult vissza.

Paul George és Damian Lillard:

Itt most csalunk egy picit. A jelenlegi NBA-ből ez a két fickó a legjobb azok közül, akik tudásuk és eredményeik alapján már bőven megérdemeltek volna egy finálét. George esetében 2013-ban és 2014-ben a keleti döntőben a Miami Heat megugorhatatlan akadály volt az Indiana Pacers számára, míg 2021-ben épp Chris Paulék jelentették a nyugati fináléban a végállomást. Lillard pedig egy megállíthatatlan harcos, aki mindig mindent megtesz a Blazers sikereiért, de a csapat nem tudott eddig elég erős lenni körülötte a fináléhoz, csak a nyugati döntőhöz 2019-ben.

George Gervin:

Az Iceman épp pár hete adott nekünk interjút Zoomon. Négyszeres pontkirály volt, és egyszer csak hajszálnyival maradt le az MVP-címről, de döntőben sosem játszott. Viszont elégedett, vidám fickó, aki játszott Julius Ervinggel és Michael Jordannel is, és öröm hallgatni minden szavát.

Grant Hill:

Az egyik játékos, akinél a kilencvenes évek NBA-jét követő szurkolók nagy részének egy picit könnybelábad a szeme. A másik amúgy Penny Hardaway. Ha Grant Hill esetében nincs az a fránya bokasérülés, és az azt követő műhibák, fertőzések és egyéb bénázások sorozata, akkor a LeBron James előtti LeBron James az Orlando Magic-kel szép eredményeket érhetett volna el. De inkább annak örüljünk, hogy Hill vissza tudott térni a sok szenvedés után, és hogy egy relatív hosszú és tartalmas karriert tudott a magáénak, amiből talán csak a döntő és a bajnoki cím hiányzott.

Steve Nash:

Az sikerült Chris Paulnak, ami Steve Nashnek sohasem, bevezetni a Phoenix Sunst a döntőbe. Az NBA megreformálásában kulcsszerepet játszó, kétszeres MVP kanadai négyszer bukott el a nyugati döntőben (egyszer a Dallasszal és háromszor a Phoenix-szel), de a nagydöntő kimaradt az önéletrajzából. Neki van a legtöbb megnyert rájátszásmeccse azok közül, akik nem jutottak soha döntőbe. 57-szer nyert, de ez csak konferenciadöntőre volt elég. Edzőként elég közel volt hozzá 2021-ben, de ez idén még nem jött össze.

Derrick Rose:

Egyre feljebb sorolható Derrick Rose a „Mi lett volna, ha…?” ranglistán. Tropára ment térdekkel játszik a mai napig kiválóan az egykori MVP. Nehéz megmondani, mit kaptunk volna tőle, ha azon a tragikus napon nem szakad el a keresztszalagja, és megmarad az a robbanékonyság és sebesség, ami Rose-t jellemezte. Nem esélytelen, hogy még játszik majd döntőt valamikor, de egyelőre ez még nem jött neki össze. Ettől függetlenül a Bulls és Rose 2011-es menetelését a keleti döntőig sosem feledjük el.

Chris Webber:

A kilencvenes, kétezres évek egyik legtehetségesebb játékosa volt Chris Webber, akinek a pályafutása csapatszinten sosem teljesedett ki, és állítólag egyénileg sem pakolt bele annyi melót, mint kellett volna. Ő volt az, aki a Dream Team játékosait (Karl Malone és Charles Barkley) is tudta oktatni egy felkészülési meccsen, aki rosszkor kért időt az NCAA-döntőben, és akinek a vezetéséve a Sacramento Kings egy nagyon jó csapat lett, csak pont nem elég jó ahhoz, hogy a Los Angeles Lakers O’Neal-Bryant féle dinasztiáját le tudja győzni. Mondjuk 2002-ben pont egy Robert Horry-nyi volt a két csapat között, és Big Shot Rob kemény tökei miatt nem sikerült a Kingsnek döntőbe jutni.

Webber 2007-ben, már nem szupersztárként, csak jó játékosként, de még egy keleti döntőt játszott a Detroit Piston színeiben.

Dominique Wilkins:

Nem véletlenül választotta Várkonyi Attila egykor a DJ Dominique becenevet, és aki nem tudja, hogy Dominique Wilkins hívják így, az szégyellje magát. Wilkins az NBA történetének egyik leglátványosabban játszó és zsákoló kosárlabdázója, a Human Highlight Reel. Tényleg, nézzen meg bárki bármilyen videót róla, egyszerűen csodálatosan szárnyalt a levegőben, és Michael Jordannel élményszámba menő párbajokat vívott a pontkirályi címért és a zsákolóbajnokságokon is. 86-ban pontkirály lett, 85-ben és 1990-ben zsákolóbajnok, de az Atlanta Hawks a második körnél sosem jutott vele tovább a rájátszásban.

További legendák, akik sosem játszottak NBA-döntőt:

  • Alex English
  • Grant Hill
  • Bernard King
  • Pete Maravich
  • Sydney Moncrief
  • David Thompson

Ahogyan azt fentebb írtuk, 22 órától a Sport2-n meg lehet majd nézni az NBA-döntő első meccsét. A további menetrend:

Phoenix Suns – Milwaukee Bucks, 2. mérkőzés: július 9., péntek 3:00, Sport1 (élő); ismétlés: 17:15 (Sport2); 22:00 (Sport1)

Milwaukee Bucks – Phoenix Suns: 3. mérkőzése: július 12., 2:00, Sport2 (élő); ismétlés: 19:15 (Sport1)

Milwaukee Bucks – Phoenix Suns: 4. mérkőzése: július 15., 3:00, Sport2 (élő); ismétlés: 22:00 (Sport1)

Persze ha lesznek még mérkőzések, azokat is élőben közvetítjük majd.

Ezek mellett beszélünk majd róla a csütörtökön (19 óra, Sport1) a Trash Talkban, szombaton (19 óra, Sport1) az Alley-oopban, de itt ajánlanánk a döntő felevezető audio podcastet is, amelyben Bazska, Csabi és Kornél harangozták be a finálét.