Lehetetlen 31 perc alatt hatot rúgni a Bayernnek. Ugyan már, kérdezzék a Lauternt!

2020. 03. 15. 23:17    
Olvasási idő: 3 perc

A pályán pihen a Bundesliga, a weben viszont nem hagyjuk pihenni: a kényszerszünet alatt rendszeresen felelevenítünk legendás meccseket. Elsőként az egyik legnagyobb fordítással záruló találkozót, amit 1973-ban a Kaiserslautern 0-3-ról, majd 1-4-ről nyert meg 7-4-re a Bayern München ellen.

„Der Betze bebt” – Reng/beleremeg a Betzenberg. Körülbelül így lehetne fordítani a német sajtóban gyakran használt kifejezést, amit nagy kaiserslauterni tetteknél szoktak elsütni. Mostanság ugyan erre nem sok lehetőség van, hiszen a csapat a harmadosztályban szerénykedik (pedig 1998-ban még német bajnok, 1999-ben pedig Bajnokok Ligája-negyeddöntős volt), de például minden idők talán legnagyobb kaiserslauterni mérkőzésén, 1973. október 20-án bátran használhatta mindenki. Mert ha egy csapat 0-3-as, majd az 58. perc elején még 1-4-es hátrányban van, aztán onnan – az eredményt tekintve okvetlenül – tükörsimán nyer, az csak valami földrengésszerű lehet. Főleg, ha a bajnoki címvédő, a meccs időpontjában „csak” negyedik Bayern München érkezik a „vörös ördögökhöz”.

Nem volt ugyan épületes formában a bajor gárda (az előző hat fellépéséből ötön nem nyert), de azért bő fél óra alatt így is berámolt hármat riválisának. „Alapvetően megmagyarázhatatlan, hogy lehet megfordítani egy ilyen meccset – emlékezett vissza a találkozóra Klaus Toppmöller, a későbbi kiváló vezetőedző. – Tizenkét perc után kettő nulla volt oda, hidegzuhany. Aztán tíz perccel a szünet előtt Gerd Müller bevágta a harmadikat is. Síri csend a stadionban. Az öltözőben azt mondtuk, próbáljuk meg, hátha megy még valami, erre Müller az újrakezdés után bevágta a negyediket is. Láttuk, ahogy az első nézők elhagyják a stadiont. Úgy nézett ki, abszolút megsemmisítenek bennünket.”

Az 58. perc elején tehát 1-4 volt a hazaiak szempontjából, aztán elkezdődött a „betzenbergi csoda”. Hiába állt a kapuban Sepp Maier, hiába volt Franz Beckenbauer és Katsche Schwarzenbeck a Bayern München védelmének két pillére, hiába „lehetetlen” 32 perc alatt hat gólt rúgni a Bayernnek, a Lautern megcselekedte ezt. Úgy, hogy Erich Ribbeck vezetőedző alig pár hónapja dolgozott a csapattal, úgy, hogy egy évvel korábban (szintén egy Toppmöller-vallomás alapján) még több volt a bomlasztó, mint az építő elem a keretben.

Seppl Pirrung lőtt egy mesterhármast – az egyenlítő gólt speciel a braziloktól ellesett szabadrúgás-kombináció végén, a kapufáról kijövő labdát bepofozva –, Toppmöller fejelt egyet a „világ végéről”, és a 73. percben már 4-4 volt. Aztán Toppmöller fejelt még egyet, de azt fault miatt nem adták meg (pedig már az ünneplés közepette „elnyelte” a kapu melletti tömeg), ugyanakkor a finist jobban bírta a duplázó Gersdorff kiállítása miatt emberelőnyben játszó Kaiserslautern.

„Hi, ha, ho, Bayern ist K. O.!“ – zengett 7-4-nél a lelátóról, és ezt aligha kell fordítani. Az egy góllal és három gólpasszal záró Toppmöller így nyilatkozott: „Ha még lett volna hátra tíz perc, biztosan 10-4 lett volna a vége. Álló K. O. volt a Bayern. Az, hogy egy ilyen nagy csapat perceken belül szétesik, nem dráma volt, hanem tragédia. Egy óra után egyértelmű volt, a münchenieknek nincs erőnlétük”, míg Pirrung ezt mondta:

„A vége felé Beckenbauer azt sem tudta, hol a felezővonal”.

Ők ketten voltak azok, akiket a Bayern röviddel a meccs után szerződési ajánlattal megkeresett, de egyikük sem élt az ajánlattal. Toppmöllernek például gyerekkora óta a Lautern volt a kedvenc csapata, hatéves, édesapjával motorral ment először (Trierbe) a csapat meccsére, ott látta először Fritz Waltert és a többi világbajnokot játszani. Ez pedig kihatással volt későbbi pályafutására is.

Sepp Maier próbálta ugyan humorosan felfogni a helyzetet – „Pár lécet magunkkal kellett volna vinni, hogy a következő idegenbeli meccs előtt bedeszkázzuk a kapumat” –, de azért az ütés benne maradt, hiszen az aznap estére egyeztetett televíziós fellépését lemondta a Spectaculum 1973 című műsorban. Neki a látvány pár órával korábban már bőven megvolt.

Ugyanakkor ébresztőnek tökéletes volt ez a meccs a Bayern számára: a csapat az évad végén bajnok lett, valamint története során először megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját.

Íme, előbb az első finálé, amelyen Schwarzenbeck mentette meg a bukástól a csapatot:

És a megismételt BEK-döntő bajor diadalmenete:

1973. október 20.
Kaiserslautern-Bayern München 7-4 (1-3)
Kaiserslautern, 35 000 néző. V: Bonacker
Kaiserslautern: Elting – Huber, Diehl, Schwager, Fuchs – Toppmöller, Bitz, Laumen – Pirrung, Sandberg, Ackermann
Bayern München: Maier – Hansen, Schwarzenbeck, Beckenbauer, Dürnberger – Zobel, Roth, U. Hoeneß, Gersdorff – Hoffmann, G. Müller
Gólszerző: Pirrung (43., 61., 73.), Toppmöller (58.), Diehl (84.), Laumen (87., 89.), ill. Gersdorff (3., 12.), G. Müller (36., 57.)
Kiállítva: Gersdorff (76.)

Cookie beállítások