A magyar szurkolóknál a ma hatvanéves Michael Jordan minden idők legnagyobbja

Szabó Máté 2023. 02. 17. 20:11    
Olvasási idő: 7 perc

Ahogyan ő csinálta, úgy művészet a kosárlabda. (Fotó: Getty Images)

Csak vicceltünk, itt nem nagyon lesz de (csak egy pici)…

60 éves ma a kosárlabda elsőszámú ikonja, a 90-es évek talán legismertebb sportolója, egy popkulturális ikon, aki új szintre emelte a saját sportágát, a Nike-t, úgy általában a sneakerkultúrát, és talán neki köszönhetően jöttek rá, milyen reklámértéke van egy sportolónak. Meglepően nagy indulatokat vált ki sokakban az, hogy a közelmúltban sporttörténelmet író LeBron Jamest néhányan bizonyos szempontból Michael Jordan mellé/elé helyezik, a „Ki minden idők legnagyobb kosárlabdázója?” vagy „Ki minden idők legjobb kosárlabdázója?” téma megvitatása kapcsán.

Szaniszló Csabi és Bazska is beszélt róla pár hete egy Alley-oop Extrában, hogy a különbség milyen csekély a két gigász között.

Vegyük gyorsan sorra, mik azok a dolgok, amikben Michael Jordan egyszerűen toronymagasan mindenki előtt áll!

A 6/6 -ot nem kell magyarázni, két triplázás nyolc év alatt, hat döntő, hat bajnoki cím, 100 százalékos mérleg. Rajta kívül öt játékos van, aki legalább hat bajnoki címet szerzett, és minden döntőben nyert is: KC Jones, Satch Sanders, John Havlicek, Robert Horry és Scottie Pippen, de Jordan az egyetlen, aki minden bajnoki címe során döntő MVP-címet is nyert. Egyébként a döntő MVP-trófeák számában is rekorder. Lábjegyzetként azt jegyeznénk csak meg, hogy 1969 óta osztják ki ezt a díjat, így Bill Russellnek esélye sincs fenn lenni ezen a listán.

A karrierje során elért 30,12 pontos átlaga a legjobb a liga történetében, még Wilt Chamberlain is ’’csak’’ 30,07-et átlagolt, ami annak fényében különösen érdekes, hogy neki még 100 pontos meccse és 50-es szezonátlaga is volt. Michael Jordan pontszerzési dominanciája egyszerűen lélegzetelállító, 10-szer is a legjobb tudott lenni ebben a kategóriában. 1987 és 1998 között csak a teljesen (1993-94) és nagyrészt (1994-95) kihagyott idényében nem lett pontkirály. Utóbbiban még úgy is negyedik lett volna, hogy jóformán a baseballpályáról esett be a szezon végére. A rájátszásban azért 31,5 pontos átlaggal tudott zárni, igaz, abban az évben Hakeem Olajuwon ennél is jobb volt ebben. Öt alapszakasz MVP-trófeája nem rekord, de pont ő az a játékos, akinek nyugodt szívvel lehetne akár 10 MVP-címe is. Csúcséveiben nem volt valós vetélytársa, olyannyira uralta az NBA-t.

Vitathatatlan, hogy a világ legjobb kosárlabdázóját 1986 és 1998 között Michael Jordannek hívták,

még ha két évre Hakeem Olajuwon be is bizonyította, hogy ez a szakadék közte és a többiek között nem olyan mély, mint elsőre tűnik. Abban főleg nem volt Jordannek párja, hogy hozzá hasonló művészi módon soha senki nem játszotta ezt a játékot. Mintha tudott volna repülni, és szerencsére olyan fényképek születtek a szárnyalásáról, amelyekkel ki lehetett plakátolni a gyerekszobákat. Ha valaki szépen bekeretezteti őket, akár festményként is lehet értelmezni a megörökített pillanatokat.

Az a tény, hogy Michael Jordan egy vérszívó volt, még egyet rátesz erre. Minden egykori játékosnak van valami sztorija arról, milyen az, amikor Michael Jordannel összeakasztották a bajuszt. Például mikor Reggie Millernek azt mondta, hogy „Ne szórakozzon a fekete Jézussal!”, mikor Magic Johnson beszólt neki, hogy Air Jordan üzemmódba kellene váltania, mert el lesz verve a csapata, amire Jordan tönkreverte. A Last Dance elég jól dokumentálta azt, milyen könnyen vált személyessé Jordannél a történet. Ennek is köszönhető talán, hogy védekezésben is páratlan volt, kilencszer került be az év védőcsapatába, háromszor lett a legjobb labdaszerző és 1988-ban az Év Védőjének választották úgy, hogy közben a szezon MVP-díját is ő kapta. Felfoghatatlan.

Ezek csak azok voltak, amiket a pályán csinált: Hamarosan bemutatnak egy filmet arról Ben Affleckkel és Matt Damonnal, hogyan lett Michael Jordan a Nike elsőszámú reklámarca, hogyan szerződtette Sonny Vaccaro a céghez, és ezzel hogyan forradalmasították a cipőbizniszt. Persze az is nagy sztori, hogyan találta ki Vaccaro ezt az egész folyamatot, de az igazán nagy szám az, mennyire bejött mindez. A Jordan brand ma az egyik legértékesebb sportmárka, ami dollártízmilliárdokat ér, a Nike és a sportcipőbiznisz pedig pontosan ennek a szponzorációnak köszönhetően kezdett el szárnyalni, és jutott el a mai csúcspontjáig. Jordan nélkül LeBron James – és egyik másik sportoló – cipőszerződése sem lehetne olyan jövedelmező. Jordan a mai napig pénzt kap minden egyes eladott Jordan termék után, és mára már dollármilliárdos.

A kilencvenes évek varázsa is hozzájárult ahhoz, hogy Michael Jordan arcát és nevét a világ minden pontján ismerik, de lehet épp ő generálta ezt a rajongást, ami máshova is átgyűrűzött. Mondjuk úgy, jókor és jó helyen is volt, és az NBA-nek is kapóra jött, hogy épp ebben az időszakban játszott. A nyolcvanas évek végén zárult le a hidegháború, a világ olyan pontjai is nyitottak lettek a nyugati dolgokra, amik addig elérhetetlenek voltak. David Stern, az NBA egykori komisszárja pont abban az évben lett a liga első embere, amikor Jordan a Chicago Bullshoz került. Neki egyértelmű célja volt, hogy az NBA-ből egy világszerte ismert brand legyen, elkezdtek VHS-en meccseket és összefoglalókat küldeni az NBA-ről minden kontinensre. Az is fontos szempont volt neki, hogy a liga élen járjon a digitalizációban, az nba.com már a kilencvenes évek közepén fontos termék lett, amit idővel egyre többen és többen használtak. A kilencvenes években a Sportvarázsban is látható NBA Actionökben is ment már a reklámja, pedig akkor még számítógép sem volt mindenhol, nemhogy internet. Michael Jordan volt a tökéletes személy arra, hogy a kosárlabda arca legyen. Erre még extraként rájött az 1992-es barcelonai olimpia, amikor a világ szájtátva bámulta, hogyan varázsolnak az NBA sztárjai, persze Jordannel az élen. Mindenki kíváncsi lett az NBA-re, és abban az időszakban a Chicago Bulls és Michael Jordan volt a verhetetlen csapat,

bárhol a világon szembe jöhetett veled valaki valamilyen Chicago Bullsos ruhadarabban.

Ebből a behozhatatlan hátrányból indult el LeBron James, aki egyébként 2003-ban, a ligába érkezése pillanatában máris Michael Jordan utódjának volt kikiáltva. Kapóra jött valahol, hogy Jordan a második visszatérése után épp 2003-ban búcsúzott el végleg az NBA-től, így a stafétát úgymond (Kobe Bryanttel együtt) azonnal át is vehette James. Valójában az ő legnagyobb bravúrja az, hogy az elvárásoknak meg tudott felelni, és igazából sok dologban felül is múlta azokat. A meggyőzhetetlen Jordan-rajongók a következő sorokat ne olvassák el, mert LeBron Jamest méltatjuk, és arról lesz szó, miért is valós dolog a két szupersztár összehasonlítása, inkább csak görgessen az alsó részhez, ahol a szavazás eredményeit összesítettük.

LeBron James profi karrierje később kezdődött, mint Michael Jordané, így az időtényező, és a kosárlabdasport fejlődése miatt logikus, hogy jobb, kompaktabb játékos. Egyszerű a képlet: Az utókor tanul az elődöktől, így James már gyerekként megtanulta azt, amit Michael Jordantől ellesett. Azt gyakorolta, továbbfejlesztette. Ez egy pofonegyszerű képlet. James a center posztot leszámítva mind a négy pozícióban tud játszani, de ez annak is betudható, hogy ő olyan paraméterekkel rendelkezik valójában, mint egykor Karl Malone (206 centiméter és 113 kilogramm), csak gyorsabb és magasabbra ugrik. Több hárompontost dob, de ez nem azért van, mert jobb dobó, hanem mert a játék ebbe az irányba indult el. Feltétlenül ki kell emelni azt, hogy LeBron James karrierje során sokkal többet változott a kosárlabda, mint Michael Jordan ideje alatt, ehhez pedig James folyamatosan tudott alkalmazkodni.

A 6/6 nem olyan mérvadó, mint ahogyan azt sokan kezelik. Az tény, hogy James nem nyert meg minden finálét, amiben pályára lépett, de az, hogy 10-szer eljutott odáig, az hatalmas bravúr. Matematikailag nem 100 százalék a mérlege a döntőben. Bill Russellnek sem volt az, de Bill Russell 11 aranygyűrűje kapcsán ki jegyzi meg azt, hogy volt egy vesztes döntője? Persze a hat bajnoki cím több, mint a négy, ehhez kérdés nem fér, de az, hogy James a saját konferenciában nem talált legyőzőre zsinórban nyolc éven át, az elképesztő dominanciát jelez, ahogyan az is, hogy 2007-ben egy harmatgyenge Clevelandet tudott elcipelni a döntőig. A Chicago Bulls 1991-es bajnoki címe előtt Jordanéknek a Boston Celtics és a Detroit Pistons parancsolt megálljt a rájátszás korábbi szakaszában, míg Jamest senki sem tudta megállítani egy igen hosszú időszakban. A kérdés az, hogy ez a plusz négy döntő nem kompenzálja-e valamelyest a száz százalékot. Ez persze akkor kerülne elő ismételten, ha valami csoda folytán James nyerne még két bajnoki címet, és döntő MVP is tudna lenni.

Ami a pontszerzést illeti. Michael Jordan kevesebb meccset játszott, mint Lebron James, ha nem hagy ki négy teljes szezont (1993-94, 1998-99, 1999-2000 és 2000-01), illetve nem csak 17 meccsre tér vissza 1995-ben, akkor vélhetően ő is megelőzte volna Kareem Abdul-Jabbart. Ebbe azonban bele sem szabad kezdeni, hisz végül LeBron Jamesnek sikerült 20 év alatt minden összesített pontlista élére állni. Ez egyedülállóvá teszi őt, és erre hatalmas lapáttal rátesz az, hogy a gólpasszlistán is negyedik már, illetve, hogy már most egyedül van a 38.000-10.000-10.000-es (38 ezer pont, 10-10 ezer lepattanó és gólpassz) klubban, és a következő szezonban vélhetően a 40.000-10.000-10.000 is meglesz majd neki. Leírni is hihetetlen ezeket a számsorokat.

Most, hogy röviden összefoglaltuk, miért ők ketten vitathatatlanul az NBA történetének legjobb játékosai, és hogy érzékeltettük, nem ördögtől való összevetni őket, nézzük is meg, hogyan vélekednek róluk a magyar szurkolók:

1209-en vettétek a fáradtságot, hogy kitöltsétek a Sport TV rövid kérdőívét Michael Jordannel és LeBron Jamesszel kapcsolatban. A válaszok alapján egyértelműen kimondható, hogy a magyar szurkolók véleménye szerint Michael Jordan a GOAT. 1209-en szavaztak összesen a kérdőíven, viszont nem mindenki válaszolt minden kérdésre (hisz nem volt kötelező), ebben az aktuális kérdésben 1207-en voksoltak, és a szavazók 65,7 százaléka (793 fő) Michael Jordant választotta, míg 414-en (34,3 százalék) adnák ezt a címet Jamesnek. Ez egy markáns különbség, de lehet árnyalni picit a képen.

Arra nagyon kíváncsian voltunk, hogy a korosztályok szerint milyen az eredmények eloszlása, és a várakozásoknak megfelelően

a 18-29 éveseknél volt a legszorosabb a verseny. Ebben a korcsoportban mindössze 0,4 százalék előnnyel és két szavazattal (236-234) nyert Jordan.

Minden más csoportnál nagyobb volt sokkal a különbség, a 40-49 évesek között például Jordan a szavazatok 81,3 százalékát zsebelte be.

A „Ha csak a kosárlabdát nézzük, melyikük a jobb játékos?” kérdés esetében sokkal szorosabb eredmény született, de azért magabiztosan nyert Jordan ebben is (1203 szavazat, 54,1-45,9)

Itt még jobban kirajzolódott a korosztályok közötti különbség. A 30 év alatti szavazók szerint LeBron James a jobb játékos, és a szavazatok 64,5 százalékát gyűjtötte be. Ez a 18 év alatti és a 18-29 évesek körében is szinte hajszálra ugyanolyan eredményt hozott (64,4 és 64,5 százalék). A 30 évesnél idősebbek körében fordul meg a tendencia, a 30-39 éveseknél a szavazatok 62,9, a 40-49 éveseknél a szavazatok 76,8, az 50 év felettieknél a szavazatok 82,4 százalékát kapta Michael Jordan.

Eldőlt, Michael Jordan szobra ledönthetetlen, de azért úgy tűnik, vannak olyan korosztályok, akik már azt látják, hogy LeBron James ott van mellette, esetleg meg is előzte. Nem is összehasonlítgatni kell őket, hanem élvezni azt, hogy LeBron James 38 évesen is tud csúcsformában játszani, és picit nosztalgiázni, mikor látjuk, hogy Michael Jordan a Hornets páholyából lemosolyog a pályára (bár klubvezetőként túl sok öröme azért nincs), és ha dokumentumsorozat vagy mozifilm készül róla. Talán klubszimpátiától függetlenül sokan szurkolnak azért, hogy James még sokáig játsszon, és legyen meg neki valahogy a hat bajnoki cím, hogy még sok-sok ilyen cikk születhessen.

Ha pedig nem velük foglalkozunk, nézzünk sok NBA-t, mert rajtuk kívül is sok-sok érdekesség történik az NBA-ben, és sok-sok kiváló szupersztár pattogtat a ligában. Az All-Star-hétvégén nagy részüket látni is fogjuk, és a Sport TV élőben közvetít mindent, és kiváló időpontokban felvételről is vissza lehet nézni az eseményeket. Ezt felvezetésképpen ajánljuk az Alley-oop extrát, amely elérhető minden podcast felületen, és YouTube-on is meg lehet nézni:

A hétvégi tévés program:

Phoenix Suns – Los Angeles Clippers: február 17., péntek 20:00, Sport2 (felv.)

NBA All-Star, Rising Stars: február 18., szombat 3:00, Sport1 (élő); 13:15, Sport1 (felv.)

NBA All-Star, Skills Challenge: február 19., vasárnap 2:00, Sport1 (élő); 22:00, Sport1 (felv.)

NBA Action: február 19., vasárnap 17:15, Sport2

Alley-oop: február 19., vasárnap 21:00, Sport1 (élő)

NBA All-Star-mérkőzés: február 20., hétfő 1:30, Sport1 (élő); 15:15, Sport1 (felv.); 21:00, Sport2 (felv.)