Szalaival és a rombusszal lepheti meg a Mainz a Bayernt?

2019. 08. 31. 08:24    
Olvasási idő: 6 perc

A mainzi rombusz tavaly a Dortmundot is dominálta, idén Szalai Ádámmal képes lehet-e a csodára a Bayern ellen?

A 0 pontos és a kupából már kieső Mainz ilyen rosszul még nem kezdte az idényt, míg a Bayern a két elhullajtott hazai pont ellenére a már ötgólos Robert Lewandowski vezérletével legyőzte a Schalkét, ráadásul az Allianz Arénában várja egyik kedvenc ellenfelét. A fogadóirodák 92%-os biztonsággal jósolnak hazai sikert a bajorok harmadik fordulós mérkőzésén, ami az elmúlt 15 párharc (13 Bayern siker két döntetlen) és a múlt idénybeli hat-null fejében érthető.  Papíron tehát – és itt, mivel Johannes Gutenberg városáról van szó, a Mainz esetében ennek jelentősége is van – a Bayern toronymagas esélyese a meccsnek. Persze nem biztos, hogy ennyire könnyen adja magát Szalai Ádám régi-új csapata, hiszen, mint azt az előző posztunkban is tárgyaltuk,  az első két meccsen elég nagy balszerencsével “szereztek” nulla pontot. A mostani bejegyzésben a két csapat formáját, Niko Kovac és Sandro Schwarz taktikai elképzeléseit, valamint a Bayern és a Mainz problémáit és azok megoldásait elemezzük.

“amit jól tudunk, azt TÖKÉLETESEN kell végrehajtani”

“3 dologra lesz szükség a Bayern ellen: jó védekezésre, hatékony támadásra és sok szerencsére” nyilatkozta a liga leghitelesebb edzői közt számon tartott Sandro Schwarz. Az ismét mainzi színekben szereplő Szalai Ádám nem a múlttal akart foglalkozni, mivel szerinte az felesleges. A magyar támadó csütörtökön edzett először és bízik az edzőjében, “hogy a megfelelő taktikát találja ki a Bayern ellen, és a maga részéről játékperceitől függetlenül teljes erőbedobással és minden erejével igyekszik csapatát segíteni.” Schwarznál a védelemben vannak hiányzók, a korábbi csapatkapitány Stefan Bell régóta maródi, míg a Freiburg elleni meccsen kiesett a kilencmilliós vételárával az idei legdrágább érkező,nem számító Jeremiah St. Juste is.

Niko Kovacnak is csupa-csupa jó hírei voltak a sajtótájékoztatón, hiszen a Schalke-meccset kihagyó Thiago, Goretzka duó egészséges, sőt, Philippe Coutinhónak is nőttek az esélyei a kezdőbe kerülésre. Egyedül a még mindig beteg fiatal támadó, Fiete Arp hagyja ki a meccset. Így tehát az idényben először Kovac szinte a teljes keretből válogathat.

Kovac három védője a Schalke ellen

A Schalke elleni meccs érdekessége – a Lewandowski-show-n túl – Kovac labdabirtoklásban használt háromvédős felállása volt: a jobbhátvéd Pavard harmadik belső védőként maradt hátul építkezni a Schalke-presszing ellen. Kimmich kényszerből, de jól játszott hatost, míg meglepetésre Alaba az első félidőben rengetegszer húzodott befelé, így a Bayern többször is szépen átjátszotta az agresszív gelsenkircheni letámadást.

Ám az ígéretes koncepció és megvalósítás csak részben működött, hiszen a Bayern támadójátékának továbbra is rákfenéje a két nyolcas (box to box) túlzottan magas helyezkedése, így a csapat szinte két részre szakadt:

A Bayernnek égető szüksége lenne egy, a labdával nyomás alatt előrefelé megindulni és passzolni képes nyolcasra: a kicsit kényszerből itt focizó Müllernek ehhez már nincs meg a sebessége (bár lehet, sohasem volt meg), az előző idényt kihagyó Tolisso még építgeti magát és inkább a labdajáratásban jeleskedik, Renato Sanches Lille-be, James Madridba távozott. Goretzka a Szuperkupán is túlzottan fent, szinte tízest játszott, azóta sérült, az újonnan igazolt Michael Cuisance is inkább az ultratechnikás stratéga kategória, míg Coutinho a Barcában pont ezen a poszton nem villogott.

Thiagót Kovac egyelőre hatosban játszatja (még akkor is, ha majd Javi Martínezzel együtt duplán töltik be ezt a posztot), illetve egyelőre a Kimmich, Thiago páros még nem állt össze középen (Pavard lenne a jobbhátvéd). Lehet, ez lenne a megoldás hosszabb távon, mivel Kimmich képes nyomás alatt megtartani a labdát és bárhova odapasszolni, míg Thiago ezen felül akár remek megindulásaival képes extra dolgokat mutatni akár nyolcasban is.

A fenti strukturális probléma miatt így talán érthetőbb, miért nem sikerült a Bayernnek a hatalmas (67-33) labdabirtoklási fölény ellenére gyakran eljutnia a Schalke tizenhatosáig, amit az alábbi, a büntetőterületre belőtt passzokat mutató ábra és a csapattól szokatlanul alacsony, TÍZ kapuralövési kísérlet is alátámaszt.

Az mindenképpen pozítívum, hogy a tízből ötször Lewandowski lőtt kapura, ezekből három gólt is szerzett, illetve, hogy a Schalke szinte csak a kétgólos hátrány után jutott el először Neuer kapujáig. Az 54. percben 0.04-es XG-nél járt a Schalke “támadójátéka”, ilyet maximum Thomas Doll csapatai (az APOEL az Ajax ellen 2 lövésig és 0.04 ig jutott az egész meccsen) szoktak produkálni, de ez azért a Bayern védekezését (Lucas kiválóan debütált) is dicséri.

A mainzi rombusz csúnyán elkapta a Dortmundot, a Bayern mit kezd ellene?

A Mainz az új idényben is a reneszánszát élő 4-4-2-es rombusz formációt játssza, ezzel a múlt idényben bizony komoly fejtörést okoztak. A Dortmund ellen áprilisban Schwarz passzív 5-3-2-vel kezdett, majd a második félidei rombusszal simán lemeccselte Lucien Favre-t (ez azért elég ritkán fordul elő), és végül csak Roman Bürki hatalmas védései, továbbá a szerencse mentette meg a BVB-nek a 2-1-es győzelmet. A meccsről írt részletesebb elemzésem itt olvasható angolul.

A mainzi rombusz lényege, hogy elöl 6 emberrel képes kontrollálni az építkezést, akár 7-8 mezőnyjátékos ellen, míg hátul szépen elvan a négy védő a 2-3 támadóval. Fent Onisiwo és Quaison a két középső védő között helyezkedve blokkolják a felpasszokat (a labdaoldali presszingelő csatár az oldalpasszsávot is zárja), és bizonyos jelekre (lassú, kereszt és pattogós passzok, rossz labdaátvételek) agresszíven letámadnak a többiekkel együtt. A rombusz tetején játszó Boetius az ellenfél hatosát veszi le (Thiago), míg a nyolcasok az ellenfél ugyanezen poszton játszó játékosai és a felfutó szélsőhátvédek között helyezkednek, attól függően, hogy a labda melyik oldalon van.

mainzi rombusz formáció a Gladbach ellen

Az ma már legalább Jürgen Klopp edzősködése óta közhely, hogy az ún. kiscsapatoknak egy Bayern-szintű labdabirtoklásra alapuló domináns futballt játszó csapat ellen szinte csak a letámadással van esélye. Egyrészt a tempó gyorsításával hibára kényszerítik az ellenfelet, másrészt a magasan megszerzett labdákból egyből lehet az ellenfél kapuja előtt próbálkozni, harmadrészt kellő agresszívitással és szervezettséggel lehet kompenzálni a minőségbeli különbségeket. Ez főleg akkor sikeres, ha a papíron erősebb csapat nem optimálisan strukturált, mint azt Kovac esetében láthattuk. Persze, ha nem jön össze a letámadás vagy elfáradnak a játékosok – Roger Schmidt vagy éppen Ralf Rangnick legnagyobb sajnálatára még nem találták fel a kilencven percen át presszingelni képes futballistát – akkor csúnya vége is lehet, mint azt a tavaszi hatgólos Bayern-győzelemkor láthattuk. Akkor kijött a Bayern minden erénye

  • a remek középső védők általi (Boateng inkább, mint Süle), a visszalépegető Lewandowskit elérő felpasszok,
  • Kimmich és Alaba félterületes felfutásai és szélsőváltásai Comannal és Müllerrel
  • a változatos középpályás labdakihozatal – Goretzka, Thiago vagy James is feltűnt időlegesen hatosban, az őrületbe kergetve ezzel a mainziakat
  • a James- és Goretzka-féle nyolcasok labdás és labda nélkül kreativitása
  • Coman egy az egy elleni képessegei, Müller elképesztő presszingelése
  • valamint a csak egy gólig jutó Lewandowski helyzetbe kerülési képessége

A szezont nem éppen topformában kezdő Kovac-féle Bayern ellen ideálisnak tűnik a Schwarz-féle 4-4-2-es rombusz, amiben Szalai Ádám akár kezdőként lehet Robin Quaison csatártársa.

“Kiválóan tartja meg a labdát, komolyan kell vele számolni a tizenhatoson belül, és nem kell miatta formációt változtatnom, kiválóan beleillik a rombuszba”

nyilatkozta Szalairól edzője.

Min múlhat? Jön egy újabb Bayern-hatos vagy segíthet a mainzi hatos?

Mainz szempontból nézve kulcskérdés, hogy Schwarznak sikerül-e az, amit a Schalke- vagy Hertha-szintű csapatok ideig-óráig, míg a Liverpool-szintű együttesek végig bírnak: nyomás alatt tartani és megfojtani a Bayern építkezését, elszakítani Lewandowskiékat a csapat többi részétől. Itt vélhetően érzékeny veszteség lesz az Evertonba 25 millióért igazoló Jean-Philippe Gbamin, aki fantasztikus atlétikus képessegeinek köszönhetően egymaga játszotta be a középpálya védekező részét. A helyén már tavaly is fel-feltűnő kameruni Pierre Kunde, dacára annak, hogy az Atlético Madridban nevelkedett, nem a védekezésben és a helyezkedésben (Simeone itt most csúnyán néz), hanem a labdabirtoklásban és a passzjátékban erős. A nyáron a West Hamtól 7.5 millió euróért megvett Edimilson Fernandes szintén nem vált be hatosban, a Freiburg ellen már az első harminc percben csúnyán elvesztette a labdát a presszing ellen, majd egy kontránál is csak sárga lapot érően tudott közbeavatkozni, így a Gladbach ellen már jobb oldali nyolcast játszott. Mindenesetre, kicsi az esélye, hogy Kunde a sok védekezést és futást igénylő hatos posztot meg tudja oldani, de a Bayern letámadása elleni labdabirtoklásnál szükség van a passzaira. A Freiburg ellen sérülés miatt beszálló Alexander Hack is képes nagy hibákra (lásd Höler gólját). Florian Müller kapus pedig hiába U21-es kerettag, a Gladbach elleni meccsen mindhárom gólban benne volt: egy bizonytalan kimozdulás az elsőnél, majd Plea szabadrúgására nem ért le a rövid sarokra, végül Embolo ziccerénél bepattant róla a labda.

A mainzi magas letámadás és a mögötte lévő terület

A mainzi támadójáték a letámadás utáni szerzett labdák mellett főleg a dinamikus kontrákban bízhat, itt a holland Boetius személyében technikás és kreatív tízesük van. A Mainz egyik alapsémája, hogy a nyolcas Fernandes kihúzódik a szélre, a ráinduló balhátvéd mögé pedig Boetius fut be, kérdés, hogy Thiago tudja-e követni, vagy, mondjuk, egy belső védőnek kell majd kiváltania. Az így megnyílt üres területre Boetius bepassza után a a mozgékony Quaison és Onisiwo indulhat be. Persze simán lehet, hogy Schwarz  a sokkal erőteljesebb és a labdákat jobban megtartó Szalainak szavaz bizalmat, aki a remekül cselező és kreatív Martín beindulásai és beadásai (ebből csak Filip Koszticsnak volt több az előző évadban a ligában), valamint a jobbhátvéd Brosinski beíveléseinél, pontrúgásainál jó célpont is lehet.

Apropó beadások, a Bayernnél ez visszatérő probléma eddig, jelenleg meccsenként 19.5 pontatlan beadásnál járnak. De azért elnézve a Gladbach-jobbhátvéd Stefan Lainer remek felfutásait, beadásáit és a Mainz elleni gólját, érdemes erőltetni, lévén, hogy Kimmich személyében nem csupán a liga, hanem a világ egyik legjobb jobbhátvédjét tudja a soraiban. A pontrúgásoknál a Mainz főleg a kisszögletek ellen többször maradt 1:2 ellen, ezt a szögletekben is a ligát vezető Bayern kihasználhatja. De persze ezeken felül ha pl. Thiago képes valamit mutatni a szokásos zsenialitásából, az egyik nyolcas (Tolisso, Goretzka, Müller, Coutinho) odaér a kapu elé, akkor a középpálya az övék lehet. Sőt, ha a védekezésben nem túl erős Aaron Martín ellen Gnabrynak bejönnek azok a remek cselei a középpályás-presszing ellen (lásd Hertha-meccs) vagy az emberét bármikor megverő Coman képes higgadtabban dönteni, akkor a Bayernnek nem lehet komolyabb gondjai.

Ja és akkor még ott van Lewandowski, aki a minap 2023-ig hosszabbított, és elmondása szerint háromszáz Bundesliga-gólig akar eljutni a Bayern színeiben. Eddig 207-nél jár, viszont rossz hír a vendégek számára, hogy a tavalyi kisiklás (először teljesítette alul az XG-mutatóját) után Lewandowski jelenleg 2.88 XG mellé már ÖT gólt is termelt és bombaformában vár Szalai Ádámra és a Mainzra. A mérkőzést 15:30-tól közvetítjük a Sport1-en.

Cookie beállítások