Mi szólhat mégis a Lipcse mellett a Bayern elleni csúcsrangadón?

admin 2020. 02. 09. 12:57    
Olvasási idő: 5 perc

Youssuf Poulsennek a nagyszerű formában lévő Thiago esetleges megfékezésében is nagy szerepe lehet (Fotó: Getty Images)

Szól valami a Lipcse mellett?

Ha az elmúlt hetek formáját vesszük figyelembe, akkor a Bayern (és a bajnokságban a Dortmund is) nemcsak a Bundesliga, hanem Európa egyik legerősebb futballját produkálja. Velük szemben a nemrég még öt pont előnnyel őszi elsőként forduló RB Leipzig nemcsak, hogy „átengedte” az első helyet, de második frankfurti vereségével (bár az Eintracht tavaszi repülése árnyalja a képet) a kupából is kizúgott.

A két csapat rövid közös történelmét tekintve sincs nagy változás: az elmúlt 7 találkozón is csak egy (még 2 éve Jupp Heynckes alatt, igazából a 19 pontos bajor előnyt nem  befolyásoló) lipcsei győzelem született, 4 bajor siker és két döntetlen mellett. Ezek közül azért több kiemelkedő összecsapás volt, gondoljunk itt az Arjen Robben által 4–2-es hátrányból megfordított földöntúli 5–4-re vagy Gulácsi Péter bravúrjaira a kupa- és bajnoki meccseken. Persze lipcsei oldalról a piros lapokat is érdemes megemlíteni, gondoljunk az első lipcsei Bundesliga-szezon repülőrajtját elrontó Emil Forsberg – Philipp Lahm elleni utánrúgásért kapott – kiállítására,  Willi Orban 13. perces leküldésére vagy éppen Stefan Ilsanker kiállítására. Mindenesetre tény, hogy idegenben a Lipcse még nem nyert, és ez a szinte mindig remek taktikai és izgalmas fizikai csatákat hozó párharc eddig inkább a Bayern végső sikereivel zárult.

De mi a helyzet a szakvezetőkkel?

meccsenkénti pontátlagok – min. 50 találkozó, forrás: Transfermarkt

A tíz Bundesliga meccsén 2.4-es pontátlaggal Pep Guardiolát (2.52) üldöző, Hansi Flick csapata stílusában, és meccsenkénti 3.3-as rúgott góljával, esztétikailag is egyre inkább kezd visszatalálni a Pep általi domináns Bayernhez. Az elmúlt pár hetekben a pontátlagát 2.05-re „lerontó” Julian Nagelsmann még így is előkelő helyet foglalna el a Bundesliga örökranglistáján, bár őt sem ez, sem a tabellán elfoglalt pozíció vélhetően nem érdekelné.

Az sokkal inkább, hogy a bajnoki cím elvesztését jelző vészharangot már a saját kifakadásain kívül többen megkongatták a múlt heti, minimum szerencsés körülmények között kiharcolt, Gladbach elleni egy pont előtt is. Mert bár a 18. fordulóban sikerült megfordítani az Union elleni meccset (igaz Werner bombagólját egy felívelés előzte meg, Sabitzer pedig egy szöglet után kipattanót vágott be) és a Frankfurt elleni első félidő majd az emberhátrányos, Gladbach elleni utolsó harminc perc is lipcsei dominanciát mutatott, túl sok szépen kidolgozott akciógólt (Dani Olmo remek kupában szerzett találata kivétel ez alól) nem igazán láthattunk tavasszal. A meccs pikantériáját nemcsak a Bayern-vezetőség által túl fiatalnak tartott exhoffenheimi edző esetleges revansa adhatja, hanem az a tény, hogy Flick egy évig kvázi Nagelsmann főnöke volt, még a Hoffenheim sportigazgatójaként. Lévén, hogy Marco Roséékat leszámítva keresve se találnánk a német futballról és annak mélységeiről náluk többet gondolkodó és a fenti eredményeket látva, sikeresebb párost, nézzük, min múlhat a Flick–Nagelsmann csata avagy a Bayern–Lipcse:

A kontrafutball az egyetlen esély Gulácsiéknak?

Az utolsó félórás Lipcse-fölényt és az előtte történő játékvezetői kalamajkát leszámítva, a Gladbach elleni meccs nagy tanulsága talán érdemtelenül nem kapott annyi figyelmet:  Marco Rose és stábja kiválóan ráérzett arra, hogy a  Willi Orban és Ibrahima Konaté hiányában (igaz, ő Kevin Kampllel együtt már a csapattal edzett) kényszerből szélsőhátvédeket  belső védőként alkalmazó lipcsei védelem (Klostermann, korábbi meccseken Mukiele és Halstenberg is) a labdakihozatali fázisban rendkívül sebezhető. Így Ginterék brutális teljesítménnyel, olykor 8-9 játékossal az ellenfél térfelén letámadva teljesen megfojtották a Lipcsét, Sommer és Zakaria ajándékgóljáig, valamint Pléa kiállításáig. Nos belső védők terén továbbra is rossz a helyzet, hiszen az egyetlen igazi középső védő, Dayot Upamecano az edzéseken alig-alig tud részt venni a sűrű versenynaptár miatt, ami azért a formájára (lásd Thuram elfutásai vagy a Frankfurt-meccsek) is erősen kihat. Bár a Lipcse főleg a gyengébb játékerőt képviselő csapatok ellen képes kombinatív labdakihozatalokra, középen Demme kiválásával ebben azért némileg gyengült (Laimer nem ebben erős, és Adamsnek voltak gondjai az Union ellen), míg hátul pont a Gladbach meccsen látszódtak a hiányosságok: szinte tudatosan utaztak Klostermannra, aki messze a legtöbbet passzolt, de mint az Hofmann góljánál láthattuk, ebben a nagy hibák is benne voltak.

A Flick alatti Bayern egyik leglátványosabb fejlődését pont a presszingben lehet tetten érni, ezt a számok is alátámaszták: a letámadás intenzitását mérő PPDA (védőakciókénti sikeres passzok ) a Kovac alatti 8.85-ről 5.65-re csökkent, azaz míg korábban majd 9 átadást lehetett Müllerék ellen elérni, most majd 5 és felet engedélyeznek. A korábbi sokszor reaktív védekezést egy sokkal proaktívabb és agresszívebb letámadás váltotta fel, amiben Davies elképesztő szerelései, Kimmich visszazárásai is nagy szerepet kapnak. Rajtuk kívül kiemelendő az Alaba-Boateng páros erős párharcmutatója: ők tíz meccsből 2-2-szer voltak 50% alatt, de ezeket – mint pl. a néha azért bizonytalankodó Boateng a Wolfsburg vagy a Werder ellen – nem mindig játszották végig.

Ebből és Nagelsmann igencsak rugalmas, az ellenfélhez alakított meccstervéből arra lehet következteni, hogy talán érdemesebb lesz átrúgdosni a Bayern letámadását valahogy így:

Ha a Gulácsira és Upamecanóra figyelő Lewandowski mellé az egyik labdás oldali szélső (Gnabry vagy Müller) föllép letámadni, akkor mivel Thiago és Goretzka középen támadnak le, érdemes Schickre (vagy esetleg a mostanság inkább csereként játszó, de a presszingkontrák miatt lehet, hogy szerepet kapó Poulsenre)  fellőni a labdát, aki pl. Kimmich de éppen Alaba ellen is fejjel-testtel lekészítheti a szélekre Werneréknek.

Ha egy másik presszingvariációban Lewandowski visszazár a hatosra és Müller, valamint Gnabry támadja a belső védőket, akkor ki lehet forgatni a bal oldali Halstenbergre (itt Werner és Nkunku sebességétől tartva Pavard nem nagyon fog magasan presszingelni), akire Thiagónak kell kilépnie. Persze a felívelés (Gulácsi) vagy akár a Werner, Nkunku párosnak címzett, félterületbe érkező felpassz Halstenbergtől (vagy a Frankfurt ellen jól játszó Angelinótól) még mindig jó opciónak tűnik.

A Lipcsének ezek a fellőtt labdák és az esetleges kontrák lehetnek a fő fegyverei az ellen a Bayern ellen, amely hazai pályán vélhetően 65% körül birtokolhatja a labdát. Nézzük hogyan:

Bayern-építkezés: visszatérő pozíciós futball és folyamatos létszámfölény

A Kovac alatti sokszor lassú és kiszámítható, stílustalan és alapvetően az egyéni kvalitásokra bazírozó futballhoz képest Flick három húzással volt képes újragondolni a Bayern labdabirtoklását:

1. a bal oldalon a rendkívül agilis, dinamikus és nagyszerűen cselező Davies biztosítja a szélességet, míg a félterületbe olykor harmadik belsővédőnek visszalépő Pavard 3:2-es (a kapuspasszkirály Neuerrel 4:2-es) létszámfölényt biztosít az első fázisban.
2. Kimmich és Thiago egyrészt képes együtt játszani és szétpasszolni az ellenfeleket. Másrészt teljesen kiszámíthatatlan módon, de bizonyos játékelveknek megfelelően bármelyikük, sőt még a tízes posztról visszacsorgó Goretzka is képes akár a védővonalba visszalépve felvenni a labdát. Ugyanakkor a trió bármelyik tagja tud nyomás alatt leforogni és egy megindulással vagy egy passzal megbontani az ellenfél presszingjét.
3. A támadóharmadba érve pedig, mint azt a Schalke-meccset figyelő Beregi István tweetje elmagyarázza, a trióhoz, a Goretzkával egyvonali visszalépéssel csatlakozó Lewandowskival, egy négyzetet alkotnak és ezáltal a centrumban 5-6 játékost sakkban tartanak. Mivel a labda oldali félterületet biztosító Müller (a másik oldalon sérüléséig Perisic, most majd Gnabry) leköti a szélső védőt, hely nyílik, mind a szélen a felfutó Davies, mind a beadásokban néha jól teljesítő Pavard számára. A balról Davies által a tizenegyespontra visszatett labdákra második hullámban Goretzka, vagy a mostanában „állandóan magát jó helyet találó” Müller odaérhet, míg a beadásoknál Lewandowskit keresik.

A Lipcse letámadása alapvetően a Schick előtt játszó Wernerrel kezdődik, míg Schick vélhetően Kimmichre figyel majd. Kulcsfontosságú lehet ez a párharc, valamint az, hogy a Thiagóra érkező Adams vagy Laimer mennyire tudja majd sikeresen megállítani a bombaformában játszó spanyolt. A bal szélre forgatásoknál Davies sebessége és megindulásai okozhatnak problémát,  főleg ha nem tudják a lipcseiek kiforogni ezeket a passzokat. Laimer vagy Mukiele dinamikája azonban elég lehet.

A jobb oldalon Nkunku (vagy Dani Olmo) azért odaérhet Pavard-hoz és labdát is szerezhet, ez ellen egy Goretzkára felpasszolt labda lehet a kiút, ő azért Adamsszel szemben fölényben lehet.

Érdekesség továbbá, hogy bár Neuert tartják a „söprögető-kapus” archetípusának a 16-oson kívüli beavatkozások kategóriájában 23-mal csak  a második helyen áll Gulácsi Péter mögött, így tehát itt is a két legjobb csap össze! A sok presszing miatt valószínűleg mindkettőjüknek lesz dolga a büntetőterületen kívül is.

A letámadásból kiharcolt labdaszerzésekre azért lesz szükség, mert a mély védekezés nem igazán a Lipcse stílusa.  Ebben a Hoffenheimben egy egész jó 5-3-2-es mély blokkot játszó Nagelsmann és stábja még nem igazán járt sikerrel, mint azt pl. az őszi meccse első félidejében láthattuk, ugyanakkor viszonylag kevés csapat kényszeríti rá őket erre. Így talán a legnagyobb kérdés az lesz, hogy Nagelsmann ki tudja-e majd használni a Leverkusen vagy a Gladbach által sikerre vitt tervet és pontot-pontokat szerez vagy egy vereséggel végleg kiszáll a bajnoki címből való versenyből ?

A válasz pedig kiderül a vasárnap 17:30-tól kezdődő, félórás felvezetéssel induló műsorunkból a Sport 2-n.