Most már van pénze autóra is Labanauskasnak

Fogalmazzunk finoman, a PDC ugyan nagyon szeretne világszinten is terjeszkedni, és nem csupán a megszokott országokra (elsősorban az angolszász vidékre, valamint a Németország, Hollandia, Belgiu triumvirátusra gondolunk) építkezve sikeresnek lenni, de eddig a törekvések többnyire inkább a létszámban, mintsem az eredményekben érződtek.

Megnéztük, az elmúlt tíz évben Kelet-, illetve Közép-Európából rendre volt legalább egy induló a PDC-világbajnokságon, a főtáblán (tehát nem a verseny elején tartott, a korábbi években jellemző selejtezőkben!) ugyanakkor a 2019-es (tehát a most zajlót megelőző!) tornáig kellett várni az említett intervalllumban aratott első győzelemre.

Az idén pedig már 1/1 a mérlege a térségből érkezőknek. Ráadásul a mostani vb lehet az első, amelyen legalább ketten tudnak nyerni meccset a főtáblán, merthogy a hátralévő időszakban még a lengyel Krzysztof Ratajski (az első, aki erről a vidékről a világranglista alapján tudta kvalifikálni magát a PDC-világbajnokságra!), az orosz Borisz Kolcov, a szlovén Benjamin Pratnemer és a lett Madars Razma is dobóállásba lép.

Az első és a második győzelem viszont már megvan ebben az évtizedben – mindkettő Darius Labanauskasnak köszönhető. Pedig nem lehet azt mondani, hogy a litván kiugró tehetség lett volna, sokkal inkább a „munka, munka, munka” útvonalon haladt előre.

Eleve kalandosan indult a dartspályafutása, hiszen egy haverja lakásában kezdett el játszani, olyan táblán, amin csak egytől tízig voltak számok…

Aztán meglátott egy újsághirdetést, elindult egy kaunasi versenyen, majd 2006-tól már rendszeresen indult tornákon, de eleinte csak a balti államokban. Mindezt persze csak a felesége és munkahelyi főnöke támogatásával tehette meg (azóta is többször megköszönte nekik ezt a nyilatkozataiban), hiszen a darts akkoriban még nem jelentett neki szinte semmiféle bevételi forrást sem. Sőt, inkább csak kiadásokkal járt, és spórolásra kényszerítette. Litvániából a fontosabb versenyek csak repülővel érhetőek el, de neki a reptérről jó ideig nem futotta kocsibérlésre, maradt a busz és/vagy a vonat.

Akadt olyan English Open, amelyre, semmiség, 14 órát utazott, majd egy rövid alvás után máris dobnia kellett…

A WDF Europe Cupon hívta fel magára először a figyelmet, 2012-ben (Arnuas Ciplys társaságában) párosban, 2014-ben pedig egyéniben döntőzött, majd 2015-ben elkönyvelhette az első BDO-vb-s fellépését is. Ugyan az első kanyarban Robbie Green 3-1-re megverte, viszont dobott egy 167-es kiszállót (a videón 49:05-től), amiért 5000 font ütötte a markát, hiszen ez lett a világbajnokság legmagasabb kiszállója!

A BDO kiemelt tornáin egyszer sem jutott a negyeddöntőnél tovább (de figyelemre méltó győzelmeket így is tudott aratni, a 2016-os World Trophy nyolcaddöntőjében például 101,44-es átlaggal 7-3-ra legyőzte Glen Durrantot), aztán inkább hagyta az egészet a fenébe, és átment a jobban jövedelmező, sokkal elismertebb PDC-hez. Barátai-pályatársai közül a fentebb már említett Ratajski és Razma már itt dobált, ő is nekigyűrkőzött a PDC Nordic & Baltic Pro Tourjának, ahonnan már az első évben – első litvánként! – kiharcolta a világbajnoki részvételt. És a már ott volt, nyert is két meccset. A Matthew Edgar elleni 3-0-ra még annyira nem kapta fel a fejét a világ, na de a Raymond van Barneveld elleni 3-2-re már igen! A 86,81-es átlag nem volt világra szóló, maga a győzelem annál inkább!

A holland kommentátor az utolsó dobások előtt ugyan megemlítette, hogy „…túl sok duplát rontott el kulcspillanatokban”, de a dupla négyet csak bevágta, és megmutatta, hogy a korábban rá jellemző jó kiszállózás nem a véletlen műve volt. A 2017-es BDO-vb-n például 10 legben is legalább 100-as kiszállót dobott! Az Ally Pallyben kapott lendület a világbajnokságot követő Q-Schoolra is kitartott, ugyanis Hildesheimben az övé lett az egyik PDC Pro Tour Card, ami két évig garantálja a helyét a legnagyobbak között.

„Az első évem nem a nagy célokról szól, hanem a tanulásról, a rutinszerzésről. A hozzám hasonló újoncoknak a második év lesz a fontos, akkor kell megszilárdítanunk a helyünket”

– mondta a továbbjutását követően.

Nagy versenyt nem is nyert, de egy Players Championship-tornán döntőzött (Durrant verte meg), a sorozat döntőjében pedig a 2. fordulóig jutott. Sőt, Svájc visszalépése miatt a World Cup of Dartson is megmutathatta magát, a csapatvilágbajnokságon Mindaugas Barauskas társaságában az első körben Új-Zélanddal szemben maradt alul 5-1 arányban. Az évzáró-évnyitó PDC-vb-n újfent Edgar ellen kezdett, újfent nyert, majd megint eltakarított egy kiemeltet, ezúttal Ian White-ot.

És azért a nyolcaddöntőbe jutásért a Max Hopp, Gabriel Clemens, Benito van de Pas trió egyik tagja ellen sem tűnik annyira reménytelennek a helyzete, mint a tavalyi 0-4 alkalmával Adrian Lewisszal szemben.

„Ha jól játszom, senkitől sem félek. Ha rosszul, mindenkitől”

– fogalmazta meg egyszer amolyan ars poeticaként. A félelmet nem ismerő magatartást alighanem egyik példaképétől, a négyszer a világ legerősebb emberének bizonyuló Zydrunas Savickastól kölcsönözte, és neki is hasonló szándékai vannak, mint bivalyerős honfitársának. Egy generációnak próbál kedvet csinálni a saját sportágához. Van honnan elindulnia, a 2019-es vb előtt mindössze 150 játékos volt Litvániában…

A Sport2-n hétfőn 20 órától élőben jelentkezünk a PDC-világbajnokság 4. versenynapjával.