Az NBA történetének legőrültebb szerződése

Szabó Máté 2020. 02. 11. 20:17    
Olvasási idő: 4 perc

Itt valóban csodálatos dolgok történnek. (Fotó: Getty Images)

Talán kevesen tudják, hogy az 1970-es években még létezett az ABA (American Basketball Association), amely 1976-ban egyesült az NBA-vel. Ekkor került a ligába a Denver Nuggets, az Indiana Pacers, a New York Nets (a mai Brooklyn Nets) és a San Antonio Spurs. Ezen kívül még két csapat volt az ABA-ban (igazából három, de az egysülésig a Virginia Squires-t már megszüntették), a Kentucky Colonels és a Spirits of St. Louis, ezek megszűntek az egyesülés után, mert az NBA csak négy csapatot vett át. Utóbbi tulajdonosai, Ozzie és Daniel Silna, illetve ügyvédjük, Donald Schupak kötötte minden idők legőrültebb NBA-szerződését.

Annak ugyanis az amerikai profi sportban ára van, ha muszájból bezárnak egy csapatot. És a tulajokon múlt, milyen feltételekkel zárják be a bizniszt. A Kentucky Colonels John Y. Brown Jr-é volt, aki egyébként a KFC-ből korábban globális márkát épített. Nos, az ő kedvéért mélyen a zsebébe nyúlt a többi csapat, és 3 millió dollárt fizettek neki, emellett 1,655 millió dollárt folyt be a játékosok játékjoga után (a legértékesebb Artis Gilmore-ért például 1,1 millió). Nem volt akkoriban rossz summa ez a több mint 4,5 millió dollár. Főleg úgy nem, hogy Brown ezután a Buffalo Bravest vette meg (a mai Los Angeles Clippers elődje), amelyet elcserélt a Boston Celtics-re. Összeveszett Red Auerbach-kal, és 1979-ben kiszállt a businessből.

És ez az egyszerűbb sztori, mert az igazi nagy durranás a Spirits of St Louis-hoz kapcsolódik. Az ugyanis nem egy szimpla kivásárlás volt, az a deal közel 40 évig húzódott, és megfejték vele nagyon csúnyán az NBA-t. A Silna testvérpár (Ozzie és Daniel) 1974-ben vette meg a Carolina Cougarst, amit gyorsan az Egyesült Államok legnagyobb, NBA-csapattal nem rendelkező városába, St. Louisba költöztettek. Ez a projekt besült, és azon ügyködtek, hogy vagy Salt Lake City-be költöztessék a franchise-t, vagy hogy Miamiban legyen egy csapatuk. Egyik terv sem valósult meg, de jött az ABA-NBA egyesülés, és a csapatot be kellett zárni. Na, ők ebben a bukott helyzetben voltak nagyon okosak. Nem fogadták el a 3 millió dolláros ajánlatot.

Helyette egy olyan rafinált szerződést kötöttek, amivel örökre bebiztosították magukat, és ami az amerikai profi sport talán legőrültebbje.

Egy összegben 2,2 millió dollárt kértek a Spirits megszüntetéséért, a játékosok után jött további 1,115 millió dollár. Továbbá, és itt a poén: a 4 NBA-be kerülő ABA-csapat (Nuggets, Pacers, Nets és Spurs) tévés jogdíjakból befolyó pénzének 1/7-ét kapták. Az örökkévalóságig (!!!). Ez összedva ugye egy működő franchise tévés jogdíjainak 4/7-e!!!

Ugye érthető? Le kell írnunk még egyszer: Nincs csapatod, ami meccset játszana, és minden NBA-s tévés szerződés kifizetése után jön 4 db utalás, amely összeadva egy működő franchise tévés bevételének 57 százaléka. Ráadásul a szerződésed alapján örökre kapod ezt a summát.  

Azért 1/7-et, mert mikor az NBA-ABA merger tárgyalásai elkezdődtek, még 7 ABA-csapat volt, és mivel tudták, hogy az NBA nem vesz át minden csapatot, úgy gondolták, a kimaradóknak jár az 1/7 tévés pénz a többiektől kárpótlásul. Ebben a tulajdonosi meetingen akkor minden tulaj egyetértett. ANnyit hozzá kell tenni, hogy ők azt hitték, hat csapat kerül a ligába, és csak egy marad ki, de nem az övék.

Ez az üzlet nem az elején, a hetvenes években hozta az igazán nagy pénzt, hanem miután érkezett egy bizonyos Magic Johnson és Larry Bird, majd egy Michael Jordan a ligába, illetve amikor David Stern lett a komisszár, és az amerikai reputációját felépítette az NBA-nek, majd globális pályára állította azt.

„Amikor megkötöttük a megállapodást, az NBA rájátszását csúsztatva közvetítették este 11-kor. Nem gondolhattuk, hogy idáig növekszik az összeg. Reménykedtünk benne, de…” – nyilatkozta Dan Silna még 2011-ben a Forbes-nak, és hozzátette, még akkor is felemlegették néha a testvérével, milyen szerencsések voltak.

Az első évben 500 ezer dollár, az 1980-as években már több millió volt a tízéves pénz, a kilencvenes években megugrott az összeg, és évi legalább 4,4 millió dollárt hozott, 1999 és 2003 között kb. 12,53 millió dollárt évente, 2003 és 2006 között kb. 15,6 milliót/év, 10-11-től pedig már 17,45 millió volt a summa. A számítások szerint 2013-ig több mint 300 millió dollár ütötte a két testvér és ügyvédjük, Donald Schupak markát, 45-45-10 százalékos elosztásban.

Az NBA az évek során sokáig szeretett volna menekülni ettől a szerződéstől, de egyszerűen nem tudott. Állítólag a nemrég elhunyt David J. Stern egyik legfőbb törekvése volt ez. Erről Bill Simmons „The Book of Basketball” című könyvében ír viccesen. Hogy talán ez volt az egyetlen olyan kellemetlen szerződése a ligának, amitől ő sem tudott megszabadulni.

A lezárás:

A testvérek 2013-ban beperelték a ligát, mert kizárólag a tévés jogdíjak után fizettek nekik, míg szerintük az NBA League Pass és egyéb streaming felületek is beletartoznak ebbe a körbe. Lehet, hogy ez is kellett ahhoz, hogy összejöjjön a finálé:

Végül 2014. januárjában a Silnas testvérek megállapodtak az NBA-vel és a négy még működő egykori ABA-csapat képviselőivel: Állítólag kb. 500 millió dollárt fizettek ki előlegként a jövőbeni bevételek fejében.

Igen, összesen kb. 800 milliónál tartunk a 3 milliós eredeti ajánlat helyett.

A The Spirits of St. Louis Basketball Club nem szűnt meg, mint cég, és továbbra is megkapja a kluboktól a részét, de a klubok lettek a cég többségi tulajdonosai, így az nagyrészt visszakerül hozzájuk ebben a formában. A fent említett pert ejtette a testvérpár, és egy komoly összeget kaptak azok után a jogok után is. Sőt, kisebbségi tulajdonosok maradtak a Spirits-ben, tehát még csurrant-cseppent egy kevés, de állítólag a Nets, a Pacers, a Nuggets és a Spurs opciós joggal rendelkezik a tulajdonrészükre.

Itt még azt jegyeznénk meg, hogy ha ez a megállapodás nem jött volna létre, az NBA most futó tévés szerződése értelmében (2016-tól 2025-ig 9 évre, 24 milliárd dollár) akár kb. 50 millió dollárt kapnának évente.

Fun Fact: Könnyen lehet, hogy a kétezres évek közepéig befolyt pénz jelentős részét elbukták a Bernard Madoff féle csalásban. Bár azért kaptak még ezután is bőven, úgyhogy biztosan nem kell kölcsönkérniük kenyérre a szomszédtól.

Forrás: The New York Times, Forbes, és eredetileg Bill Simmons The Book of Basketball című könyvében jött velem szembe a sztori.