Mi áll a Dietmar Hopp elleni tüntetések és ellenszenv mögött valójában? I. rész
2020. 03. 02. 16:26Olvasási idő: 7 perc
A Bundesliga-hétvége a Dietmar Hopp milliárdos és a német szövetség elleni szurkolói akciók jegyében telt a Bundesligában. Mészáros Ábel utánajárt, és az érem minden oldalát megvizsgálva többrészes sorozatban próbálja megvilágítani a történteket.
Az elemzés előtt egy gyors összefoglaló a történtekről:
A szombati igencsak egyoldalú Hoffenheim-Bayern München meccs 66. percében a vendégszurkolók egy része a hazai csapat mecénását, a szokása szerint a lelátón a Bayern vezetőséggel együtt ülő Dietmar Hoppot támadó drapériákat kifeszítve tiltakozott. Christian Dingert játékvezető előbb figyelmeztette az ultrákat, míg a Hoffenheimhez erősen kötődő Bayern-vezetőedző, Hansi Flick (2000-től öt évig irányította az akkor még oberligás TSG-t, majd később sportigazgató lett a Löw-stábból való távozása után, 2017-ben) és játékosai (így például a Sinsheimben szintén megforduló David Alaba), majd végül a vezetőség (Hasan Salihamidzic, majd később Oliver Kahn is) lement jobb belátásra bírni a drukkeret. Mivel ez nem hatott, Dingert bíró a 77. percben az UEFA-protokoll második lépését alkalmazva félbeszakította a meccset, eközben Rummenigge és a Bayern-vezetőség, valamint a TSG játékosai már a játékoskijáróban próbálták Dietmar Hoppot vigasztalni. Mindenesetre jó negyedóra után a játékosok – vélhetően előzetes megbeszélés alapján és amolyan kollektív válaszként – teljesen bizarr, szinte Moldova György novelláit életre hívó módon a hátralevő időben egymásnak és az ellenfélnek passzolgattak, vagyis lepörgették az órát, majd a kezdőkörben összegyűlve álltak ki Hopp mellett.
A történtek után a német futball vezetői Christian Seifert DFL-elnöktől szinte az összes klubvezetőig (pl. Sebastian Kehl és Michael Zorc a Dortmundtól) és vezetőedzőig egyöntetűen elítélték a történteket, és a Hoppra zúduló gyűlöletbeszédet. Itt annyit azért érdemes megjegyezni, hogy Hopp SAP nevű gigacége régóta a német szövetség kiemelt támogatója, így sokak szerint privilegizált helyzetben van, de erre majd visszatérünk.
Az viszont tény, hogy a legerősebben értelemszerűen a Bayern vezetőség lépett fel: Salihamidzic sportigazgató „szomorú mélypontról” értekezett (a korábbi Freiburg-elnök, a szeptember óta a DFB első embereként hivatalban lévő Fritz Keller is ugyanígy fogalmazott) azon a hétvégén „amelyik a 120 éves klub számára csodálatos is lehetett volna”, míg Karl-Heinz Rummenigge „a futball sötét napjáról” beszélt.
Hogyan jutott el ide a német futball, és miért Dietmar Hopp a főszereplő? Tényleg fordulópont lehet-e ez a nap a szurkolók kontra szövetség ellentétben, és mik azok a főbb témák, amivel foglalkozni kellene? Ezekről is szól ez a cikk:
A Hopp-dilemma háttere szurkolói perspektívából
1. FC Köln's Südkurve with a banner against Dietmar Hopp.
"Break your promises (DFB's, to drop collective punishments) because of a son of a whore! Against collective punishments!"
Second half slightly delayed, both sets of fans chant "Dietmar Hopp you son of a whore!"#KOES04 pic.twitter.com/M13y2dWKnV
— Felix Tamsut (@ftamsut) February 29, 2020
Mint később kiderült, a Bayern-ultrák egy része (meg nem erősített hírek szerint a Schickeria fanklub volt a felelős – őket azóta a klubvezetés megfosztotta státuszától) nem közvetlenül a 79 éves filantróp szoftvermilliárdos ellen (bár azért nehéz nem úgy venni, ha valakinek az édesanyját szidják), hanem sokkal inkább egy szervezett akció keretén belül tüntetett a német szövetség kollektívbüntetés-politikája ellen. Ennek bizonyítékai a többi meccsen látottakban keresendők, legyen szó a múlt héten a Gladbach-drukkerek vagy éppen a Freiburg elleni meccsen figyelmeztett dortmundiak tüntetéseiről, de éppen lehetne a Köln-Schalke meccs második félidejét késleltető, Hoppot gyalázó kölni molinókat említeni, sőt még vasárnapra is jutott meccsmegszakítás az Union-drukkerek akciója révén:
A szombat délutáni, PreZero Aréna-beli akciót elkövető Südkurve München nevű csoport állítása szerint azért használta a Hopp méltóságát (joggal?) sértő és a mozgalom vezérszavává előlépő „Hurensohn” kifejezést írásban, mert véleményük szerint a DFB a dortmundi drukkerek Sinsheimból való kollektív kitiltásával megszegte korábban adott szavát, miszerint nem fognak csoportokat megbüntetni. A káromkodás, ami egyébként mostanság Timo Werner eposzi jelzője a szurkolói szubkultúrában, a német futballban kb. egy afféle „beugró” sértés. Az, hogy miért lett a Hopp elleni mozgalom jelmondata ez a sértés, talán csak találgatni lehet. Ebben és talán az egész témában a legjobb szöveget a Zeit hasábjain Christian Spiller írta, aki szerint ugyan gyerekes és egyszerű a káromkodás, de ezzel sikerült nagyobb hírnevet szerezni az ultráknak.
Így tehát Hopp ilyen stílusú kritizálása csak közvetlen kiváltó oka az egésznek és a dolog sokkal inkább arról szól, hogy az őket és szolidáris szurkolótársaikat Németország-szerte érintő csoportos kizárást olyan horderejű és precedensértékű döntésnek és persze sértésnek vették egyes Bayern-drukkerek –
„amit nem hagyhattunk szó nélkül….és mivel nem volt más alternatíva”
a csoport további játékmegszakításokkal fenyegetőzött. Végül pedig így búcsúzott el a közleményben:
„a futball maradjon közönséges – a drukkerek pedig lázadók – álljunk ki a csoportos büntetések ellen – a DFB pedig menjen a…..-ba”
Nem lebecsülve az egykor nagyobb befolyással rendelkező, a mai magyar futballban többnyire parkolópályára állított hazai ultrák politikai-társadalmi-közösségi erejét és befolyását, de talán magyarországi szemszögböl joggal tűnhet érthetetlennek és felfoghatatlannak a Hopp-probléma. Így az erről való diskurzus is többnyire félrecsúszik a „miért kell balhézni hatgólos előnynél? a szurkoló (csendben) szurkoljon! „ és egyéb lapos közhelyeket tartalmazó véleményekre. Mivel a „futballról szóló” kontextus nélküli, mindenféle élességet, tétet és hozzáértést nélkülöző diskurzus (legalábbis magyar nyelven) igencsak hiánycikk, így talán nem árt ha ebből a jelenleginél egy picit többet kap a futballszerető közönség. Ennyi kis hazai kitérő után nézzük, ki az a Dietmar Hopp, és miért nem kedvelik Németországban (a szurkolók)?
Miért éppen Dietmar Hopp és a Hoffenheim?
Dietmar Hopp: "Én vagyok az elüzletiesedett futball arca" (2008, Spiegel)
Dietmar Hopp megjelenése a német futballban és az ezzel kapcsolatos erős ellenérzések a szurkolók köreiben korántsem újkeletű dolgok. Maga Hopp így válaszolt egy 2008-as Spiegel-interjúban arra a kérdésre, miszerint:
Meg tudja érteni azokat a drukkereket, akiknek nem tetszik, hogy hirtelen megjelenik egy milliárdos, és rendkívüli mennyiségű pénzzel nagyon sikeressé tesz egy addig szinte ismeretlen klubot?
Persze, megértem, de ezek az emberek általában nem említik azt a tény, hogy 2001 óta már komoly szerepünk van a regionális ligában (akkori harmadosztály). A tiltakozások formája sokkal jobban aggaszt, mert bár elviselem a „kurafi” (Hurensohn) rigmusokat, de amikor például a fejemet rakják célkeresztes plakátokra, mint ahogy az a Dortmund-meccsen történt, az már nem vicces. A rendőrség le is tartóztatta a fiatelembert.
A Dietmar Hopp kontra egyes szurkolók – és itt az egyes fontos distinkció, hiszen szinte az egész történet a KOLLEKTÍV vs. egyéni büntetésről szól – történet igazából már legalább a Hoffenheim első osztályúvá válása óta tart. Szintén legalább 2009 óta zajlik egyfajta „hadviselés” a különböző ultracsoportok (ebben a Dortmund jár az „élen”) és Hopp között nagyjából a következő koreográfia szerint: jön a menetrendszerinti plakát (célkeresztben Hopp), majd a büntetés (amit a klub kifizet), esetleges perrel fenyegetőzés stb. Persze volt olyan is, hogy a Hoffenheim a saját stadionjában egy 130 decibelt generáló hanggéppel próbálta elnyomni a dortmundiakat, akik állítólag arra panaszkodtak, hogy egyes drukkereik maradandó halláskárosodást szenvedtek. (Hopp bocsánatot kért, egy túlbuzgó rendezőre fogta a dolgot).
A dolog igazából a 2017-18-as idényben a BL-helyekért menő csata végén, az utolsó fordulóban lejátszott sinsheimi eszkalálódott: a Hoppot becsmérlő dortmundi rigmusok és célkeresztes plakátok miatt harminc BVB drukkert tiltottak ki! (Végül a Leverkusen bénázása miatt a 3-1-re nyerő TSG a harmadik, a vesztes BVB a negyedik helyen kvalifikálta magát.) A következő idényben a dortmundi hazai meccsen egy óriási célkeresztes molinó borzolta a kedélyeket, amit mind a BVB elöljárói, mind a Hoppot ekkor már nyíltan támogató Bayern-vezetőség (Uli Hoeness és Rummennigge) elítélt. Mivel tavaly decemberben (2-1-es Hoffenheim-győzelem az őszi szakasz pénteki zárómeccsén) újra megjelentek a Hoppot támadó plakátok, a szövetség a 2018 novemberben meghozott, de azóta felfüggesztett ítéletét hatályba léptette. Ez azt jelentette, hogy az ötvenezer eurós pénzbüntetés után egy sokkal szigorúbb TELJES KÖRÚ tilalmat kaptak a dortmundiak (és itt a teljes szurkolótáboron van a hangsúly), akik így két évig nem mehetnek a PreZero Arénába. Ez az ítélet február 19-én született, de azon a hétvégén csak a Gladbach-drukkerek léptek akcióba, hiszen pont ők játszottak a Hoffenheim ellen. A hétvégén azonban megindult az ultrák közti összefogás Hopp ellen.
Ebben persze nemcsak Hopp, hanem a Hoffenheim különleges, egyesek szerint az ötven plusz egyes szabályt megkerülő és privilegizált helyzete is szerepet játszik.
Hopp és a TSG Hoffenheim különleges helyzete
Az áprilisban nyolcvanéves, korábbi IBM-dolgozó 1972-ben alapította meg az SAP nevű szoftveróriást, amit vélhetően senkinek sem kell bemutatni. Kétségtelen, hogy Hopp vezetése alatt az SAP-nál számos szociális juttatást és egyéb olyan progresszív szabályt vezettek be, amivel a munkahelyi körülményeket és a cégnél dolgozók életminőségét emelték. Szintén nem szabad elmenni szó nélkül Dietmar Hopp hihetetlen bőkezű karitatív tevékenysége mellett – egyes források szerint NYOLCSZÁZ MILLIÓ EURÓ-ra rúg az alapítványa által a régióba (sport, kórházak, betegségmegelőzés, és egyéb fejlesztések területén) invesztált összeg.
Das soll erst mal einer nachmachen!🙏Auszug der durch die Dietmar-Hopp-Stiftung getätigten Spenden für das…
Posted by Szalai Ádám on Sunday, March 1, 2020
Hopp helyzete és megítélése azonban nemcsak emiatt különleges, mert nem igazán illik rá a modernkori klubfutballban lépten-nyomon használt „kőgazdag tulajdonos” leírás. Lévén, hogy a 79 éves milliárdos a 35 kilométerre lévő Heidelbergben született, amatőrként maga is a közeli háromezerfős Hoffenheim nevű falucska csapatában futballozott, ami 1972 óta közigazgatásilag Sinsheimhez tartozik. Mint ahogy azt az utánozhatatlan Uli Hesse meséli, állítólag a helyi hentes minden egyes rúgott gól után egy szál kolbászt adott a fiatal Dietmarnak az ötvenes évek elején, így Hopp kötődése elégge eltérő jellegű a futballban lévő befektetési milliárdosokétól, Roman Abramovicstól a Premier Ligát ellepő tulajdonosi csoportokig. Ugyanakkor az egyébként szinte ismeretlen csapat a nyolcvanas évek végére teljesen eljelentéktelenedett, a körzeti ligába esett vissza, pedig már 1899-ben tornaegyletként megalapították, és 1945-től létező futballklubként működött.
Ez a dátum Hopp számára egyébként fontos, hiszen a kölni drukkerekket például azzal heccelte, hogy az ő csapatának nagyobb hagyománya van, mint az 1948-ban a Kölner Ballspiel és az SpVgg Sülz összevonásából alapított 1. FC Kölnnek. A német futballpiramis legalsó szintjén, azaz a Kreisligában játszó TSG-be a nyolcvanas évek vége óta Hopp kb. 350 millió eurót invesztált a saját pénzéből, de saját (fenti interjúból származó) bevallása szerint nem feltétlenül azzal a szándékkal, hogy a Bayernnel vagy a hozzá hasonló nagy klubokkal versenyezzen. Igazából ez talán kulcsmondat is Hopp megítélésében, hiszen kvázi felvállaltan nem akar (tud?) konkurenciát teremteni például a Bayernnek, és több olyan játékoseladással (Süle, Rudy, Wagner) „segítette” a bajor klubot, amihez Hansi Flick és mások (Franz Beckenbauer állandó golfpartnere) mellett üzletileg is kötödik.
Így például Hopp és az SAP a jövőre megépülő, százmillió euró fölötti összegbe kerülő multifunkciós új müncheni aréna névadója (a győztes név végül az SAP Garden lett) és főszponzora. Itt játszik majd például a Red Bull München jégkorongcsapata, amit ugye Dietrich Mateschitz osztrák energiaitalmilliárdos szponzorál, aki a létesítmény tulajdonosa is egyben, és egyébként a Bayern kosárcsapata (a futballklubtól elköszönő egykori elnök, Uli Hoeness vezetésével) is itt játszhat tízezer néző előtt.
Ez talán némi kontextust és választ ad arra a kérdésre, hogy miért különösen problematikus Dietmar Hopp egyes Bayern-szurkolók általi szidalmazása (bár a lipcsei projektet támogató Mateschitz sem népszerű, ő kerüli a nyilvánosságot), illetve hogy ez mennyire kínos a vezetőségnek, valamint az egész német szövetségnek-ligának. Ugyanakkor felvet számos olyan kérdést, amire vélhetően nem igazán adnak majd választ a legfelső körökből…
Miért pont Hoppért ment tűzbe a szövetség és a liga ?
Tulajdonképpen a téma legérdekesebb kérdése – amit nem tisztünk megválaszolni – az az, hogy a csak a közelmúltban tapasztalt rengeteg incidens közül miért éppen érte mentek tűzbe.
A teljesség igénye nélkül legyen itt szó Leroy Sané, a herthás Jordan Torunarigha vagy éppen a münsteri Leroy Kwadwo (itt maguk a szurkolók segítettek a biztonságiaknak az elkövető megtalálásában) megpróbáltatásáiról. De fel lehet hozni tavalyról Chris Gloster vagy Leon Balogun eseteit a rasszizmus témaköréből. Nem tudunk róla, hogy félbeszakadt volna-e egy meccs is ezek közül, illetve, hogy a szövetség bármit is lépett volna ezekben.
De említhetnénk a homofóbiát, ami ellen több klub szivárványszínű karszalaggal és Julian Nagelsmann segítségével igyekezett kiállni, ám ha jól emlékszünk, a játék zavartalanul folytatódott. Úgyanúgy probléma a mindennapos (Mario Baslernek a vasárnapi Doppelpassban sikerült szokásos értelmes stílusában megnyilvánulnia) szexizmus stadionbeli és futballkörüli (külön ajánlom a FRÜF, Frauen Reden Über Fussball podcastot ebben a témában) eluralkodása, de említhetnénk a főleg alacsonyabb osztályban előforduló szélsőjobboldali-antiszemita (Chemnitz, Daniel Frahn) eseteket is. Az, hogy ezekben az esetkeben még véletlenül sem lépett fel ilyen szigorúan a játékvezetés és közvetve a liga, illetve a szövetség (és ezzel nem szeretnénk elfogadhatónak tartani az ízléstelen célkeresztes plakátok), komoly kérdéseket vet fel a prioritásokat illetően: Tényleg lehet, hogy egy ligabarát milliárdos „fontosabb”, mint a futballt eltartó és a stadionba kilátogató szurkoló?
