Leisztinger végigmegy az alagúton

– Mi az, hogy biznisz? Mert üzlet itt nincs: nyomokban sem lelhető fel. Egyelőre havi ajándékozási szerződésem van a klubbal.

– Ez miért előnyös egy üzletember számára?

– Sokféleképpen lehet társadalmi felelősséget vállalni, s ez az egyik módja. A kérdés az: van-e értelme akkor, ha már nincs szurkoló? Magukért kevesen csinálják, és ha üzletről nem beszélhetünk, akkor csak arról lehet szó: jó érzés sokaknak örömet okozni. Ám, ha nincsenek drukkerek a lelátón, akkor felvetődik: miért?

– Merészebb célokat is megfogalmaz?

– Igyekszünk fontolva haladni. A klubvezetés limitált eszközökből gazdálkodik. A legfontosabb most az, hogy éljünk az olyan vissza talán soha nem térő lehetőségekkel, mint a tao-program és az egyéb támogatási formák. Ezek segítségével maradandót alkothatunk, mert annak tartom az utánpótlásbázis kialakítását vagy az új stadion fölépítését. Persze egy év alatt nem lehet behozni harminc esztendő lemaradását, de három évet lehet haladni.

– Ez elméleti feltevés vagy tapasztalat?

– Építettünk egy négypályás utánpótláscentrumot, amelyet két játéktérrel bővítünk. A stadion, ha a tao-program életben marad, 2014-re elkészülhet. Ezt nehéz lenne nem sikerként megélni. Igaz, meg kell említenem, hogy a helyi összefogás hiánya meglepett. Egymilliárd forintot nyertünk a társaságiadó-kedvezménynek köszönhetően, de csak hatszázmilliót tudtunk lehívni. A nyolcszázmillió forintos költségvetésünknek csupán három százaléka származik a szponzorációs bevételekből. Az utóbbi érthető, mert a gazdasági válság idején a vállalatok marketingkiadásai csökkennek, ám a tao-programban még pénzügyi előnyökkel is jár, ha a cégek beszállnak. Nem tudom mivel magyarázni, hogy nem álltak mellénk, de a jelenség elgondolkodtat.

– Mindenesetre a tervekből úgy látszik, hosszú távra tervez Miskolcon.

– Ez olyan, mint az alagút: ha egyszer bemegy az ember, csak a végén jön ki.

– Mondataiból mintha az a kép rajzolódna ki: lehetetlen üzleti alapon sportvállalkozást működtetni idehaza.

– Inkább azt mondom: az üzleti alapú működéshez nagyon magas belépési küszöböt kell átlépni. Az látszik: a bevételi struktúra, amely a televíziós jogdíjakon, a közönség elköltött pénzén, valamint a szponzori juttatásokon nyugszik, nem tart el egy középmezőnybe tartozó csapatot. További hat-tízmillió eurós ráfordításra van szükség ahhoz, hogy úgy tekinthessünk a futballra, mint bizniszre, mert ekkora befektetéssel már jó eséllyel el lehet jutni az Európa-liga főtáblájára. Ez az álmunk, s abban reménykedem, hogy jó szakmai stábbal ezt az összeget akár két-hárommillió euróra is mérsékelni lehet.

(nol.hu/SportTV)